Egyre gyakoribb probléma ez Éva 6,5 éves kislányánál, aki táppénzre kényszerült, várandós anyukájával otthon szeretne maradni.
Kedves Óvónéni !
Kislányom 6 és fél éves, szeptemberben kezdi az iskolát. Két hete táppénzen vagyok, mert 5. hónapban lévõ kismama vagyok. Mivel kislányom, Evelin nagycsoportos, ezért továbbra is oviba kell járnia, de õ néhány napja már nagyon erõsen tiltakozik. Sír, nem akar öltözni, nem akar elindulni, út közben megtorpan, azt mondja utálja az ovit, õ már okos, nem akar oda járni, nem szeretik õt ( ez nem igaz ) otthon akar maradni velem. Elmagyaráztam neki, hogy csak úgy járhat iskolába ha oviba is jár, és kötelezõ, ha esik ha fúj mennie kell. Ebéd után minden nap megyek érte, és egész délután együtt vagyunk, játszunk. Attól félek, hogy mikor iskolába kell vinnem és még a kistestvére is velünk lesz, hogy továbbra is tiltakozik, hogy iskolába induljon, aggódom, ez miatt passzív lesz a suliban, nem akar írni, számolni, elég makacs természetû egyébként is.
Természetesen megbeszélek vele mindent, elõre el szoktam mondani neki mi fog történni, ha megszületik a kistestvér, hogy én kórházban leszek pár napig, de meglátogat majd, és majd iskolába kell járnia, addig anya otthon ebédet fõz és kitakarít, hogy õ mire hazaérjen már tudjunk játszani.
Amikor közöltünk vele hogy kistestvére lesz, nagy örömmel fogadta és minden nap megkérdezi, hogy van a kis pocak,
és megbeszéltük azt is ha már anya nem dolgozik õ továbbra is jár oviba, csak sokkal korábban hazajöhet és nem kell korán reggel indulni.
Kérem válaszát, tanácsát hogy kezelhetném ezt a helyzetet ha netán komolyabbra fordulna.
Köszönöm
Elek Éva
Válasz:
Kedves Éva!
Próbálja meg, hogy érkezésének idejét elõre megbeszélik, lefixálják, azaz konkrétan hánykor megy kislányáért az oviba. Adjon lehetõséget a választásra: "Ma hánykor érkezzek érted? 1-kor? 1.05-kor vagy 1.10-kor? Te eldöntheted, jó?" Hasznos lehet, ha kislánya kap egy játék karórát, melyen elõre beállíthatják a megbeszélt idõpontot, amit érkezéskor összehasonlíthatnak. Ez jó játékként is felfogható, ám segít, hogy a végtelennek tûnõ várakozást végesnek, behatárolhatónak érezze.
Ha gyermeke kívánja, mondja el neki, milyen rengeteg fontos dolga lesz aznap is, kislányának pedig az óvodában van a "munkahelye". Ebéd után pedig, mikor megy érte, érdeklõdjön is tõle: "Ma mi volt a dolgozóban? Meséld el!" Elõbbiek nyomán kislánya megszokja, hogy az óvodába járás ebben a korban már kötelesség is, hasonlóan a "nagy felnõttek" életéhez.
