 |
Óvónő válaszol - Gyermeksziget
Kérdezni szeretnék
Kedves Óvónõ!
Kisfiam 25 hónapos. 22 hónapos kora óta bilibe, illetve wc-be kakilt és sokszor a pisi is sikerült. Minden eröltetés nélkül értük el, egyszerûen csak megkérdeztük, van-e kedve ráülni a bilire. Õ mindig igennel válaszolt és szívesen "produkált" bele. Egy hónappal ezelõtt beteg volt, ez idõ alatt nem akart bilizni, én pedig nem erõltettem. A probléma ott kezdõdik, hogy mióta meggyógyult, azóta sem! Minden kérdésemre kategorikus "NEM" a válasz. Inkább elbújik és a pelusba kakil. Hogyan térhetnénk vissza a szobatisztaság felé vezetõ útra?
Köszönöm válaszát: Beus
Válasz >>>
Kedves Ovónéni!
Két kérdéssel fordulok önhöz.
A kisfiam 4 éves volt márciusban és még éjszaka pelussal alszik. Többször is megprobáltuk pelus nélkül lefektetni. Éjjel többször is megnéztem mikor is történhet a baleset. Hajnali 3-4 körül pisil egyet. Ugy hallottam nem jó megoldás ha éjjel felkeltjük. Mit tehetek?
A kislányom októberben lesz 3 éves. Az oviba már felvették viszont még pelusos.
A bilit elfogadta, de csak játszik vele. Ráül, leszál, és igy tovább. Viszont ma a wc-be sikerült egyet pisilnie. Tanácsot szeretnék kéni, hogy szeptemberbe mehessen oviba és mi mindent tehetek hogy szobatiszta legyen.Köszönöm szépen a tanácsot:Vivien
Válasz >>>
Tisztelt Óvónõ!
Lányom 5 éves múlt, az óvodai csoportban van egy kislány, akivel se veled se nélküled kapcsolatban vannak. Azonban ez a kislány rátelepszik a csoportra, csak az a jó, a szép, amit õ csinál, ami neki van, amit az apukája külföldrõl hozott. Ezen kívül minden csúnya, rossz. Az egyik óvónõ-szerintem vérbeli rendkívül jó pedagógus, kordában tudja tartani a helyzetet-, míg a másik "sztárolja" ezt a gyereket, de olyan szinten hogy volt már olyan helyzet, amikor megígértem a lányomnak, hogy beszélek a kislánnyal, hogy ne viselkedjen így, erre a lányom azt mondta: az ... néni (a másik óvónõ) azt mondta, vele gyûlik meg a baja annak, aki szólni mer a kislánynak. Nap nem telik el, hogy valamilyen történetbe bele ne szaladnánk. Figyeltem a kislányt amikor mi érkeztünk késõbb az óvódába, hogy viselkedik az én lányommal. Bement a lányom a csoportba, mire az említett kislány odament tõle 1 méterre, és alaposan végigmérte, tetõtõl talpig, de olyan kifejezést ült az arcán, amitõl leesett az állam, undorodó, gunyoros. Bár nem vagyunk gazdagok mindig tiszta rendes ruhában jár a lányom, még csak nem is használtban, de leginkább az óvódai életnek megfelelõben, kényelmesen, olyanban, amit ha baleset éri nem kár érte. Abban a pillanatban, ahogy észrevette hogy figyelem, rögtön váltott, mézesmázosan átölelte a lányom és puszilgatni kezdte. Ez nem egyedi eset volt. Mi õszinte családban élünk, nincs képmutatás, nincs hazugság, tehetetlennek érzem magam, mert a lányomat is bántja a mindennapos megaláztatás. Mitévõ legyek? Nem megkímélni akarom, hiszen az életben kap majd többet is, csak azt szeretném elérni hogy legyen biztos abban, hogy õ ugyanolyan értékes és semmivel sem kevesebb, azért mert neki "csak" csúnya cuccai vannak, bár ez a játékra is érvényes, mindenki a lány kívánságait teljesítheti egész nap, ha nem, ki van közösítve. Nem erõs ez egy kicsit 5-6 éves gyerekek között? Lehet hogy túlérzékenyen reagálok, de tisztelettel várom válaszát.Köszönettel BB.
Válasz >>>
Kedves Óvónéni!
Kisfiam három és fél éves. Szeptemberben kezdte az óvodát homogén csoportban. Nagyon félõs gyerek, még otthon is igényli a közelségünket. Játszani is csak úgy szeret, ha egyszobában vagyunk vele. A játszótéren minden eszközhöz oda kell kísérni, ruhámnál fogva húz magával, ha nem akarok vele menni.
Leginkább a vele azonos korú és kisebb gyerekektõl fél és persze a zajoktól. Az óvodában így aztán nem is áll szóba egy gyerekkel sem, csak az óvónõkkel beszélget. AZ udvarra nem szeret kimenni, mert ott nincs egy autó a kezébe, emivel eljátszhatna. Az óvónénik egy padon ülnek és õ csak mellettük ácsorog, nézelõdik. SZereti nagyon az egyik óvónõt, és vannak gyerekek, akik szimpatikusak neki, de nem tud velük kapcsolatot teremteni. AZt mondja, azért nem beszél,hogy ne vegye észre õt az a kisfiú, aki rugdosódik, durván viselkedik. Nem akar menni az óvodába, minden reggel sír. Amikor érte megyek viszont nem látszik rajta, hogy rosszul érezné ott magát, de lehet, hogy csak nekem örül.
Nem tudom nem lenne -e jobb neki esetleg másik óvodában. Van egy másik óvoda, ahol vegyes Waldorf csoport mûködik. Arra gondolok, hogy az ezzel a módszerrel mûködõ csoportban talán kevesebb feszültség érné, hiszen itt hangsúlyozott a szeretet és az egymásra odafigyelés. Mit gondol, érdemes átíratni a gyereket?
Köszönettel: Katalin
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
Kislányom 3 éves,2 hete kezdtük az óvit.Az óvónõk az elsõ bemutatkozásnál nagyon szimpatikusak, segítõkészek voltak,nagy örömmel, és bizalommal vittem el a kislányt az óviba.A lányomról tudni kell,hogy idegen környezetbe, idegen emberek között, borzasztóan félénk,gátlásos, nehezen barátkozik, nehezen oldódik.. stb.Az óviban is ez történt,még beszélni sem mert,tõlem még el sem távolodott.Reggelente belém csimpaszkodott, és nem volt hajlandó a többi gyerekekkel játszani.Az óvónõ viszont oda sem jött hozzánk, hogy beszélgessen vele, játszani hívja, hogy egyáltalán megismerje, ill. feloldja ezt a gátlást azzal, hogy megbarátkozik vele a gyerek ill. a környezettel. Én úgy érzem az óvónõknek az lenne a feladatuk a beszoktatásnál, hogy az ilyen próblémás gyereket kicsit "felkarolják" foglalkozzanak vele stb, de ehelyett a teljes közönyt tapasztaltam.Persze a kislányom nem akart elengedni az óviból, én meg nem szerettem volna magára hagyni, bár már volt rá precedens, hogy elmentem, a kislány viszont ott maradt a csoportszoba közepén egyedül bõgve, az óvónõ reakciója csak annyi volt, hogy becsukta az ajtót.Ilyenkor nem az lenne a természetes, hogy megvígasztalják, vagy egy kicsit foglakozzanak vele? Egyáltalán hogy várják el, hogy így beszokjon a gyerek, ha nem kezdeményeznek vele játékot, beszélgetéseket stb.A kilányom már 1 éve otthon szobatiszta, de amióta az óviba jár ott bepisil, szegény nem mer szólni az óvónéninek, az óvónéni meg nem viszi el pisilni.
Nagyot csalódtam az óvónõkben, kezdetben annyira kedvesek , barátságosak voltak,igaz akkor is csak velem.De könyörgöm, nem Én szeretnék az óviba járni hanem a lányom,és vele kellene barátságosak, nyíltnak, közvetlennek lenni,hisz a fõiskolán biztosan tanultak gyerekpszychológiát,nem hiszem, hogy egy félénk, gátlásos gyerek szorongásainak megszüntetése a közönnyel oldható meg.
Mit tanácsol Ön mint szakember mit tegyek?Mivel segítsem elõ, hogy könnyebben beszokjon a lányom, ill. az óvónõk felé a gátlások félelmek csökkenjenek, úgy érzem ehhez partner is kellene ,az óvónõ személyében./de ha nincs?/Elég szomorú ez!
Válasz >>>
Tisztelt ovónéni!
Az én kisfiam decemberben volt 2 éves,a bölcsiben bilibe pisil,állítólag teljesen szobatiszta,a pelenkát haza is hozzatták velünk.A kakilással gondunk van,mert renyhe bélmûködésû.,szinte sírva kakil,állva.Az én kérdésem az lenne,hogy ön szerint itthon miért nem akar bilire ülni?Igazából már mi is próbálkoztunk mindenféle játékkalPl:a plüss állatkák kakilnak,meglepetés következik ha van kaka,testvér ráül,stb.igazából úgygondolom,hogy nem vagyunk elkésve,de érdekelne az Ön véleménye
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
Bébiszitterként éltem át a következõket néhány napja: A kislány 2,5 éves. Elsõ ismerkedõs napon többször rámhúzott az esernyõjével. (Csukott állapotban.) Mire én elvettem tõle, mondván, hogy ha verekszik vele, akkor elveszem. Vísítva panaszolta a szülõknak, hogy mit tettem. (Elvettem). Az anya odajött, és mondta, hogy kérjen bocsánatot. Meg is tette, de úgy láttam, az egészbõl annyit érzékelt csak, hogy én elvettem tõle valamit. Amíg a szülõk ott voltak, addig kezelhetetlen volt eléggé. Késõbb már kezdtünk összecsiszolódni. Amikor a szülõk nem voltak jelen, teljesen kezelhetõvé vált számomra. Akkor megjelent egy idõs rokon kb. 10 napra. A kislány teljesen megbokrosodott, nem akart semmit csinálni, ami a napirendhez tartozott. Megint verekedett, és úgy fejbe rúgott, hogy bedagadt a homlokom. (Elõtte guggoltam, és rajzoltam neki.) A rúgásba beleszisszentem, dühös lettem, mondtam neki, hogy ez nagyon fájt, és kértem, kérjen bocsánatot, igérje meg, többet ilyet nem tesz. Nagy nehezen elhadarta a bocsánatkérést, de látszott, hogy nem érdekli az egész, és folytatta az újabb veréseket. Az idõs rokon nem is tette szóvá, ha õt verte. Kérdésem a következõ: Úgy látom, hogy semmiféle érzelem, fájdalom nem hatja meg, mint amit tanácsolt az egyik szülõnek, hogy azzal hasson rá. Még nem tudom, hogy megválok-e a kislánytól, de a szüõk is mereven ragaszkodnak hozzá, hogy visszaütni tilos. Én sem vagyok a verés híve, 3 saját gyereket felneveltem, nagyon ritkán vertem meg õket. De azt gondolom, hogy mindennek van határa! Nem tudja meg a gyerek, hogy mit csinál, szerintem, amíg egyszer-kétszer meg nem tapasztalja, hogy amit csinál, az fáj. Szóval, szerintem vissza kéne ütni, de csak akkorát, amekkorát õ. Mi a véleménye? Válaszát elõre is köszönöm!
Válasz >>>
Kedves óvónéni!
Kislányom 3 éves már ovodába jár. Szobatiszta másfél évesen lett nappalra viszont alváshoz még mindíg pelus kell alá, mert annyira mélyen alszik, hogy bepisil. Mostanában pedig az a probléma, hogy mindíg pisis a bugyija mert az eleje bemegy. Szerintem vagy nem figyel oda és tul késõn megy pisilni vagy nem tudja vissza tartani. Nagyon félek, hogy vizellet tartási problémája van vagy lessz nagykorában?
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
Kisfiam Bence 2,5 éves. Január óta járunk bölcsibe, mivel én május 7-én visszamegyek dolgozni. Sajnos még mindig elég stresszes, nehezen szokja meg a közösséget, amihez hozzájárul, hogy 2 hétnél még többet egyhuzamban nem jártunk, mivel mindig beteg. Mire kezdené egy kicsit jólérezni magát, addigra lebetegszik és kezdjük elõlrõl a dolgot. Mivel november 27-én tölti a 3.-életévét, december 1.-jével mehetne oviba. Azon dillemmázzom, hogy hagyjam még a bölcsibe, és majdcsak jövõ év szeptemberétõl menne oviba, vagy pedig maradjon a bölcsibe. Mennyire viselné meg ez a váltás? Folyékonyan beszél, nagyon értelmes, okos kisfiú. A bölcsödében elég vegyes csoport alakult ki, nem fogja-e ez egy kicsit visszahúzni.
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
Kislányom december 31-én lesz 3 éves. Nem vagyok tisztában azzal,hogy mikor kell õt beíratni az óvódába. Segítségét köszönöm, Anita
Válasz >>>
Következõ 10 Óvónõ válaszol
|
|
