 |
Óvónő válaszol - Gyermeksziget
Kérdezni szeretnék
Kedves Óvónõ!
Kisfiam 3,5 éves, de gondok vannak a szobatisztasággal. Óvodába jár, ahol eddig elnézték, ha néha baleset történt a bugyiban, de kezd náluk betelni a pohár. Kisfiam böcsõdébe is járt, ott még lehetett pelenkát vinni és szükség is volt rá, mert 2 éves koráig abszolút nem volt hajlandó bilire, wc-re ülni. Még a mai napig is elõfordul, hogy befolyik a pisi. A kakilással azonban nagyobb probléma van. Nem szól, ha kakilnia kell, hanem a bugyiba végzi el a dolgot és van, hogy még akkor sem szól, amikor már megtörtént a baleset. Képes a saját kakis bugyijában lenni és sokszor alig akarja engedni, hogy egyáltalán levegyem róla a kakis bugyit és megtöröljem a fenekét. Néha sír is ezért. Az óvodában is szóltak, hogy tegyek valamit, mert nem jelzi a kakilást (vagy csak ritkán) még akkor sem, amikor megtörtént. Sõt, állítólag az óvónõtõl megkérdezte tegnap a kisfiam amikor bekakilt, hogy most nem versz meg? Nem hiszem, hogy az óvodában bántották volna emiatt, mert nagyon kedves óvónénink van, mi itthon pláne nem bántottuk soha a bekakilásért, ezért egyáltalán nem értem honnan jutott eszébe ilyet kérdezni az óvónõtõl. Bár csodát nem várok Öntõl, kérem segítsen valamilyen tanáccsal, mit tehetnék? Már nagyon kétségbe vagyok esve, azért is kerestem valamilyen fórumot ezügyben. Úgy érzem én mindent elkövettem már, hogy szóljon, ha kakilnia kell. Félórákat beszélek neki róla. Amikor látja a szomorúságomat, rögtön ráül a bilire, ha kell kakilnia, ha nem. Tegnap éppen sikerült a bilibe nyomni valamennyit, de negyed óra múlva már a bugyi is megtelt. Mit tehetnék? Õ egy okos gyerek, 1,5 éves kora óta gyönyörûen, tisztán beszél, mondókázik, semmi gond nincs vele, a szobatisztaságon kívül.
Válasz >>>
Kérdés: (2007-01-10 08:59:45)
Tisztelt Óvónõ! 20 hónapos kislányom 3 héttel ezelõttig gond nélkül elaludt, átaludta az éjszakát.... 3 héttel ezelõtt vendégeink voltak, ennek ellenére én a szokott idõben este 8-kor letettem aludni. Miután kijöttem a szobából elkezdett sírni, de gondoltam hagyom pár percet, hátha elalszik. mivel 5 perc után sem hagyta abba, bementem, hát szegénykém összehányta magát. Ezután az este után, hiába próbáltuk letenni az ágyába, nem volt hajlandó elaludni, és mivel attól féltünk, hogy a sírástól megint összehányja magát, mi altattuk el a nagyágyon. 3 hét elteltével viszont úgy gondoltuk, eléggé megnyugodott, vissza kellenne térni az eredeti rutinhoz. Elsõ este sírt 30 percet, de nem hányt, második este óta viszont mindössze 1 percet sír, aztán összehányja magát. Feltakarítjuk, õ pedig nyugodtan elalszik a kiságyában. Most tartunk a 4. esténél, és nagyon zavar, hogy nem tudom, mi ez a hányás dolog. Így tiltakozna a lefekvés ellen? Az a furcsa, hogy ahogy feltakarítottunk megnyugszik, és alszik szépen. Ma már azt próbáltam, hogy lefekvés elõtt 2 órával vacsoráztunk, hogy ne jöjjön ki belõle semmi, de hiába. Tudna nekem segíteni, hogy mit tegyek?
Köszönettel:
Biricz Gabriella
Válasz >>>
Tisztelt Óvónõ!
Nagy probléma megoldásához várom a tanácsát. Lányom 2000. dec. 5-én született, jelenleg nagycsoportos, év eleje óta foglalkozik vele az ovi logopédusa, selypesség miatt, ma elvégezték vele az iskolaérettségi vizsgálatot, ami szerint nagyon értelmes és minden tekintetben iskolaérett, ellenben a hangjai még nem tisztultak ki teljesen, ahhoz, hogy beépüljenek a beszédébe, még idõre van szükség. Elég visszahúzódó is, ez oviba kerülésétõl jellemzõ rá, nehezen barátkozik, egy kislány az akit az utóbbi idõben már úgy emleget, hogy õ a barátja. Ez lehet nála alkati jellegzetesség is, mi is elég visszahúzódóak vagyunk(a szülei),nem tudom, mikor teszek jót a gyermekemmel, ha visszatartom,vagy, ha viszem iskolába, egyelõre nyitott a dolog, nagyon várom válaszát, elõre is nagyon köszönöm, ha válaszol. Üdvözlettel B. Gabriella
Válasz >>>
Kedves óvónõ!Kislányom 2000.Dec.4-én született most volt 6 éves.A problémám hogy a lányom nehezen illeszkedik be.Egy
barátnõje van ha õ nincs ott nem akar oviba menni.3 éves korában idõsebb gyerekek kõzé került és valószinû kicsufolták mert azóta retteg a feladatoktól.Reggel vittem oviba az óvistársa monta,hogy számolnak,elkezdet sirni és nem akart bemenni.Otthon viszont mindig õ akar felabatokat megoldani és megy is neki.Az óvónõk szerint visszatarthatom ha akarom,de attól félek nem lesz-e tul idõs mire iskolába kerül.De haá 6 évessen megy és megint ibõsebb és okosabb gyerekek közé kerül megismétlõdik a 3 éves élmény.Mit tegyek? Köszönettel:T Mária
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
Kisfiam ebben a hónapban lesz 4 éves. Idõnként eszébe jut,hogy rajzolni szeretne, néha fest is, az óvodában is szoktak rajzolni, festeni.
Rajzai igazából mindig csak "kukacokból" állnak, amit meg is nevez, hogy ez kukac.
Itt elõzõ hozzászólásokban olvastam, hogy már pálcikaemebereket is rajzolnak ennyi idõs korukban a gyerekek. Ezek szerint a fiam ennyire el lenne maradva társaitól, vagy csak én fújom fel a dolgot?
Válaszát elõre is megköszönve: Henriette
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
Jól esik. hogy van ez a lap, ahol segítséget, támogatást kaphatunk, mi, szülõk. Két hónapja szeretnék már írni, de várakozásom megoldást is hozott már. Kétgyermekes anyuka vagyok. Fiaim 1,5 és 3,5 évesek. Nagyobbik fiam egy falusi óvodába jár, kislétszámú (10 fõ) csoportba. Én itthon vagyok a kisebbikkel. Ovis kisfiam barátkozó, okos, szeretetteljes ember. Szeretõ, teljes családban nevelkedik, az apuka is nagy szerepet vállal a nevelésben. Nagyon várta az ovit (2 éves kora óta), de most fél év ovi után már nem akar menni. Nincs hiszti, sírás, de minden reggel panaszolja, szünetekben szóba se hozza az ovit, ahol eddig napi 7-8 órát töltött. Szereti az óvónéniket, dajkákat, és a társait is. És minden reggel szépen megy az oviba. Most fél naposra kértem át, mert rövid volt a délutáni itthon töltött idõ, illetve jobb szeretném, ha még az én nevelésembõl jutna neki több (szép beszéd, mese, együtt játszás, testvér), mert ebbõl úgy érzem hiány van az oviban. Vagyis fél év alatt néhány versnél több jót nem hozott haza. Viszont csúnyán beszél (közvetlenül ovi után), árulkodik, zsarol, mintha nem is õ lenne. Ez a viselkedés néhány óra itthon lét után jelentõsen javul, majd hétvégén, szünetekben megszûnik. Ezért vettem ki félnaposra. Védõnõm sokat segít, támogatott ebben is. Szóval ezt a problémát azt hittem megoldottam. DE! Súlyosabb gondok merültek fel. Én már kétszer láttem, hogy ovis társa erõszakosan lép fel a fiammal szemben (nyakszorítás), amikor õ tehetetlenül tûri. Ez nem az oviban történt, de megriasztott. Gyerekeinket erõszakellenesen neveljük. Nincs puskája, kardja, stb. Itthon nem lát, nem hall erõszakot. Itthon a kisebbik fiamon próbálja ki most az erõszakot, amit az oviban, társaitól(mivel máshol mindenütt ott vagyok velel) tanulhat. Persze nagyon ritkán, de fojtani ritkán se szabad, ezt persze határozottan mondtuk is neki. Sõt az ölni kifejezést is használja (Öljük meg a farkast,stb.), amit tõlünk még csak nem is hallott életében, érteni se hiszem, hogy érti a kifejezést, de sûrûn használja. Mindez megrémít. Mit tegyek? Kinek szóljak és mit? Hogyan tudom önvédelemre tanítani õt (verekedés,stb. esetére), mert verekedni se tanult meg. Úgy érzem, hogy nemcsak a jó nevelés , hanem a rossz is éppúgy hat az ilyen kicsi gyerekekre, hiszen nem tudja kire hallgasson (anyára, társakra). Kértem õt szóljon az óvónéninek, ha baj van, de társai azt mondják nem szabad árulkodni, így õ nem mer. De az óvónéninek nem kellene minden percben a gyerekeket figyelni és látni ezeket a helyzeteket? Tudom, így most tömör és velõs a probléma, de valóban szépen megy az oviba, nem félve, tehát a fenti esetek valószínûleg ritkák. De íjesztõek. Jobb lenne minél elõbb megoldani a problémát, míg még sûrûbb és súlyosabb lesz. Elnézést a hosszú sorokért. Várjuk, szíves válaszát!
Nera
Válasz >>>
Tisztelt Óvónõ!
Kisfiunk 3 évet szeptemberben töltötte. Óvodába most 2007 januártól vették fel.4 napja járunk oviba,az elsõ nap szinte nem is volt baj ,de ahogy telnek a napok egyre rosszabb.Egész nap csak szippog, sír , nézi az órát, hogy mikor jön anya.Tudom , hogy ez természetes és még az elején vagyunk, türelem kell, de a gondom a következõ. Nagyobb gyerekek között van 4-5 évesek(máshol már nem volt hely),akik csúfolkodnak is vele, hogy állandóan sír, az óvonõ meg nem szól közbe,és nem lehet most már lefoglalni semmivel, nem érdekli semmi amit az óvonõ meg a társai csinálnak.
Egyébbként egy nagyon érdeklõdõ kisgyerek, nagyon sok ismeret birtokában van, ismeri a kétjegyû számokat is, az ismert betûibõl kiolvassa a szavakat, fejlett a szókincse, nagyon hosszú verseket tud, pl. Móra Ferenc- Zengõ ABC, vagy Szabó Lõrinc -Hörpentõ és még sorolhatnám. Az egyik (tapasztaltabb óvonõ)meg is jegyezte, hogy messze a kora fölött teljesít, olyan feladatokat oldott meg elsõ nap, amelyeket a négy évesek nem tudtak.
Nem tudom mit tegyünk, én ráérek, nem dolgozom, csak azért adtuk óvodába, hogy szokja meg a gyerektársaságot, tanulja meg, hogyan kell velük bánni, de mindebbõl idáig semmi sem valósult meg. Ráérünk szeptemberben újra kezdeni az ovit, vagy próbálkozzunk még, jövõ héten elindul "normálisan " az óvodai élet és hátha megszokja?
Elõre is köszönöm válaszát!
Tisztelettel:Izabella
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
A problémánk úgy tûnik kezd túl nõni rajtam.
6 éves kislányom nem szeret oviba járni, de annyira nem, hogy napi rendszerességgel produkál különbözõ betegségeket, fáj a hasa, a torka, a feje. Minden reggel sír. Az ovónõ szerint csak figyelmet szeretne kicsikarni, gyakran sír napközben is, de õ nem kérdezi meg, hogy mi a baja, mert szerint ez csak egy csel a gyerek részérõl. Minden nap tövig rágja
az összes körmét, volt már, hogy vérzett is úgy hoztam haza az oviból.
Elszeretném vinni pszichológushoz, kaptam is idõpontot a Dr-nõ megkért, hogy kérjek egy jellemzést a kislányomról az óvónõktõl. Õk azt mondták, hogy nem adhatnak, mert nem õk kérték a vizsgálatot, és szerintük nem a gyerekkel van a baj, hanem a túl engedékeny nevelésemmel.
Újabban semmilyen segítséget nem kapok az ovitól.
Tehetik ezt?
(karácsonykor engedély nélkül égõ gyertyákkal táncoltatták a gyerekeket, nagyon ilyesztõ volt. lehet ezt?)
Mit tehetek?
Elõre is köszönöm a segítséget.
Válasz >>>
Kedves Óvonõ!
Az én kisfiam márciusban lesz 6 éves, most kezdte a nagycsoportot. Elõtte is járt Bp.en óvodába, ahonnan sorozatos betegségek - csaknem fél évet hiányzott, macerás volt a bejárás - közös megegyezéssel elhoztam, akkor meg tudtam oldani az otthoni elhelyezését - a mama vigyázott rá. Érden persze 3 éves kora óta nem tudtam beiratni, mivel kitérõ válaszokat adtak több óvodában nincs férõhely, nem tudják felvenni, nem oda tartozunk stb. Ezért vittem Pestre, majd 2006 szeptembertõl ahová tartozunk Érdre átirattam. MOndtuk a vezetõ óvonõnek ha teheti tegye vissza középsõbe le van maradva valamennyivel a többiektõl ne legyen ugymond zavaró tényezõ. Persze nagycsoportba tették, elmúlt 5 éves, márciustól tanköteles etc. Na itt kezdõdtek a bajok, mert olyan csoportba került ahol már másodszor járják a nagycsoportot, komo-
lyabban veszik az iskolaelõkészítést, ezek a gyerekek már kikerülnek. No a gond ott van, hogy az én kisfiam teljesen ellentmond, ellentétesen viselkedik mint kellene. Sorozatban nem tudják bevonni a közösségi munkába, ha kimennek az udvarra nem akar kimenni, ha bejönnek nem akar bejönni, állandóan ellentmond, nem használ neki a szépszó, a füle botják sem mozgatja. MOst már annyira zavaró tényezõ lett a gyerek, hogy felmérték a nevelési tanácsadótól voltak kinnt - választ eddig sem kaptunk. Bp-re kell mennünk jan. 8-án Tanulási Nehézséget vzsgáló bizottsághoz. A vezetõnõ tegnap teljesen váratlanul - eddig nem szóltak hogy ilyen súlyos gondok lennének a gyerekkel, ennyire zavaró, kezelhetetlen - eljópofizták az egészet az óvónõk - szóval a vezetõnõvel való beszélgetés során kiderült, hogy a gyereket eltanácsolják az óvodából bármi is lesz a bizottság véleménye - mivel tanköteles, - annak ellenére hogy nem iskolaérett - a törvényre hivatkozva nem kívánt gyerek tovább az óvodába. Kértük hogy még egy évet járhasson ha nem iskolaérett, de a törvény az törvény.. A gyereknek az óvodából mennie kell mivel az óvodavezetõnõ felvilágosított minket arról hogy ha a tantestület hozzájárulása is kell ahhoz hogy a gyerek az óvodába még egy évet maradhasson nem csak bizottsági vélemény, de mindenképpen el kívánja tanácsolni. Ha így lesz hová forduljak segítségért. A gyerek egyébként nem agresszív, csak felesel és nem csinálja meg azt amit kell. Olyannyire nem agressziv, hogy szinte bele van betegedve abba hogy az egyik nagyobb társa behúzott neki akkorát hogy felszakadt az álla. Állítólag ez volt az elsõ és utolsó inzultus vele és más kisgyermekekkel, inkább kötegszik a fiúnk.Viszont úgy veszem észre hogy amióta közösségbe jár, nagyon sokat fejlõdött a beszédje is. Az óvonõknek a véleménye az hogy egyemberes a gyerek.Hol találok olyan speciális óvodát, ahol kis csoport van és ha egy másikból eltanácsolják szívesen fogadják majd õt?
Egy elkeseredett anyuka
Válasz >>>
Kérdés: (2007-01-03 10:44:47)
Kedves Óvónõ!
Tudom, hogy számtalan levelet kapott már a témában, de úgy érzem, a mi esetünk kirívó. Kisfiam 4,5 éves és még mindig nem hajlandó a WC-be vagy bilibe kakilni. MInden reggel óvóda elõtt önállóan elmegy, elõveszi a huga (1,5 éves) pelenkáját, elintézi a dolgot és szól, ha készen van. Korábban sajnos a nagyszülõk már sokat unszolták a WC-be kakilásra, talán már dacol is.Ha meg is próbál WC-be kakilni, mikor érzi, hogy jönne a kaki inkább pelenkát kér (néha sírva is). Eleinte az óvóda kezdésnél a beszoktatás stressze úgy jött ki rajta, hogy hígabb lett a széklete. Ilyen esetben WC-be kakilt. Amúgy sincs szorulása, nem ez lehet a probléma. Félek, annyira mélyen van a probléma gyökere, hogy pszichológushoz kéne fordulnunk, de nem tudom, nem ártanék-e ezzel még többet.
Kérem, segítsen válaszával!
Köszönettel, aggódó anyuka
Válasz >>>
Következõ 10 Óvónõ válaszol
|
|
