 |
Óvónő válaszol - Gyermeksziget
Kérdezni szeretnék
Kisfiam, aki most 3,5 fél éves összel kezdte az ovit. Jól érzi magát, szeret járni, vannak barátai. Viszont így fél év után még mindig ott tartunk, hogy nem hajlandó enni egy falatot sem az ebédböl. Egyszerüen nem hajlandó megkóstolni. Délelött kapnak gyümölcsöt, azt eszik, de ebédet márpedig nem. Az óvónök kérése volt, hogy próbáljuk meg, hogy egyik szülö részt vesz az ebéden, hogy hátha attól jobban rá tudná venni magát, hogy egyen. A férjem bent is volt vele néha´nyszor, de nem. Egyszerüen nem hajlandó. Pedig nagyon jó lenne, ha enne, mert különben hosszúak a napok kaja nélkül. Mit csináljunk? Itthon soha nem volt különösebb problémája az evéssel, és rendesen eszik mindenfélét, mégha elö is fordul, hogy kicsit válogat, de nem vész a dolog.
Válasz >>>
Tisztelt Óvónõ!
Segítséget szeretnék kérni. Szeretném megtudni,hogy ílyenkor mi a teendõ,tanács.? Kell e eggyáltalán valamit tenni.
Kisfiam 3 éves egy hete kezde az ovit. (még nem nagy idõ). Sajnos ebben az oviban nincs beszoktatás. Elsõ naptól kezdve egyedül volt egész nap. Elsõ nap még semmi gond nem volt. Evett,ivott aludt. Tetszett neki. Másnap már nem akart menni. De elment,sír napközben de azért játszott is,fõleg az odvaron. Azóta azomban nem akart menni. Minden reggelegy szenvedés. Már üvöltve megy. Napközben sokat sír. Nem eszik,nem iszik. Néha alszik. Játszani nem akar. Nem lehet bevonni semmibe,ellenáll. Csak azt mondogatja haza akar menni az anyukájához. Sajnos éjjel is rossz a helyzet. felsír,hogy mikor jön értem az anyukám. Nehéz megnyugtatni. Nagyon megviseli az ovoda. De viszon néha szívesen mesél róla. Mit tegyünk most?
Válasz >>>
Kislányom,októberben töltötte be a 6.életévét.Mindig igyekeztük fejleszteni,és õ erre nyitott is volt.
Már lassan 2-éve ismeri a betûket,ha kibetûzzük neki a szót, õ szó nélkül le írja,szinte mindig õ kér meg rá,hogy ezt és azt a szót,betûzzem neki.Százig elszámol,összead egyszerû feladatokban,angolul tanul,külön foglalkozáson,nagyon ügyes az órákon,azt is azért kezdtük el mert érdekli a nyelv.Pár napja az oviban egy nagyon egyszerû feladatot rosszul oldott meg,be kellett satírozni annyi kacsát stb. ahány pont volt a lapon,õ a három feladatból kettõt eltévesztett,a többi gyerek jól megoldotta,és most értetlenül állok az egész elõtt,számtalanszor megoldottunk hasonlót soha nem tévesztett.Illetve egy alkalommal,nem akart egy feladatban részt venni,amit az óvónõ,aggodalommal mesélt el nekem,mert mi lesz az iskolában majd?Mi lehet a gond?
Az egész történet úgy kerek,ha leírom,hogy ovit váltottunk õsztõl,ez egy kis falusi óvoda,vegyes csoportokkal,nagyon barátságos,de lehet nincs annyi foglalkozás külön a nagyoknak.. Elköltöztünk a régi lakhelyünkrõl,3-évesen édesapja meghalt,sajnos...én tavaly újra férjhez mentem,elköltöztünk,...viszont a nevelõapukájával nagyon jól megértik egymást,és nem vettem észre rajta bármi vissza esést,semmi téren,könnyen beilleszkedett,bár mindig is egy akaratos gyerek volt,az oviban szó fogadó,simulékony gyerek.Lehet ez az ok,hogy az új élethelyzet miatt kicsit figyelem zavaros lett?,ön szerint kellene még egy évet várni az iskoláig,vagy ez változik minden bizonnyal?
Várom válaszát,Köszönettel:Zsófi anyu
Válasz >>>
Kérdezném, hogy az emberábrázolás az iskolaérettséget felmérõ tesztekben, a gyermek saját maga által felfedezett testrészek ábrázolását hívatott jellemezni avagy ha megmutatjuk mit és hogyan kell ábrázolni és az utánozni tudja akkor ennek eredménye a valós eredmény? Segítség nélkül mínusz 2 év. Ez jelentõs! Iskolaérettnek mondják, mit okozok ha visszatartom? Köszönettel:N.Zs.
Válasz >>>
Jó Napot!
Márk Kisfiam 3 és fél éves, szeptemnbertõl óvodás. Apukája most külföldön dolgozik és decembertõl áprilisig nem jön haza. Már ez is megviselte, mert érzékeny Kisfiú. De mostanában elkezdett félni a hangos játékoktól, sírva fakad, leizzad, remeg. Félek megijesztették az oviba, mert bemenni nem akar, mintha nem szeretne járni. De ha ott van akkor már bemegy. Pár napja nem alszik el sötétbe. Teljesen össze vagyok omolva, mi lehet a baj. Papáéknál volt egy villogó labda amitõl félt, eltették, majd a papa elõvette és azóta retteg. Nem értem miért vette elõ, én felöltöztettem a Kisfiam és "kiemeltem" a helyzetbõl ahogy tanácsolták. Azóta többet verekszik, mintha nem találná önmagát. Fél a hangos játékoktól, a sötétbe, fél ha este becsukom az ajtót, verekszik. Nem értem mi válthatta ezt ki nála. Kérem segítsen, mert Férjem külföldön, én vagyok vele itthon egyedül és annyira szeretnék rajta segíteni.
Üdvözlettel: Tímea
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
Az én kisfiam 4 éves és nagyon verekedõs. Nem tudom leszokatni róla, akármit mondok neki, nem érek vele semmit,ugyanolyan.Az óvodában eltörte egy kislány kezét úgy fellökte,félek vinni oviba mert szeret lökdösõdni harapni,a papája ha bejön hozzánk üti, rúgja, harapja, löki amíg ki nem megy! Nem értem, miért ilyen? Mivel egyedüli gyermekünk kicsit el is van kényeztetve egész napos puszi,ölelgetés,szeretlek, amit kér, ha nemegybõl de megkapja.Szóval szeretetben nincs hiány.Kérem segítsen válaszával.Elõre is köszönöm!
Válasz >>>
Tisztelt Óvónõ. Ildikó vagyok. Kislányom 2,5 éves, kisfiam 8 hónapos Van egy kis "gondunk" Grétivel és lassan megy oviba, úgyhogy egy picit aggódok. Az a helyzet, hogy fél a vele egykorú gyerekektõl. A nagyobbakkal és felnõttekkel nagyon jól elvan, de az õ korosztályát egyszerûen nem tudja elviselni...
Kb. egy éves koráig városban laktunk, szinte minden nap játszótéren voltunk, ezután kiköltöztünk a kisvárosba, a háznál volt mit csinálni, de azért szakítottunk idõt arra, hogy gyerekek között legyen, igaz nem túl gyakran... 2, és 3,5 éves unokatesói vannak, fiúk, a kisebb elég durva régebben amikor pici volt (a fiú) nekiment Grétinek, én mintha onnantól kezdve látnám ezt a félelmet, csakhát az a baj, hogy nem csak tõle, hanem minden kisgyerektõl "tart". Próbálok mostmár összejárni az õ korosztálybeli gyerekekkel, hogy szokja õket, de rajtam csüng állandóan, nem megy velük játszani. Mit csináljak? Az még azért hozzátartozik, hogy a kezdetektõl egyedül vagyok vele napközben, a nagyszülõk nem igazán érnek rá, hogy elvigyék, foglalkozzanak vele, hogy egy kicsit szokja, hogy nem vagyok mindig vele, apukája pedig napközben dolgozik.... Próbálom nyugtatni õt, hogy ezek a gyerekek szeretik õt, nem akarják bántani csak játszani szeretnének vele.... még azt tartom érdekesnek, hogy várja ezeket a találkozásokat, rengeteget emlegeti elõtte is, utána is, amikor meg ott az alkalom leblokkol és kiborul.... sír zaklatottan és haza akar menni. 1-2 alkalommal sikerült elterelni a figyelmét és elkerülni a kiborulást, de nem mindig....utána általában megnyugszik és elvan, de ha közelít egy gyerek ugrik rám, rémülten keres.....Mit tegyek?
Válasz >>>
Üdvözlöm!
Kisfiam 6 éves múlt szeptemberben. Nagyon ragaszkodó gyerek. A kis barátjai már mind elmentek iskolába, nehezen szerzett másikat. Másfél hónapja kezdõdött el nála, hogy mondogatja, hogy nem akar oviba menni, nem akar anya nélkül lenni. Velem meg apával akar lenni. Félt, hogy valami bajom lesz.
A sírás, rettegés már este elkezdõdik a másnap miatt. Reggel hány és hasmenése van. Az oviban azt mondják, hogy miután elmegyek nincsen semmi baja. Mikor kérdezem tõle, hogy milyen volt az oviban azt mondja, hogy szuper, mesél. Iskola elõkészítõre is járok vele és angolra. Ott is sír és hány. A tanító nénit kérdeztem és mondta, hogy ha már bent van a teremben akkor semmi baja sincsen. Apukájával is így viselkedik. Nem tudom már, hogy hogyan viselkedjek vele. Hiába mondom el neki szépen, hogy semmi baja sem lesz anyának és hogy dolgoznia kell minden felnõttnek, semmi hatása. Mit kellene mondanom amivel megnyugtathatnám? Köszönettel Sarkadiné Timi
Válasz >>>
Üdvözlöm. A kisfiam februárban lesz három éves. Júliustól napközben levettük már a pelenkát. Mûködött a dolog, tetszett neki, hogy pisilhet a bilibe, nem melegíti a fenekét a pelus. A kakálás nehezen ment, de már az is sikerült. Azt hittem már rendben van a dolog, nagyfiúk lettünk. Viszont a kaka nem tetszett neki a biliben, mivel sokáig kakál és általában térdelve. Amióta bejött az õszi idõ és hidegebb lett, már az udvaron nem akart pisilni és odáig jutottunk, hogy elõször csak a kakáláshoz, most meg már a pisiléshez is visszakéri a pelenkát. Szépen elmagyaráztam, hogy õ már nagy fiú, nem kell az neki, de olyan ellenállásba fordult a dolog, hogy most már a kakát sem akarja sokszor hogy kivegyük a pelusból, inkább azt mondja, hogy jön még. Kérem segítsen mitévõ legyek, mert egyre depressziósabbnak érzem a kicsit. Elõre is köszönöm a válaszát!
Válasz >>>
Féltékenység....
Üdvözlöm, kislányom két és fél éves, kisfiam 8 hónapos.
Elõször is azzal kezdeném, hogy kisfiam születése elõtt kislányommal nem túl gyakran jártunk közösségbe, ha sikerült, Õ akkor is félénk visszahúzódó volt, egy idõ után (kb. fél óra) feloldódott, de nélkülem nem maradt együtt a gyerekekkel. Jó idõ esetén játszótérre igyekeztem mindig vinni, ott egy ideig csak figyelte a gyerekeket, majd közéjük is csücsült a homokozóba, persze a tisztes távolságot megtartva.... A nagyobb gyerekekkel és felnõttekkel nagyon jól elvan. Megszületett a kistesó, felborult a rendszer, ennek ellenére igyekeztünk rengeteg figyelmet fordítani rá, apuka hazajött munkából egyikõnk csak a hölggyel foglalkozott, mentünk boltba, játszótérre...stb. Tesójához is elég jól viszonyult, reggelente a nagyágyban feküdtek mindketten egymás mellett, szeretgette, puszilgatta a kicsit minden mondás nélkül.... Nem is volt gond idáig... Kb. 2 hete kezdõdött... észrevettem, hogy amikor a kicsi elkezdi hallatni a hangját, kislányom zavart és feszült lesz, mára nem hajlandó egy légtérben maradni a kicsivel, csak ha én is ott vagyok, ha már 5 méterrel arrébb megyek ezt hallom kicsit sírós hangon, hogy"anya gyere vissza". Ha nem megyek oda, mert ugye fõzök stb... bevonul egy szobába, és becsukja az ajtót. Ha az öccsét egy ágyra rakom vele, õ kiugrik az ágyból, tehát szabályosan fél tõle, ha pedig a kicsi elkezd kiabálni, õ borzasztó zaklatottan elkezd sírni. Ha megnyugszik és a kicsi éppen nem kiabál éppen eljátszik Tõle kb. 10 méterre,de a szeme sarkából állandóan figyeli, hogy éppen hol "jár". Utóbbi 3 napban 3x voltunk vendégségben, vagy voltak nálunk, mindhárom alkalommal bõdületesen nagy hisztit mûvelt, dobált le mindent az asztalról, belém mart, lökött el magától, ilyen dolgokat még soha nem csinált. Én alapvetõen azt látom, hogy fél, fõként a kicsi gyerekektõl, ugyanakkor igényli a társaságot... Azt vettem még észre, hogy egy kicsit lekezdett dadogni is. Fõként az elsõ magánhangzókat ismétli... Amit még fontosnak tartanék, hogy imád a mamájánál lenni ott is szoktam hagyni, nagyon jól elvan, de legutóbbi alkalommal sírt és követelt engem... ilyet még sosem csinált.
Nem tudom mit tegyek, mit csináljak hogy Neki jobb legyen.... igyekszek többet foglalkozni vele, több idõt csak Vele tölteni, de így a kicsire már szinte semmi sem jut. (A kicsi egyébként most kezdett el mászni)
Mit tegyek? Elõre is köszönöm a választ!
Válasz >>>
Következõ 10 Óvónõ válaszol
|
|
