 |
Óvónő válaszol - Gyermeksziget
Kérdezni szeretnék
Tisztelt Óvónõ!Kislányom 3 és fél éves.Két bátyja van,egyikük ugyanabban az oviban nagycsoportos,de külön csoportba járnak.A nappali szobatisztasággal nincs semmi gondunk sem az oviban, sem itthon.Éjszaka azonban még mindig-illetve az ovi kezdete óta újra pelenka kell.Nyáron nem volt probléma ezzel,egy-két balesetet leszámítva.Általában száraz-ritkán pisil bele-,de ha nincs éjszaka pelus,rögtön bepisil.Apuka külföldön dolgozik,havonta egyszer jön haza.A beszokás viszonylag simán ment,már májusban kezdtük az ovit.Próbálkoztunk sok mindennel,pl.éjjel felkeltettük pisilni,semmi nem vált be.Mi a teendõ?Köszönöm válaszát elõre is:Szilvia
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
3 éves lányom rendszeresen bepisil és most már be is kakil az óvodában.
Augusztus végén lett szobatiszta. Itthon idõnként éjszaka bepisil, de napközben nincs vele probléma. Betegség miatt közel két hétig itthon volt, hasmenéssel, de akkor is mindig idõben szólt és kiértünk a WC-re. De az óvodában egyre sûrûbben pisil be, és most már be is kakilt.
Nem valószínû, hogy az elválás viselte volna meg, mert volt bölcsis.
Azt mondja szereti az óvónéniket és a gyerekeket az oviban.
Mi lehet a probléma? Mit tehetek én?
Választás elõre is köszönöm:
Judit
Válasz >>>
Kedves Óvonõ! Van egy épp 3 éves rendkívül értelmes, huncut, örökmozgó, kíváncsi ördögfiókám, aki ugyanakkor nagyon érzékeny kisfú és nagyon sok szeretethez, törõdéshez lett hozzászokva. 1 hete járunk az oviba de sajnos egyelõre a beszoktatás során komoly aggodalmaim vannak. Balázs a kezdetektõl fogva azt mondja, hogy fél az oviban és könyörögve kéri, hogy ne hagyjam õt ott. Az óvónénik valóban nagyon szigorúak, erõs hangon beszélnek a gyerekekkel, a csoportba 30 gyerek jár, az udvaron élet halál harc megy a játékokért ahol a kicsik együtt vannak a nagyokkal így az én bátor kisfiamat aki élelmesen odamerészkedik egy-egy éppen nem használatos játékhoz a nagyok mindig megfélemlítik, így nem sok élményben van része az udvari játék során. Ennek ellenére én úgy láttam, hogy fokozatos beszoktatással, nem elsietve a dolgokat szépen haladtunk lépésrõl lépésre. Az óvónõk viszont 3 nap után türelmetlenné váltak és megkértek, hogy hagyjam õt ott reggel és csak ebéd után menjek érte. Kisfiam végtelenül, hisztérikusan sírt utánam hosszú hosszú ideig én pedig hallottam a folyosóról, ahogy az óvónõ azt mondja Balázsnak, hogy ha nem hallgat el akkor beragasztja a száját mert zavarja a többieket. Egy alkalommal volt alkalmam bent ülni a csoportszobában ahol azt éreztem, hogy az óvonõ azokkal a gyerekekkel kedves akikkel nincs gond, de nem viseli el, ha egy gyerek sír. Legutóbb is egy kisfiú nem tudta abbahagyni a sírást de ahelyett, hogy akár kedvesen odament volna hozzá vagy megbeszélték volna inkább áthelyezte õt 1 órára egy másik csoportba hogy ne kelljen hallgatni a sírást. Olyat is láttam amikor egy kisfiú eldobott egy játékot, az óvonõ felkapta a gyereket, jól megrázte és szinte ledobta. Én arra tanítottam a gyerekemet, hogy szeretettel és megbeszéléssel mindent meg lehet oldani. Félek, hogy ha már a beszoktatás során sem tudnak egy picit sem kedvesek és megértõek lenni a gyerekekhez akkor mi lesz késõbb? Legnagyobb aggodalmam, hogy a kõkemény szigor hatására kisfiam vagánysága nagyon hamar el fog tûnni, hisz könnyû egy ilyen pici gyereket betörni és szófogadó egyengyerekké nevelni. Kisfiam reggeltõl ebédig végig rettegte az idõt és borzalmasan szomorúan járkált fel-alá el nem engedve az óvonéni kezét. Utána többször rettegve felsírt itthon alvás közben és engem keresett, alig lehetett megnyugtatni. Még annyit elmondanék, hogy van a szomszédunkban egy magánovi, amit Balázs imád, ismeri a gyerekeket, óvonéniket, szeretetteljes a légkör, a saját kis megszokott környezetében lenne. Az a dilemmám, hogy vajon mivel teszek jobbat, ha átiratnám a magánoviba de így félek, hogy így egyfajta burokban nevelném hisz ott minden szép és jó vagy az élet ilyen mint az állami oviban és azzal teszek jót ha megtanul ilyen nehéz körülmények között is küzdeni mint minden más gyermek vagy leginkább az óvonénikkel van a baj. Nagyon megköszönöm véleményét, tisztelettel, BRA anyuka
Válasz >>>
Kedves óvónõ!
Teljesen tanácstalan vagyok már az 5 éves fiammal kapcsolatban. Õ asztmás. Sajnos minden vírusfertõzés alkalmával 2-3 éjszakán át befullad, gyógyulása kb 2 hetet vesz igénybe. Három évesen kezdtük az ovit. Többet volt otthon, mint az oviban. Tüdõgyógyász tanácsára februártól már nem vittük közösségbe. Következõ évet elkezdtük az oviban, a helyzet ua. maradt ráadásul toxémiás terhesként patthelyzetbe kerültem. Csak a húgom segítségére számíthattam (a férjem nagyon sokat dolgozott). Õ viszont nem tudta vállalni, hogy az õ lányát és az én fiamat külön oviba hozza-viszi nap mint nap. Így kénytelen voltam átíratni abba az oviba, ahova az õ lánya járt. Õk ketten nagyon szeretik egymást. Reméltem, ettõl kezdve nagyobb örömmel jár majd oviba. DE NEM! Júniusban múlt 5 éves, tehát tanköteles. Az idei tanévet 1 hét betegséggel kezdtük. Aztán 1 hetet járt oviba, utánna 2 hetet itthon volt. 1 hét 1 nap után újból itthon van. DE ha csak fizikai problémák lennének, nem aggódnék (annyira). Az óvónõt régóta ismérem. Tapasztalt, kedves fejlesztõpedagógus. A másik óvónõ is nagyon profi. Most 4. napja van itthon, de már elõre fél az ovitól. Minden nap többször rákérdez, hogy hány nap múlva kell (hisz tanköteles) oviba mennie. Sír, "hisztizik", hogy õ nem akar, unatkozik az udvaron, egy ideje már azt is mondja, hogy a teremben is unatkozik, pedig egyáltalán nem egy sírós, hisztis alkat. Látszik rajt, hogy szorong. Egyezkedik, hogy õ már iskolába akar menni. Nyitott is lennék rá, de ilyen múlt után azt gondoltam, hogy jobb lenne , ha megerõsödne fizikailag (egyébként is 110cm és 18kg). Az igazsághoz hozzátartozik, hogy érzékeny alkat. Az újat kétkedve fogadja, elutasítja, aztán utána rajong azért amit olyan nehezen fogadott el (pl. kétkerekû bicózásra azt mondta, hogy õ soha, õ csak pótkerékkel. Aztán beszélgetések után megpróbálta. 1 héttel a próba után már 10km-t biciklizett az apjával egyhuzamban). Higgye el, rengeteget beszélgetünk az oviról is. Lehet, hogy egyszer az ovi is ilyen "nehezen fogadom, de utána rajongok érte" kategóriába esik???
Válaszát elõre is köszönöm:
B. Beáta
Válasz >>>
Tisztelt Óvónõ!
A kisfiam négy éves, vegyes csoportba jár, három évesen kezdte az óvodát. Sajnos a beilleszkedés kicsit nehezen ment, jó párszor bepisilt, sokszor sírt és sajnos idén is sírt már többször, hol reggelente elváláskor, hol az alvás közben. Akárhányszor kérdezem, hogy miért sírsz, mindig azt válaszolja, "utánad sírtam". Próbáltam az elején nem felvenni a reggeli sírásokat más anyukák tanácsára, de ez nem könnyû. Viszont sosem volt olyan, hogy nem voltam ott érte idõben, nem kellett várnia rám, mindig úgy mentem érte, hogy inkább én várjak rá, amíg felébred vagy uzsonnázik, hogy véletlenül se merüljön az fel, hogy anya talán nem megy érte. Az óvónõk azt mondják, nincs vele gond, a reggeli sírás nem szokott sokáig tartani, viszonylag hamar vígasztalódik. Van egy kislány, aki idén kezdte az óvodát, párszor õ is sír, szóval néha úgy érzem a fiam szolidaritásból kezd sírni. Volt hogy az óvónõ azt mondta, egész alvás alatt sírt, odavitte az ágyát maga mellé, nyugtatgatta, simogatta, õ mégis "anya után sír". Már nagyon sokszor elmagyaráztam neki, hogy neki az óvoda a dolgozója, anyának meg a munkahely a dolgozó, és ha anya is apa is azért dolgozik hogy tudjunk ennivalót ruhát stb. venni. Hogy az óvodába õt mindenki szereti, a gyerekek is mindig hívják játszani, általában amikor kérdezik tõle hogy szeret e óviba járni, azt mondja szeret, de engem ezek a sírások mégis aggasztanak, mert sokszor beszélgetek vele, milliószor elmagyaráztam hogy miért van az óvodába járás, mégis mindig ugyanaz a válasz. Apa ugye legtöbbször nem tud érte menni, így mindig én megyek szinte érte, nagymama nagypapa dolgoznak, messze laknak, így sajnos õk is kiesnek. Ráadásul a fiam, gondolom ebbõl kifolyólag is, nagyon anyás. Én viszem reggelente és én hozom haza is.
Szeretném a tanácsát kérni, mit tehetek, vagy mit csinálok rosszul, vagy hogyan tudnám elejét venni a sírásának.
Nagyon várom válaszát.
Köszönettel:
egy aggódó anyuka
Válasz >>>
Kedves Óvónõ,
Kisfiam 3 éves, 1 hete kezdte az óvodát. Nyáron lett szobatiszta, nagyon szépen pisil és kakil bilibe aztóta is. Rögtön éjszakára is szobatiszta lett, visszaesés azóta nem volt. Az óvodában elsõ nap szembesültünk vele, hogy nincs bili, csak kisvécé. Próbáljuk azóta átszoktatni õt a vécére. Ülve hajlandó bele pisilni (úgy, hogy az óvónénibe kapaszkodik), de kakilni nem. Állva pedig egyáltalán nem akar pisilni. Igazából nem engedi, hogy segítsünk neki, megmutassuk hogy kell, nem akarja megfogni a "kukacát". Pedig minden este a fürdésnél engedi az ottani mosdatást is. Mit tudnánk tenni, segíteni neki, hogy stressz nélkül átszokjon az állva pisilésre és a vécébe kakilásra?
Válaszát elõre is nagyon köszönöm!
Válasz >>>
Tisztelt óvónõ!
A problámám a következõ:kislányom novemberben lesz 2 éves,és a nagyszülõk már azon vannak,hogy a másik gyereke szobatiszta,ha el sem kezdem,nem lesz az,le fogunk maradni! van úgy,hogy ül rajta 10 percig,nem jön semmi,de volt olyan alkalom is,hogy 1 órán keresztül figyeltem,hogy lesz-e valami a biliben,és amikor ráadatam a pelenkát,akkor pisilt csak!én úgy gondolom,hogy még ráérnék a biliztetéssel,hisz még két éves sincs.bevetettem már,hogy a baba pisil,de nem volt sikeres az akció.teljesen kifogytam az ötletekbõl!mikor megkérdezzük,hogy van-e valami a pelusban mondja hogy kaka,de elõtte nem szól.mi az oka,hogy nem szól.pedig már beszél régóta.kérem segítsen!kösönettel egy anyuka
Válasz >>>
Tisztelt Óvónõ!
Azzal a kérdéssel fordulok Önhöz, hogy a kislányom elmúlt 3 éves két és fél hónapja. Elkezdtük az ovi, eddig nem is volt semmi baj idõben ment mindig a wc-re pisilni, de az utóbbi 2 hétben nincs olyan nap, hogy az oviban délután vagy otthon ne pisiljen be. Hiába kérdezem tõle, hogy miért nem megy idõbe wc-re mindig azt feleli, hogy nem tudom. A kérdésem, hogy mit tegyek, már szóltam az ovonéninek, hogy figyeljenek oda egy kicsit rá mert szerintem elbohockodja a wc-zést és már nagyon késõn megy amikor már nem tudja visszatartani és megtörténik a baleset. Az oviban azt mondják, hogy nem baj elõfordul, de engem egy kicsit zavar mert nem volt ilyen problémánk.
Válaszát elõre is köszönöm.
Üdv.: Kissné Marika
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
A kislányom 3 éves, most kezdtük az óvodát. Elõtte járt bölcsibe, ott nem volt semmi probléma, a beszoktatás ideje alatt nem sírt. Az oviban is látszólag rendben vannak a dolgok, ott nagyon ügyes, jó gyermek. Hazafelé azonban már hisztizik, hogy fáradt, kezelhetetlenné válik.Többször elõfordul, hogy bepisil, pedig már réggen szobatiszta. Ami a legjobban aggaszt, hogy elkezdett csúnyán beszélni, ha elmegyünk valahová (fodrász,bolt, ismerõs) csúnya szavakat mond nekik, pl: "Te hülye vagy" stb., pedig már nagyon várja, hogy találkozzon velük, és kedveli is ezeket a személyeket. Nekem is így beszél, teljesen váratlan szituációkban. Nem a csúnya szavak ijesztenek meg, hanem a helyzet, amelyekben elõkerülnek. Mi lehet ennek a viselkedésnek az oka? Hogyan tudnék ezen változtatni?
Elõre is köszönöm válaszát!
Tisztelettel: Ny.H.
Válasz >>>
Kedves Óvónõ
bizonyára nem egyedi problémánk van az Ön számára, engem mégis elgondolkodtat. Kislányom 4 és fél éves idén kezdtünk egy waldorf óvodában, van egy kis barátnõje is, akivel már a nyáron összejártunk, és nagyon szoros barátság alakult ki közöttük, a két kislány látszólag visszahúzódó érzékeny gyermek, ami igaz is mindkettõjükre, a mi kislányunk is csendes jól viselkedik, nem csúfolódik, nem beszél csúnyán, viszont mindig tudja mit akar és ezt érvényre is próbálja juttatni, kettejük közül õ az "erõsebb". A másik kislány pedig többször alkalmazkodik. AZt mondja õ szereti a mi kislányunkat és ezért azt játsza, amit a mi kislányunk mond neki. és hogy a kislányunk zsarolja õt, ha nem "fogad szót". Az én kislányom mindig mesél az oviról, beszélgetünk, és semmi nem jelzi hogy ezt tenné, nem volt vele semmi gond, a másik kislány ritkán mesél és most ezt mondja. A kislány még mindig bepisil éjszaka 4 és fél éves, ez szerintem nem jelent gondot, de õk azt mondják ez is a kislányom miatt van, aggódom értük, nem szeretnék egyiküknek sem rosszat, ezért kérem tanácsát mit tegyek?
Válasz >>>
Következõ 10 Óvónõ válaszol
|
|
