 |
Óvónő válaszol - Gyermeksziget
Kérdezni szeretnék
Kisfiam nemrég múlt három éves. 27 hónapos koráig szoptattam (amit sajnos a környezet rosszalt,de én azt gondolom hogy egész életünkre egy szoros köteléket alakítottunk ki) Mivel második gyerek, nála már mindent sokkal tudatosabban és érzékenyebben csináltam, mint nõvérkéjével. 2 éves kora óta õ is benne van a dackorszakban és sokáig tudtam a hisztijeit úgy kezelni, hogy elismertem neki, megfogalmaztam érzéseit,kéréseit, megnyugtattam, ölelgettem. Az utóbbi idõben azonban erõszakos, hatalmas hangerejével -sõt fizikai erejével!- mindent el akar érni, nem tudom beláttatni vele, hogy nem mindig úgy van az, ahogy õ akarja. Bár sok neveléssel kapcsolatos könyvet olvastam, mégis kezdek csõdöt mondani és néha már nálam is szakad a cérna. Szép szóval, "te játssz 5 percig, a másik is 5 percig" megoldásokkal semmire sem megyek. A másik problémám, hogy ugyan részmunkaidõben dolgozom 1 éves kora óta és azóta mindig ugyanoda jár (családi napközi, ismert és szeretett emberekkel)mégis, idõrõl idõre (pl hétfõ reggelenként) szívszaggató az elválás, állandó lelkiismeret-furdalásom van, amiért dolgozom. Képesek vagyunk emiatt egész nap szomorkodni. Õ szopja az ujját, oviba érkezés után sokszor magába roskad, én meg nem tudok a munkámra koncentrálni.Egy-egy hosszabb szünet után szinte újra vissza kell szoktatni. Már 16 kiló de rettenetesen sokat cipelteti magát az utcán, pedig próbálom önállóságra nevelni és ereje végképp lenne menni. Nagyon jó a kötõdõ nevelés koncepció, de ilyen áron??
Válasz >>>
Tisztelt Óvónõ!
Gyermekünk (aki egyedüli gyerek) 4 éves, tavaly szeptemberben kezdte az óvodát de még messze vagyunk a beszokástól-beszoktatástól.A tények az alábbiak:
1.Csak ebédig van az óvodában, az ott alvást még nem mertük megpróbálni. 30 gyerekbõl áll az óvodai csoportja.
2.Amikor a feleségem dolgozik délután, akkor a Nagyszülõknél van. Szeret ott lenni.
3.Nem vesz részt semmilyen játékban az óvodában.
4.Az óvónõk hagyják külön vonulni, ülni, semmit tenni, szerintük a játékba vagy tornába vagy rajzolásba nem tudják bevonni és nem is kell erõltetni. A társai verses-mesés mûsorban vettek részt az óvodai évzárón, a mi gyermekünk semmiben nem vett részt.
5.Mi úgy tapasztaljuk, hogy fél a gyerekektõl. Játszótéren, ha az Õ játszóhelyére odajön egy kisgyerek, akkor õ el akar onnan menni.
6.Ha a Nagymamáéknál a szomszéd kislány átjön, akkor vele szívesen játszik együtt. Elhívtuk egy óvodás társát hozzánk és vele (vagy mellette) is a mi jelenlétünkben jól eljátszottak.
7.Otthon velünk jókedvûen, kimerülésig játszik. Mozogni, biciklizni szeret, szerepjátékokat játszik el a játékaival, amit lát azt játssza el. Építeni, rajzolni kevésbé szeret.
Tisztelettel kérdezem Önt, hogy hogyan tudnánk segíteni abban, hogy bátorodjon. Az, hogy az óvodában csak ül és nem vonják be semmibe mközben a társai játszanak,fejlõdnek, nagyon aggaszt bennünket. Ön szerint az óvónõk miképpen tudnák Õt segíteni.
Nagyon várjuk a válaszát.
Tisztelettel: László
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
Kisfiunk 5 éves, nagyközépsõ csoportba jár. A csoport egyik fele õsszel iskolába megy,az oviban maradnak 13-an. Most tudtuk meg, hogy az õ maradék csoportjukat (mindenki a 6. évét tölti a következõ tanév folyamán) kicsi háromévesekkel töltenék fel õsszel. Felvetették azt is, hogy a lányok maradhatnának a régi csoportban, mert õk anyáskodóbbak, nyugodtabbak, nem zavarnák a kicsik beilleszkedését, viszont a fiúk ( 4-en vannak) mehetnének egy másik csoportba, nagyok közé, mert "olyan elevenek, hogy megijesztenék a kicsiket". Mit tanácsol nekünk egy ilyen lehetetlen helyzetben? Ragaszkodjunk a gyerekünk megszokott környezetéhez, és vállaljuk, hogy a nagycsoportot kis beszoktatósokkal együtt járja, vagy éljünk a felajánlott lehetõséggel, és az utolsó évre tegyük idegen óvónõkhöz és egy összeszokozz közösségbe?
Elõre is köszönjük válaszát: Aggódó szülõk
Válasz >>>
Tisztelt Óvónõ !
Kisfiam jövõ hét pénteken lesz 3 éves, májusban mikor voltak a felvételik, jelentkeztünk a körzetileg illetékes óvodába, ahová tartozunk, de a mai "eredményhirdetés" után azonban kiderült, hogy nem vették fel a gyermekemet. Mi a teendõ ilyenkor, hová fordulhatok segítségért, jogorvoslatért, vagy mi a helyzet ilyen esetben? Nekem ugye lejár a gyes, vissza kell mennem dolgozni.
Válaszát elõre is megköszönöm
F. Emília
Válasz >>>
Kedves Kolléga!Bár én csak keveset tudtam óvónõként dolgozni ,remélem nem sértõ a megszólítás .A problémám a következõ:nagyobbik gyermekem nehezen szokott be a közeli óvodába,de most már boldog óvodás(5 és fél éves).A gond akkor van ha valami más helyszínen kell lenniük az ovisokkal én pedig nem tudok vele menni (gyes)pl.orvosi vizsgálat,kirándulás lovaskocsival másik helyi ovihoz.Ez ma történt,ELSÉTÁLTUNK AZ OVIIG,BENT meggondolta magát,sírva fakadt,hogy õ inkább velem szeretne lenni .Az óvónénije ezek után ránk hagyta a döntést ,a hisztit elkerülve hazasétáltunk.Türelmes vagyok úgy érzem,a közelemben érzi magát csak biztonságban ilyenkor.Beszélgettem vele a történtek után és mondtam ,milyen viselkedést várnék tõle,hiszen amúgy egy hihetetlenül intelligens ,cserfes gyerek.A kishúga egy esztendõs,sajnos sokat vagyok egyedül csak én velük,helyben nincs kire bízni õket,nagymamák vidéken.Elég összetett a problémánk ,de nem egyedi.Mit tehetünk?Babett
Válasz >>>
Tisztelt Kolléga!
Kisfiam 2010 novemberében lesz 3 éves, de mivel pedagógus vagyok nekem már 2010 augusztus végén kellene munkába állnom. Érdeklõdnék, hogy mikor kell felvennem a kapcsolatot az óvodával a beíratás ügyében, illetve hogy jól tudom -e, hogy nem "kötelesek" felvenni a gyermekemet. Szeptemberben, ha jól tudom, nem vehetik fel, december 1-tõl kezdhetne legkorábban. Elsõ gyermekem, és nem igazán foglalkoztam a témával eddig, ezért tudom, hogy még korán van, de szeretnék idõben tájékozódni. Megtiszelõ válaszát elõre is köszönöm! Üdvözlettel:
Renáta
Válasz >>>
Üdvözlöm!Két kislány(4és6)anyukája vagyok.Problémám a nagyobbal van!Orvosok és pedagógusok szerint is korához képest okos,fejlett,nagyon jó logikai készséggel,viszont emocionálisan rendkívül érzékeny,és szörnyen makacs természetû.Mi nem átlagos családban élünk,mert nekem SM betegségem van emiatt sokat vagyok kórházban,így a nagyszülõkkel együtt élünk.Beszélgettünk(a kislány is)pszichiáterrel,szerinte semmi gond nincs.Ennek ellenére nem áll szóba az ovis logopédussal,néha ok nélkül verekszik,elmondja az iskolaérettségi felmérõ tesztek megoldásait de nem rajzolja le(mert nem akarja)pedig jó a kézügyessége,türelmes.A tudása miatt mehetne iskolába is,de a makacsságát egyedül csak én tudom kezelni.Testi fenyítés ellen vagyok,rengeteget beszélgetek vele,ami ideig-óráig hat.Ha valaki(akár pedagógus)nem "tetszik"neki,akkor durcás vele,vagy egyáltalán nem kommunikál,keres más elfoglaltságot.DAC,hiszti,nevelési hiba?A hugát is ugyanazon elvek alapján neveljük,mégis sokkal fegyelmezhetõbb a testvérénél.A család szerint gond van a gyerekkel,azovónõ és a pszichiáter szerint kinövi,szerintem a sok távollétem miatt dacol.Tudna segíteni ennek eldöntésében?Köszönettel! W.É.
Válasz >>>
Tisztelt Óvónõ!
Kislányom, Bernadett augusztus 31.-én tölti be a 2. életévét. Mivel férjem minimálbéres,és sok tartozásunk van, ezért vissza kell mennem dolgozni.Havi nettó 100 ezer a fizetésem.
Megoldható az, hogy ha lányom 2 évesen szobatiszta, felvegyék az óvodába?
Illetve ha én gyes-re megyek, úgy megyek vissza dolgozni, felveszik 2 évesen?
Köszönöm: Bné Ivett
Válasz >>>
Üdvözlöm! Remélem tud nekem segíteni, mert most nem tudom mitévõ legyek. Gyermekek 2008. szeptemberében kezdte az óvodát és idén augusztusban tölti a négyet. Érett gyermek, nem elfogult vélemény másokra is hivatkozom. Az Óvodában ma azzal a hírrel fogadtak mégsem mehet a gyermekem középsõ csoportba, bár eddig egyfolytában ezt hangoztatták!Kicsi fiamat ezzel biztatva, hogy középsõ lesz sikerült megtanulnia öltözködni egyedül és minden igyekezetét összeszedte, hogy anya büszke legyen rá. Barátokat veszít el és persze az óvó néniket is. Ráadásul szeptemberben lehet, hogy elköltözzünk és úgy érzem ez sok lesz a fiamnak. Kérésem ellenére sem viszik tovább. Mitévõ legyek, mit tehetek? Egy kétségbeesett anyuka, aki nem szeretné, hogy a fia csalódjon benne.
Válasz >>>
6 éves kislány unokám van. Aggódom a lányomért is és az unokámért is. A lányom otthon van, most jelenleg a kislány is mert beteg. Mindennapos náluk a vita, aveszekedés, mert az unokám állítólag "kezelhetetlen" Akaratos,visszafelesel,"nem szeretlek"
szöveg, úgy tesz, mintha nemis hallaná,
hogy hozzábeszélnek, tõle kérnek valamit. Gyerek társaságban könnyen összeveszik mindenkivel, mert Õ akar lenni a "parancsnok". A baj az is, hogy
mindent megkapott, megkap. Jóra lehet e még forditani a dolgokat. A baj, ahogy látom, hogy a lányomnak már nincs
türelme, mert állandóan kiabál vele.
Egyedül birkózik az unokámmal, mert férje estig dolgozik. Lehet még jófelé
irányítani a gyermeket? Mit tegyünk, tegyen. Köszönöm a válaszát.
Válasz >>>
Következõ 10 Óvónõ válaszol
|
|
