 |
Óvónő válaszol - Gyermeksziget
Kérdezni szeretnék
Tisztelt Óvónõ!
Férjemmel jan.vége óta külön élünk,a közös házban én maradtam az 5 éves kislányommal.A gyermek szerencsére sérülés nélkûl végigcsinálta az elmúlt idõszakot,kiegyensúlyozott,és nyugodt volt,az óvónõi is azt mondták,hogy semmi okom aggódni,sikerûlt vele sok-sok beszélgetéssel megértetni a helyzetet.Ám húsvét hétfõn a férjem megjelent a bõröndjeivel,hogy õ visszaköltözik,és csak akkor hajlandó elmenni,ha kifizetem a részét.Én akkor leköltöztem a szüleimhez,mert szerintem nem tudjuk a gyereknek elmagyarázni,hogy mi az,hogy jogilag és pénzügyileg rendezetlen ügyeink miatt lakik itt apa.Nem szeretném,ha reményeket táplálna,és összezavarodna,azért költöztem el.Egyenlõre jól viseli,bár már kérdezgette,hogy mikor megyünk haza(õ nem tudja,hogy az apja visszajött). Férjem állítólag megkérdezett egy pszihológust,aki azt mondta,hogy a gyereket nem zavarja össze,ha õ ki-be költözget.Az lenne a kérdésem,hogy ez igaz-e?És személyes találkozó nélkûl kijelenthet-e ilyet egy orvos?
Továbbá,a gyermekemmel egy új lakásba költözöm 1 héten belûl,de az összes holmink még a régi házban van,és jól gondolom-e,hogy csak akkor engedem vissza a régi házba,ha már mindenki berendezkedett,nem építõ látvány a sok doboz,és az üres falak,elvégre kislányom ott élt,mióta megszületett.Azt gondolom,hogy 1 hét nem olyan hosszú idõ,az apával is találkozhat(már,ha Õ is igényli),csak máshol..Szeretnék neki stabilítást és biztonságot,nyugalmat,és szerintem nem fogadná jól,hogy a szobája tele van dobozokkal,zsákokkal.Féltem a túl sok változástól,próbálom a minimálisra szorítani a traumát,ami ezzel jár.Szeretném kérni errõl a véleményét,és kérem,ha tud mihamarább válaszoljon.
Köszönettel:NM
Válasz >>>
Kedves Ovónõ
2,5 éves ikerfiúk anyukája vagyok. Szeretnék tanácsot kérni öntõl. Totálisan kicsúszott a kezünkbõl az irányítás. A gyerekeknek, ha mondunk valamit, pl. gyere ide, ezt ne csináld stb. egyáltalán nem hallgatnak ránk ,mint, ha nem is hozzájuk beszélnénk. MInd ezek mellett rugdosnak, hisztiznek a fölhöz csapják magukat. Próbáltuk jutalmazással, ha jól viselkednek ez nem jött be. Még azt ajánlották, hogy kedvenc dolgokat tiltsunk nekik,amit szeretnek ilyenkor ha nem fogadnak szót, de sajnos erre sincs reakció. Semmi játék nem köti le õket, sem bohóckodás, sem mese, sem a játszótéren való homokozás . Sajnos ezen oknál fogva egy személy nem tud menni velük sehová, mert az egyik balra a másik jobbra rohan és senkire nem hallgatnak. Most kezdtünk bölcsibe járni még a beszoktatásnál tartunk, ott is hisztiznek, más gyerekektõl elveszik a játékot, ha nem adják oda ellökik õket.Már tényleg nem tudjuk, hogy mit tehetnénk. Voltunk pszichológusnál is. Persze õket nem lehetett vinni elmondásból annyit mondott, hogy a szülõnek kell rájönni, hogy ezt hogyan kell kezelni, de sajnos mi is és a környezetünk is kifogyott az ötletekbõl. Elõre is köszönöm válaszát.
Válasz >>>
Tisztelt Óvónõ!
Kisfiam 4 éves, elköltöztünk, ezért 4 hónapja új oviba jár. A csoportjukban nagyon kevés fiú van ( 25-bõl 8 fiú van). A kisfiam a lányokkal szokott játszani, mert a fiúk nem játszanak vele. Az óvónõ azt mondta, hogy nem tud a fiúk közé beilleszkedni. Sajnos meg van engedve kisebb játékok bevitele és mivel a fiamnak nincs olyan játéka ( nem tudunk neki minden drága játékot megvenni ), nem is játszanak vele. Szerintem a fiam nagyon érzékeny, barátkozós, kiegyensúlyozott gyerek és a lányokkal nagyon jól eljátszik. A régi óviban nem volt ilyen gond, ott fiúkkal is játszott, bár ott több fiú volt a csoportban, mint lány. A másik dolog, hogy a fiam sokat volt beteg amióta az új óviba jár, sokat hiányzott. Mivel nem verekedõs, van, hogy a lányok védik meg. Biztos zavarja, hogy a fiúk nem játszanak vele, mert itthon szokta is mondani. Úgy látom, hogy az óvónõk nem sok mindent tesznek azért, hogy befogadják a fiúk. Mit lehetne tenni? Egyáltalán baj az, ha a lányokkal barátkozik? Nem gond az, hogy ilyen kevés a fiú a csoportban? Egyébként szeret járni az óviba. Segítségét elõre is köszönöm! Üdvözlettel: Szilvi
Válasz >>>
Kislányom januárban töltötte a 4. életévét. Szeptember óta óvodás. Szenvedünk. Én okos szülõ óvonõt választottam, így társaitól külön került (ezt nem tudhattam). Januárra kicist kialakult a helyzet, de már megint a minden esti sírásnál tartunk. Az óvonók kétszer adták ki bepisilve (észre sem vették) és 11-15,30-ig sírt - fogadott az Óvonõ. Kérdeztem mit tehetnék még, hogy szeressen járni. Makacs, önfejû kislány volt a válasz. Mit tegyek? Vigyen máshová? Kérem segítsen hogy tudok még segíteni a lányomnak.
Éva
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
Kisfiam 6 éves, koraszülött, intenziven most járunk oviba, jelenleg nagycsoportos. A csoportot tekintve vegyes csoportba járunk. Az un. kis-, és középsõ csoport nálunk kimaradt a betegségek miatt.
A mi problémánk a következõ: tavaly márciusban volt egy fertõzésünk, amivel orvoshoz kerültünk, akkor vérvétel következett, panaszainkra vermox tablettát kaptunk. A vizelet szaga viszont fertõzésre utalt, amivel késõbb el is jutottunk a gyermekorvosunkhoz, aki rögtön antibiotikumos kezelés után érdeklõdött. Közben már jelenkezett kisfiamnál tünetként a gyakori vizelés, kevés mennyiség kiséretében. A fertõzésbõl kigyógyultunk, majd rövid idõn belül a gyakori vizelés újból jelentkezett. Vizsgálatok sora következett, de nem mutattak ki semmiféle rendellenességet. Közben jobb oldali vizsérvünk lett, ami visszahúzódott. Az óvónéniknek is mondtam hogy a gyermek nem emelhet, ennek ellenére rendszeresen cipeltették a gyerekekkel a nehéz faasztalokat. A vizsérv kiújult, újabb vérvételek, mûtét következett. Az altatásból való ébredés nagyon megviselte a gyermeket. A mûtét jól sikerült, a vizelési problémánk viszont megmaradt. A vérvételek is nagyon sebezhetõvé tették, sokáig félt a fehér ruhás emberektõl. Háziorvosunkhoz fordultam, elõtte viszont már a nefrológust is megjártuk, aki ditropan tabletta szedését rendelte el. A tablettát egy hónapos kezelés után abbahagytuk, az idegrendszerre való(fõleg gyermekkorban)hatása végett. Háziorvosunk más irányba kutakodott és mivel ez a vizelési inger itthon jelentkezik inkább, az óvódában pisilni nem nagyon mer kimenni, a kakilást már nem is emlitem, az ovival kapcsolatban érdeklõdött. Kisfiam nem szeret oviba járni. A pisilési probléma érdekes módon az oviban nem nyilvánul meg. Éjszaka nem pisil be, 3 évesen lett szobatiszta, soha nem erõltettem a bilizést, minden nagyon szépen alakult és most ott tartok hogy nem tudom mit tegyek! Az orvos azt mondta hogy az oviban való pisilés visszatartása és késleltetése itthon csapódik le és mivel mi vevõk vagyunk rá, ezért rendszeresen alkalmazza is. A tanácsát szeretném kérni, mert már tényleg nem tudom, hogy mit csináljak! Ha szervi okok kizárva, a mûtét, vérvétel, vagy az ovi hatása válthatta ki a vizelési problémáját? Várom válaszát!
Köszönettel: P. orsi
Válasz >>>
Kedves Óvónõ !
A tanácsát, segítségét szeretném kérni.Kislányom júliusban lesz 3 éves.E hónap végén lesz az ovodai beiratás.Több verziót, tanácsot kaptam azzal kapcsolatban , hogy mikor vigyük a picit oviba. Van aki szerint áprilistól, s van aki szerint ráérnénk szeptembertõl.Szeretném kikérni a tanácsát, hogy Ön melyik, milyen idõpontot javasolna, mi lenne a legjobb a kislánynak. Válaszát hálásan köszönöm.Tisztelettel:Monika
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
Kisfiam 6 éves, nálunk is központi téma a hiszti. Az ovi elsõ 2 éve kimaradt a sorozatos betegségek miatt, 4-5 nap ovi, majd több hetes betegség(légcsõ illetve hörghurut). Vegyes korcsoportú csoportba járunk. Okos, értelmes, érdeklõdõ kisfiú. Viselkedésében viszont nagy változásokat észleltem. Ahogy megkezdtük szeptemberben az ovit,a csúnya beszéddel, verekedõs viselkedéssel kellett szembesülnünk. Az oviban csendes, mintha kettõig sem tudna számolni, itthon viszont ingerlékeny, türelmetlen, verekszik, az öklét mutogatja és szinte egész nap a hülye és pofa be szavakat használja. 1 hónappal ezelõtt az óvónõ jelezte hogy van egy ütés a fején, ami attól lett, hogy egy másik kisfiúval összefejelt és az ütés után a kisfiam magának esett és tépte a füleit, önmarcangolásba kezdett. Azóta ez a probléma itthon is elkezdõdött, ha nem sikerül azonnal valami, vagy ha megüti magát, magán áll bosszút. Elkeseredtem és a tanácsát kérem, gyermekpszichológus segitsége szükséges-e ezek után? Mert én már csak tehetetlen nézõje vagyok. Korábban nagyon sok minden érdekelte, sokat játszottunk, olvastunk itthon. Egyre kevesebb türelme van mindenhez. Kisfiam koraszülött baba(32. hétre), 1999 grammal született, nyugodt, csendes, jól alvó baba volt. 2 hónapja nekem jön, rugdos, ököllel próbálja meg érvényesiteni az akaratát.
Várom válaszát!
Tisztelettel: Orsi
Válasz >>>
Nagy dillemába vagyok kislányom iskolaérettségével kapcsolatban.
Január 20.-án töltötte a 6 életévét, kis termetû, vékonyka 115cm és 18kg.olyan babás az óvónéni szerint.
Voltunk a Nev.Tanácsadóban mely szerint nagyon hullámzó a teljesítménye, nem magabiztos, különbözõ területeken fejlesztésre szorul, de nem tudták eldönteni, hogy menjen iskolába, vagy sem, júniusra visszahívták mégegy vizsgálatra.
Az óvodában viszont a fele csoport elmegy iskolába és helyettük legalább 10 kicsi jönn (3évesek), akik a fejlesztõ pedagógus szerint visszahúzhatják õt.Minden héten egyszer járunk fejlesztõ pedagógushoz, aki azt mondja írassam be az iskolába, mert sokat változhat még szeptemberig.
Nemtudom mit tegyek?
Válasz >>>
Tiszelt Óvonõ!
Lányom idén május 20-án tölti az 5. évet.Középsõs legfiatalabb a csoportban,kicsi, törékeny alkatú.Óvonõje szerint teljesítménykényszeres, szorongos, hamar elsírja magát, fél a kudarctól.Ezért kétszer lesz majd nagycsoportos. Óvodás társait látván lányom fél hogy õ nem olyan ügyes,nem úgy rajzol mint a többiek, csúfolják,hogy õ a legkisebb a csoportban.Ami nagyon megviseli.
Azonban elmélyülten tud játszani,nagyon sokat énekelünk, mesélünk,bábozunk,értelmes,érdeklõdõ kislány.
Önbizalmát milyen módon tudnám növelni, teljesítménykényszerén hogyan segíthetnék? Szereném a lányom boldog és kiegyensúlyozott lenne.
Válasz >>>
Kedves Óvónõ
Nem szülõként hanem ,óvodai dajkaként szeretnék kérdezni öntõl.Pár hónapja dolgozom egy óvodában nagy lelkesedéssel kezdtem a munkát nagyon szeretem a gyerekeket,és családom és környezetem szerint is nagyon könnyen szót értek az emberekkel . Alapvetõen mosolygos ,jó humorú embernek tartanak,egy jó szó nem kerül semmibe ,ha tehetem kerülöm a konfliktust de most mégis egy ilyen helyzetbe kerültem. Az óvodánkban hiányzik a csoportom egyik óvónénije,22-25 gyerek jár a csoportba kiscsoport és kis középsõ vegyesen,a másik óvónéni aki az óvodavezetõ is egyben hetek óta "egyedül" van .Sokat vagyok a csoportban sokszor egyedül ,vagy a másik dajkával mert neki a papír munkát is elkell végeznie,vagy dolga van .A gyerekek ragaszkodni kezdtek hozzám vannak még síros beszoktatós kicsik is ,néha ölbe veszem kicsit õket megbeszéljük h mikor mennek haza ,de közben figyelek a többiekre is .Ebbõl adódik a probléma egy nap kizavart a csoportból,h nincs nekem kint dolgom? h úgy érzi mindtha át akarnám venni a helyét meg h van neki 25 éves tapasztalata talán elbír egyedül is ennyi gyerekkel,vegyem fel a telefont ha csörög ,meg nézzem h ki jön megy a folyosón,mert az nem azõ dolga ,de a szülõkkel se beszéljek mert már azok is hozzám fordulnak ha kérdezni akarnak valamit.Én azóta többnyire sírdogálok ha eszembe jut a dolog,meg sem fordultak a fejemben olyanok amiket a fejemhez vágott,a többi dolgomat is mindig elvégzem addig nem megyek a csoportba , azóta nem mentem csak ha reggeliztünk meg ebédkor mert mostmár nem tudom mit vár tõlem,én úgy tanultam h a dajka az óvónõ segítõje ,nem "csak"takarítónõ,és azt gondolom h mindegy h ki vígasztalja meg azt a kisgyereket ez nem presztizs kérdés mi vagyunk õ értük és nem fordítva. Kérem írja meg mi a dolga egy dajkának és mi nem ,és mit tegyek én ebben a helyzetben. Nagyon köszönöm .
Válasz >>>
Következõ 10 Óvónõ válaszol
|
|
