 |
Óvónő válaszol - Gyermeksziget
Kérdezni szeretnék
Tisztelt Óvónõ !
Iskola érettséggel kapcsolatban szeretnék tanácsot kérni Öntõl,
Kisfiam decemberben töltötte a 6 évet és tanácstalan vagyok menjen iskolába vagy maradjon oviba még 1 évet. 3,5 éves volt amikor kezdtük az óvodát nem vették föl évközben mivel én otthon voltam a kislányunkkal.Zárkózott, visszahúzódó, félénk kisfiú, igényli a felnõtt közelségét, de terelgethetõ és javulás tapasztalható.Eleinte mindenhová kísérte az óvónénit,most szeptembertõl egész napos lett mert én már dolgozom,együtt van a kishúgával 1 csoportban és azt mondják az óvónõk is, én is látom hogy jó hatással van rá az egész naposság, most tudnak vele együtt dolgozni mint ahogy már tavaly kellett volna. A Nev. T-ba eddig még nem kaptam sajnos idõpontot hiába kértem. A szociális érettlenség miatt mondják hogy jot tennék vele ha maradna még 1 évet,kézügyességünk sem az igazi,nem látjuk a dolgokat elõre, a memóriája viszont nagyon jó könnyen tanul verseket, jegyez meg dolgokat. Engem ha visszatartom a kora ami zavar hogy õ már akkor majdnem 8 éves lesz.Voltunk az iskolába ahová szeretném ( ha mégis ugy döntünk )nyílt napon tetszett neki a tanító néni, és bevonható volt egy kicsit a játokos mozgásokba. Nem tudom hogy mivel tennék jót neki, egyébként én abban az iskolában dolgozom a konyhán.Várom válaszát! Tisztelettel Márti
Válasz >>>
Kedves Óvónõ !
Kisfiam szeptemberben kezdte az óvodát és még mindíg nem szokott be. Vegyes óvodai csoportba jár, valamint többnyire testvér gyerekek járnak oda. Két új gyereket vettek fel, az Én kisfiam az egyik (a másik kisfiú még nem alszik ott). Kisfiam elven, cserfes, míg az óvonõk szerint egy csendes kisfiú és "még mindíg nem jött meg a hangja". Az egyik óvónõhöz ragaszkodik, amelyik megvigasztalja, ha sír. Nem akar járni, már az esti fürdésnél sír, valamint reggel és természetesen az óvodába is amikor ott hagyom. Állítólag napközben már nem. Próbálom bíztatni, hogy barátkozzon a gyerekekkel, de a kisfiam azt mondja, hogy nem akarnak vele játszani, elküldik, hogy ne menjen oda. Szóval folyton elutasításba ütközik. A kisfiam egyértelmûen azt mondja, hogy azért nem szeret járni, mert nem barátkozik vele senki. Szülõket nem ismerem, akit ismerek arra a kisfiam azt mondta, hogy nem akar vele barátkozni, mert verekedõs. Nagyon szeretném ha az Én kisfiam is boldogan menne az óvodába. Mit tegyek ?
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
Remélem segítségemre tud lenni a problémánkban,bár gondolom,hogy így levélen keresztül nem alkothat teljes képet az esetünkrõl,de megpróbálok minden fontos részletet lejegyezni!
Bence 4 éves lett február végén,szeptember óta jár óvodába.Van egy 1 éves öccse,akivel azt mondhatom,nagyon jó testvéri kapcsolata van.Nincsenek féltékenységek, (legalábbis a felszínen).Bencére kiskorától fogva az a jellemzõ,hogy állandó figyelmet igényel.Sokáig nem volt rá példa,hogy otthon egyedül játszott volna a szobájában,még arra sem volt hajlandó,hogy én olvasok mellette,Õ pedig játszik.Állandóan vele kellett játszanom.Néha még az ebédet sem tudtam megfõzni,mert egész délelõtt a gyerekszobában voltam Vele.Mindig együtt rajzoltunk,gyurmáztunk,építõztünk…stb
Ez talán mostanában változott meg egy kicsit,amióta kistestvére is nagyobb lett már,így elõfordul,hogy egymás mellett autóznak a szõnyegen.Bár még mindig gyakran igényli,hogy én is ott üljek és autókázzak Vele.
Az óvodába eleinte nehezen ment a beszokás,de most már nagyon szeret oda járni,van is 2 barátnõje,akikkel elég sokat eljátszanak.Délutánonként is van alkalmuk találkozni,hiszen elõfordul heti rendszerességgel,hogy átjönnek hozzánk óvoda után vagy mi megyünk Hozzájuk.
A problémám a következõ:
Bence rettentõen akaratos,öntörvényû és irdatlanul nagy hisztikre képes,ha akar valamit.Veszekedik,kiabál,dobálja a játékait,bõg és hasonlók.Ha kérünk valamit szépen,elereszti a füle mellett.Vagy oda sem bagózik ránk vagy cirkuszol,ordít tovább.
Hiába próbálunk szelíden,nyugodtan szólni Neki vagy értelmesen elmagyarázni Neki a dolgokat (mit miért nem lehet) meg sem hall minket.Ha veszekedni kezdünk Vele,akkor is tovább folytatja a cirkuszolást.Egyszerûen már nem tudom,hogyan tudnék Rá hatni!Nem használ sem a szép szó,sem a fenyegetõzés.Ha azt mondom Neki pl:”Bence este nem bújok oda,amíg elalszol,ha így viselkedsz!” erre azt válaszolja:”Jó,azt akarom!”
Legutóbb az volt a kívánsága,hogy írassuk be lovagolni (van erre lehetõség az óvodában) hát beírattuk.Természetesen mondtuk Neki,hogy csak akkor,ha most már megpróbál szófogadóan viselkedni és nem fog többet ilyen csúnyán cirkuszolni,ordibálni.Megígérte.Elmentünk,hogy veszünk Neki bukósisakot,hát még haza sem értünk már a kocsiban nekiállt cirkuszolni,mert nem mentünk be abba a boltba,amelyikbe akart.
Ezzel szemben az óvónénik azt mondják,hogy az óvodában Vele szoktak példálózni a többiek elõtt,(pl:elsõként ül gyönyörû szépen,csendesen törökülésben a szõnyegen foglalkozás elõtt,míg a többiek rohangálnak),nagyon fegyelmezett,komoly,okos,odafigyel,szót fogad…
Édesanyám azt mondta,pont az a probléma,hogy az oviban visszafogott,nem tudja „kitombolni” magát,így az energiáit otthon kell levezetnie.De sajnos kezd egyre inkább kicsúszni a kezeim közül,hiszen nem tudok már Rá sehogyan sem hatni!Valóban nagy hibát követtem el akkor (ahogyan édesanyám is mondja9,amikor nem voltam elég következetes Vele,de most már hiába próbálok az lenni,nem érdekli az sem.
Kérdésem az lenne,mit tudnék tenni,hogy hallgasson,odafigyeljen rám?Hogyan fékezzem meg a dühkitöréseit?
Remélem segítségemre tud lenni!
Válaszát elõre is köszönöm!
Sára
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
23 éves nõ vagyok. Kedvesem 36 éves, 1 éve elvált, és van egy 3 éves kisfia. A házassága már igencsak romokban hevert mikor mi összejöttünk, odaköltözött hozzám.Általában hetente többször is találkozik a kisfiával, és néha én is velük tartok. A problémám az, hogy a kisfiú nem tûr meg maga mellett. Kifejezetten utál, és ennek hangot is ad. Próbálok a kedvében járni, nem nevelni, igyekszem vele játszani, mesét olvasni,tv-t nézni együtt, de sajnos 20ból egyszer ha megengedi. A legtöbb alkalommal csúnyán elküld jó messzire hogy ne is lássam se õt, se az apját, ha mégis ott maradok,üvölt és hisztizik, sokszor még teljes erejébõl ütlegel is. Autóban sem tûri a jelenlétem, rugdossa a székem és azt üvölti hogy szálljak ki, hosszú órákon keresztül fülsértõ hangon. Szinte egyáltalán nem lehet a jelenlétében kapcsolatom az apjával, mert közénk áll és nekifeszülve széttaszít minket. A családomban is vannak gyermekek és nem tapasztaltam ilyet, nagyon szeretek velük lenni, és õk is szoktak szeretni. Tudom hogy jelen helyzet jóval bonyolultabb, mert a válás biztosan kihat a kicsire,a szülõk beszélgetése csak és kizárólag a gyerek dolgaira szûkül,tehát nincsenek túl jóba. Szeretném a kisfiút boldognak látni és minél több idõt együtt tölteni. Tudom hogy a kicsi nem hibás, és én vagyok a ’felnõtt’, de egyre inkább tanácstalan vagyok. Mindenesetre úgy érzem minden tõlem telhetõt megteszek mégsincs semmi változás. Mi a jobb ha hagyom hogy így vislkedjen (ezt azért tenném mert úgy érzem nem posztom a nevelés), vagy álljak a sarkamra és mondjam hogy ha nálam vagyunk akkor az én szabályaim érvényesek, vagy esetleg szóljak a páromnak hogy tegye helyre a fiát? Más alternatívát is szívesen várok, szeretnék megoldást találni erre a problémára.
Köszönettel: Kinga
Válasz >>>
Tisztelt Óvónõ!
Kislányom áprilisban lesz 4 éves, 1 éve óvodába jár.Sajnos 1 hónapja külön költöztünk az édsapától(pénzügyi viták miatt) a szüleimhez egy másik városba. Emiatt óvodát is kellett váltani.Feltehetõleg a változások, és az Apa hiánya miatt kislányom nagyon agresszív lett a nagyszülõkkel(elzavarja, közli, hogy nem szereti õket, rugdossa, kiabál velük),noha korábban nagyon szeretett náluk lenni akár napokig is.
Férjem gyakran(heti 2 alkalom) jön látogatni, amik után ez az agresszió csak fokozódik. Nem neveljük egymás ellen, elmondtuk neki, hogy errõl nem a nagyszülõk tehetnek.
Kérem segítsen, hogyan kezeljem ezt a dolgot, mert nekem nagyon fáj, hogy éppen azokat az embereket bántja, akik segítenek nekünk.
Köszönettel: M
Válasz >>>
Üdvözlöm!
Gyermekem középsõs óvodás,aki szívesen, örömmel járt ez idáig óvodába.Azonban egy hónapja szeretett óvónénie másik óvodába ment dolgozni. Kislányom sokszor mondja, hogy a "régi"óvónénit szeretné, az újjal teljesen elutasító.Már reggelente alkudozik, mert nem szeretne óvodába menni,sírva adom be az óvónõnek, aki sokára tudja csak megvígasztalni.Játéka is megváltozott,sokszor elmerengve ül a játékok felett.Gondoltam az óvodaváltásra is, de lehet, hogy ártanék vele, ha kiszakítanám a megszokott környezetébõl?Tanácsát szeretném kérni,hogyan tudnám gyermekemnek ezt a nehéz idõszakot könnyebbé tenni.
Válasz >>>
Tisztelt Óvónõ!
Kislányom január végén töltötte be 6. életévét. Szeptemberben még azt gondoltam, maradunk egy évet oviban, van rá lehetõségünk, ez az általános trend, sok a 7, 7 1/2 éves az iskolákban, mi miért kezdenénk elõbb?
Aztán az év folyamán kislányom egyre többször kérdezett az iskoláról, a barátnõi közül is mindenki elmegy, ráadásul rengeteget fejlõdött: nagyon jól számol, érdeklik a betûk, lekötik a feladatlapok stb. Az óvónénik szerint maradnia kellene, szociális éretlenségre hivatkozva. Bár amikor ennek részletesebb kifejtését kértem tõlük, nem igazán tudtak konkrétan válaszolni. Valójában a kislányom csendes, szemlélõdõ típus, de a saját körén belül igenis meghatározó egyéniség. Csak az óvónénik elkönyvelték õt "Kicsinek", és mivel magas a csoportlétszám az én, egyébként jó magaviseletû kislányommal nem volt gondjuk, nem nagy hangú, hát nem is ismerték meg eléggé. Mivel a véleményünk között ellentét volt, elvittem Nev.Tan-ba, ahol egyéni és csoportos vizsgálatot is végeztek, majd azt javasolták, hogy kezdje meg szeptemberben iskolai tanulmányait. Visszahúzodottságát személyiségével magyarázzák, nem szorongó, értelmi képességeivel minden rendben. Logopédushoz járunk, mert néhány hangja még nincs a helyén, de õ szerinte ez szeptemberbe helyrehozható, és az õ véleménye szerint is mehetne iskolába.
Az általunk kinézett lehetséges tanítónéni kéttannyelvû ált.iskolában tanít, és német foglalkozásokat tart az oviban, ahová az én lányom is jár. Szerinte is kicsit csendes, de feloldódott a csoportjában, vállalkozik, egyedül is mer szerepelni, a többiekkel együtt pedig lelkesen mondja, amit kell. Igazság szerint az óvónõk kivételével mindenki azt mondja, hogy menjen iskolába. De kérdem én, õk látták 3 évig minden nap, létezik, hogy ennyire félreismerték?
A másik oldalról az a kis logopédiai lemaradás lehet-e nagy hátrány a kéttannyelvûben? Ill. jót tesz-e, ha pont ilyen iskolába íratom, amikor még az is kérdéses, hogy kezdjen-e egyáltalán iskolát?
Nagyon szépen kérem, segítsen az õszinte véleményével!
Lehet, hogy csak egy túl féltõ anyuka vagyok, de szeretnék olyan döntést hozni, amely a legjobb a gyermekemnek.
Ráadásul 3 hét múlva be kell íratnom...
Elõre is köszönettel:
Ildikó
Válasz >>>
Gyermekem 6. évet töltötte be febr. 19-én. Egyéni képességei megfelelnek az iskolaérettségi feltételeknek, szakértõi tanácsot kértünk, ahol felmérték a készségeit-képességeit, megállapították hogy minden rendben van. Az óvónõik mégis + 1 év ovit javasolnak, azzal az indokkal , hogy a csoportban szerintük, a gyakorlatokat nem megfelelõ motivációval végzik. A gyermek könnyen teremt kapcsolatot felnõttel ,gyerekkel egyaránt, jól kommunikál idegenekkel is, nem lehet még ráfogi sem hogy introveltált lenne. Ön mit javasol? maradjon még egy évet vagy állaljuk az iskolakezdést, amit Õ is vár már nagyon
Válasz >>>
Üdvözlöm. Kérdésem a következõ. Kisfiam 4 éves kiscsoportos ovodás, szépen beszokott az oviba,szeret is járni de ovonéni szerint néha, feszeng, szorong, szerepelni nem akar, pl a farsangkor felöltözött ugyan, kiállt szerepelni, de végig sirásra állt a szája , néha sirt is. õ az egyik legokosabb , ,értelmesebb gyerek a csoportba, minden versikét leghamarabb tanul meg, minden közös munkában részt vesz.Elõzményekhez hozzátartozik, hogy 2 éves kora óta elég beteges,már kétszer vettük ki a közösségbõl orvosok tanácsára rengeteget feküdtünk korházba, és annak idején bölcsibe is járt ahol volt hogy végig sirta a napot, 2 hónap múlva kivettük. Itthon rengeteget foglalkozunk vele , nagyon sokat játszunk, bevonom a házimonkába is,és itthon nyoma sincs annak a feszengésnek ami az oviban jelen van, velünk mindig virgonc van hogy nem fogad szót, ott pedig példamutató. .Ovonéni szerint valamitõl megijedhetett, nem tudom mitõl, hogyan tudnék erre rájönni és kihozni ebbõl a gyereket.Nyilván a sok korházi bentlét, az örökös " szurkálás" vérvétel, ellátás biztosan megviselte. köszönöm segítségét. Anó
Válasz >>>
Kedves Ovónõ!
Ausztriából írok Önnek. Több kérdésem is lenne: A beszoktatásnál mennyire számit nehézségnek hogy még semennyire sem beszél a kisfiam németül? A kezdeti boldog besétálások után most minden reggel úgy kezdi, hogy nem kell menni óvodába? Igaz angolul a korának megfelelõen az apjától azt tanulva második nyelvként jól ért és beszél ezzek kommunikálva az osztrákokkal, de még a helyi nyelvet nem beszéli. Szerintem az elmúlt három hónapban amióta itt vagyunk a pesztrától aki jár hozzánk sokat tanult és szerintem érti is, de ez még semmi. Mit gondol a nyelvi kifejezés hiánya zavarhatja õt ezért nem szereti? Amikor kérdezem miért nem akarsz menni, nem mond semmit. Viszont 2perc múlva amikor az ovónéni elveszi tõlem már nem sír. Vigyen esetlem minden nap? Itt fakultatív az is, hányszor viszem csak fixen tartani kell a bevállalt napokat. Talán az zavarhatja, hogy nincs folytonosság? Kérem segítsen elég komplex kusza ez az osztrák ovis történetem, de szeretném ha mindketten szép emlékeim és fõleg könnyebb reggelek várnának. Köszönettel, M. Rebeka
Válasz >>>
Következõ 10 Óvónõ válaszol
|
|
