 |
Óvónő válaszol - Gyermeksziget
Kérdezni szeretnék
Kedves Óvónõ!
Kisfiam februárban töltötte be a 6. évét, szeptembertõl mehetne iskolába. Nagyon okos, értelmes, érdeklõdõ kisfiú. Szeret feladatokat megoldani, de elég visszahúzódó, félénk, kicsit szorongó. A feladatait mindig tökéletesen akarja teljesíteni. Vegyes csoportban kezdte az ovit, két nagyon jó ovónénivel. Tavaly elég jelentkezõ híjján megszûnt a vegyes csoport, öten átkerültek szín nagycsoportba, ahol már egy összeszokott csapat volt. A régi csoportban nagyon dícsérték az ovónénik, hogy milyen ügyes, mindig kell neki feladatokat adni amikor a nagycsoportosokkal gyakorolnak, és nagyon jól megoldja õket, ekkor õ még csak középsõs volt. Az új csoportban decemberben megkérdezték, hogy mit akarok, menjen-e a gyerek iskolába. Én addig azt hittem ez nem kérdés. Kérdeztem, hogy miért van valami probléma vele? Mondták, hogy nincs, végülis iskolaérett, de szeptemberben nem gondolták, hogy decemberre az lesz. Megbeszéltük, hogy jó, megy a gyerek iskolába. Február végén megkérdezték, hogy akkor mi lesz, megy-e, mert nekik ki kell tölteni a papírt. Én meg álltam értetlenül. Most akkor az én döntésem alapján állítják ki a szakvéleményt? Szólni persze nem mertem. Visszakérdeztem, hogy miért, ne menjen? Erre azt mondták, hogy szerintük ráférne még egy év, mert elég zárkózott, de döntsem el én. Péntekig adjak választ, ez szerdén történt. Pénteken azt mondtam, jó akkor maradjon. Bár vannak aggályaim. Ha marad megint új csoportba kerül, új gyerekek és új ovónénik közé. Nem vagyok meggyõzõdve, hogy ez a legjobb neki.Mindenesetre elvittem a fiamat pszichológushoz,aki egyben gyógypedagógus is, de nem nevelési tanácsadós, mert aggódtam , hogy semmilyen szakkörön nem akar részt venni a judon kivül. Úgy általában fél az újdonságoktól. A pszichológus csinált iskolaérettségi vizsgálatot, mely alapján azt mondta, ha az õ gyereke lenne õ vinné iskolába, mert az oviban unatkozni fog, és a zárkozottsága nem vészes, de nem valószinû, hogy változni fog, mert õ egy ilyen személyiség. Az oviban mondtam, hogy szeretnék egy fogadó órát ezzel kapcsolatban, mert eddig csak úgy kutyafuttában beszéltem az ovónõkkel reggel, míg a fiam öltözött. A válasz: már megint?? Most ott tartunk, hogy elviszem a gyereket nyílt órára, hogy nézze meg mi is az az iskola, és utánna döntök, hogy mi legyen,õk meg majd úgy írjék meg a szakvéleményt. Nagyon tanácstalan vagyok, nem tudom mivel teszek neki jót. Kérdeztem azt is, hogy elvigyem-e a nevelési tanácsadóba, erre az ovónõ visszakérdezett, hogy minek. Mivel a fiam legjobb barátja is marad még egy évet az oviban, õ azt mondta, amikor kérdeztem, hogy akar e iskolába menni, hogy ha a barátjával kerül egy csoportba akkor maradhat is, de neki mindegy. Ezért gondoltam, hogy elviszem nyílt órára, hogy mennyire van ellenére a dolog. Közben meg úgy látom, hogy akik most mennek elsõbe azok többsége már 7 éves szeptemberben, ezért vacilálok, hogy nem lenne e jobb a kisfiamnak még egy év az oviban, hogy ne megint õ legyen a kicsi. Elnézést a hosszú sorokért. Várom válaszát. Tisztelettel: Bea
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
Kisfiam májusban lesz 2 éves és februárban már elkezdtem a bilire szoktatását.Délutáni alváshoz már nem is kell pelus ha elõtte pisil. Napközben ha nincs rajta pelenka magától megy és elintézi a pisit és a kakit is. De ha adok rá bugyit és nadrágot többnyire akkor szól ha már befojt egy kicsit. Volt egy hetünk mikor idõben szólt ha kellett valami és teljesen száraz volt a bugyija, de most újra fáziskésésben van néha. Ez normális, hogy visszaesett egy kicsit? Hagyjam és majd magától újra rájön, hogy idõben szóljon?Miért van az, hogy ha csupaszon van akkor idõben rá ül a bilire, de ha van rajta bugyi akkor nem szól idõben? Lehet, hogy azt hiszi, hogy pelenka van rajta?
Válaszát elõre is köszönöm.
Válasz >>>
Tisztelt Ovónõ!
2 és fél éves kisfiamat viszem két héte minden reggel a bölcsibe, mivel a feleségem is munkát kapott. Eddig otthon volt vele, de sajnos szükségessé vált, hogy õ is dolgozzon. Egy játszóház jellegû bölcsiben kapott helyet, ami egy normál bölcsi de ilyen szolgáltatást is vállalnak. Mindenesetre az elsõ napon még szívesen ment Ákos de a második naptól kitört a balhé, minden reggel szinte könyörög, hogy ne kelljen a bölcsibe mennie. Biztos velem is van a gond, de engem stresszel, amikor hallom, hogy még utánam ordít "Apa ne menj el, ne hagyj itt!" Mindamellett tudom, hogy sajnos nem megy másként. Azóta otthon is 10 percenként megkérdezi, otthon maradunk-e. Az ovónõ azt mondja egy kis idõ után abbahagyja a hisztit és el van, de többször még napközben is azért felsír eszébe jut. Hétvégén meg állandóan nyugtatgatni kell, hogy ne aggódjon nem kell mennie. Most inkább úgy vagyunk a nejemmel, hogy hétvégente nem is merjük neki említeni a bölcsit. Mekkora stressz ez neki, félek véglegesen csalódik bennem, és elveszítem a bizalmát. Kérem segítsen, hogyan kezeljük ezt a dolgot!
Válasz >>>
Üdvözlöm!
Az én kisfiam április végén lesz 3 éves. A szobatisztaság nálunk is egyre inkább az aggasztó dolgok közé tartozik!Bence okos,jól fejlett,egészséges kisfiú,a bilizést és a wc-zést is egyaránt elfogadta,csak éppen nem érdekli.A bölcsis gondozói szerint is tisztában van a dologgal,de "erre még nem érett meg az agya",ami annyit tesz,hogy számára minden más sokkal fontosabb!Ha olyan kedve van,akkor egész nap bugyiban van,amit Õ kér, szól és amikor kell neki,vagy kérdezzük akkor rendesen megy a bilihez/wc-hez.(Mondjuk ezek a napok is igen ritkaság számba mentek eddig még!!!)Aztán a következõ nap már elutasító és közömbös ugyan ehhez a dologhoz. Ha a pelusba kakil általában nem is szól,sõt amikor észre veszem úgy kell könyörögnöm,hogy tiszta pelenkát adhassak rá. A pisivel is ez a helyzet.
Tehát: mit tegyek hogy végre Õt is zavarja a kis és nagy"dolog" és idõben jelezzen is?Várom tanácsát,maradok tisztelettel: B.-né Niki
Válasz >>>
Kedves Óvónõ! Kislányunk 33 hónapos, bölcsõdés. És a legkevésbé sem érdekli a szobatisztaság. Nem erõltettük sosem, kérdezgetjük, hogy rá akar-e ülni bilire, wc-re, néha igennel felel, és még ritkábban sikerült is már belepisilnie. (egy év alatt kb 5ször). De hiába örültünk neki, meg õ is, ez sem hozta meg a kedvét. A szép nagylány-bugyik sem. Az sem, ha mondjuk, így nem mehet óvódába, amit pedig szeretne. Bölcsõdés, tehát látja, hogy a többiek használják a kiswc-t. Elméletben nagyon jól tudja, hogy mire is való a bili, wc. De használni nem szeretné. Nem zavarja a pisis, kakis pelenka, utólag sem szól. Reggelente jó nagy, tele pelenkával ébred, és amikor néhány alkalommal csak kisbugyi volt rajta, akkor láttuk, hogy kb másfél óránként pisil. Tehát nem is tartja vissza a vizeletét. Fürdésnél volt, hogy pisilnie kellett, de inkább a padlóra pisilt, nem volt hajlandó a bilire ráülni. Egyébként korának megfelelõ a testi fejlettsége, és nagyon értelmes, okos kislány. Mit tegyünk?
Köszönöm válaszát. Cs.Hajnal
Válasz >>>
Tisztelt Óvónõ!
Nagy kétségek gyötörnek és azért írok mert remélem segíteni is tud a tanácsával. Gyermekelhelyezés iránt per van folyamatban férjem és köztem. Fiúgyermekünk 2,5 éves. Én, az édesanyja, gyes-en vagyok vele. A bíróság ideiglenes intézkedése szerint egy hétig az anyánál, egy hétig az apánál lakik gyermekünk.
Kérdésem az, a gyermek érdekeit tekintve helyes volna-e ez a döntés a végleges döntésként is? Gyermekünk azóta ugyanis gyakran / szinte állandóan / beteg és nem olyan, mint korábban. Lehet ennek okát abban keresni, hogy nincs állandó helye, otthona a gyakori helyváltoztatás – „kétlakiság” – miatt? Nem volna inkább érdekében álló, ha az egyik szülõnél helyezné el a bíróság és a különélõ szülõ kapcsolatot tarthatna vele?
A közös szülõi felügyeleti jog esetünkben kizárt megoldás, mert a szülõk között nincs kommunikáció. Egyébként mindkét szülõ alkalmas a gyermek gondozására, nevelésére a bíróság szerint. Megtisztelne a minél elõbbi válaszával, amely úgy érzem nagy segítség lenne a számomra.
Köszönettel: egy pici kisfiú anyukája
Válasz >>>
Kedves Óvonõ! Kislányom december 26-án töltötte be a 3 évet, az ovit most márciusban kezdte. Meglepõdtünk, hogy az elsõ és második napon nem volt sírás, holott ismerve a természetét, arra számítottunk, hogy egész nap sírni fog. Ami sajnos be is következett a harmadik napon. Egész nap sír, kisebb megszakításokkal. Õ az elsõ aki elalszik, mert már annyira kimerûl (szerintem). Ébredés után megint sírás. Az unokatesójával együtt kezdték az ovit, de ott nem játszanak együtt. A nagyobb gyerekek csúfolják és kinevetik, amiért sír. Az óvónénik különösebben nem mondanak semmit. Nem nagyon eszik, a baj, hogy már reggelizni se akar itthon.Azt mondják, hogy ebédet eszik, de viszont azt is mondják, hogy ebéd közben is sír. Úgy meg szerintem elég nehéz enni, nem? Nagyon szerény, és nem szereti a kiabálást és a verekedésben sincs "otthon". Próbáltam tanítani, hogy védje meg magát, de azt mondta, hogy õ nem akar verekedni. Eddig nem volt szüksége rá, de már az oviba volt konfliktusa, mikor õ "kapott". Itthon több játéka van egymagának mint a csoportba, van saját játszótere is. Nem irigy, igaz vannak olyan dolgok, amihez nagyon ragaszkodik. Jártunk baba klubba, ahol sokat játszott a gyerekekkel. Nem gondoltam volna, hogy az ovi ennyire megviseli. Itthon is többször elsírja magát, ha már csak megemlítjük az ovit. Kérdeztem tõle, hogy mondja el, hogy mi az amit nem szeret, mi a rossz az oviba, mi az oka, hogy sír? A válasza, hogy "nem mondom meg". Délutánonként vörös dagadt szemekkel hozom haza, így látszik is a sok sírás. A szívem meg megszakad...Nem tudom mit csináljak!!??? Válaszát elõre is köszönöm! Renáta
Válasz >>>
Kedves Óvónõ!
Kislányunk 2009.03.20-án tölti be 3. életévét. Nekem ebben a hónapban el kell kezdenem dolgozni. Mit tegyek annak érdekében, hogy kislányunk még márciusban el tudja kezdeni az óvodát? Ön szerint még idén írassukbe az óvodába, vagy elég lesz jövõre jelentkezni? Köszönettel: Terjéki Mónika
Válasz >>>
Tisztelt Óvónõ!
Az óvodai beiratkozással kapcsolatosan szeretném a segítségét kérni.Kisfiam október végén tölti be 3.életévét de még nem szobatiszta és nem beszél csupán egy-egy szót mond.Azt szeretném megtudni hogy mit javasol,vigyem inkább bölcsibe a kisfiamat-illetve ilyen esetben mikor történhet meg az óvodába történõ beíratás?
Válaszát tisztelettel megköszönve:B.Kriszta
Válasz >>>
Tisztelt óvónõ!
Kislányom 4 éves múlt, kiscsoportba jár.Semmi problémánk nem volt a beszoktatással, elsõ naptól kezdve szívesen ottmaradt, (pedig elõtte aggódtam, mert nagyon anyás egyébként).Szóval minden szép és jó, az óvónõ dícséri,milyen értelmes,aktív, érdeklõdõ.De agyik reggel-több mint fél évnyi ovibajárás után- nem akart ottmaradni az óvodában.Elköszöntem tõle és bement, mint mindig, de aztán utánamszaladt és belémcsimpaszkodott.Hiába kérdezgettem, mi a baj. Nagysokára annyit mondott, hogynem hoztuk el a labdáját ( otthon egy szóval sem említette, hogy el akarja hozni, véleményem szerint ez csak ürügy volt, talán nem tudta megfogalmazni, mitõl szorong, hisz nyilvánvalóan szorongott valamitõl.)Közben odaért az egyik csoporttársa, aki szintén nem akart bemenni, de õ hangos sírással nyilvánította ezt ki. A nagymama nem tudta, mit csináljon vele, erre jött a dajka néni, felkapta az üvöltõ, kapálózó gyereket és erõvel bevitte. Közben a lányom ült az ölemben és pityergett.A dajka megkérdezte, hogy bevigye-e, de én tiltakoztam.A lányom ismételt kérdéseimre megint csak a labdát emlegette. Megkérdeztem tõle, hogy ha elmegyünk és hozunk neki egy labdát, akkor hajlandó-e bemenni. Azt felelte , hogy igen.Elmentünk hát a labdáért, és utána gond nélkül elbúcsúzott és vidáman bement a csoportba. Azóta nem volt hasonló problémánk, azért mesélem ezt ilyen hosszan, mert az eset után az óvónõ megjegyezte az egyik anyukának, hogy szerinte nem jó nevelési módszert alkalmaztam.Azóta se tudok napirendre térni efölött.Nem tudom elhinni, hogy a szakemberek szerint az lett volna a legjobb megoldás, hogy erõszakkal beviszik a gyereket a csoportba.Ismerem a lányomat, tudom hogy egy ilyen trauma hatására másnap már be se akarta volna tenni a lábát az óvodába.Ezenkívül két lehetõségem volt: vagy az, hogy hazaviszem ( amibõl szerintem azt a következtetést vonta volna le, hogy bármikor hazamehet, ha nincs kedve ottmaradni); vagy az, amit végül is tettem.Az óvónõ talán azt gondolta, hogy helytelen dolog a gyerek pillanatnyi szeszélyét kielégíteni, de számomra ennél többrõl volt szó. Meg akartam nyugtatni a lányomat,elterelni a figyelmét arról ami esetleg nyomasztotta.Azzal, hogy fordultunk egyet, helyrebillent a lelki egyensúlya.Ön mit gondol minderrõl?Tényleg szakmailag elfogadott és támogatott az a gyakorlat, hogy a síró gyereket erõvel le kell tépni a szülõrõl?Engem elborzaszt ez a dolog. Nem vagyok kezdõ szülõ, van két nagyobb fiam is.Mindkettõjüknél nehezen ment az ovis beszoktatás, és mindkettejüknél megtörtént sajnos a fent említett erõszakos elszakítás.Akkor még bizonytalanabb, határozatlanabb voltam ,nem mertem ellentmondani a szakembereknek.A mai napig bánom. 3 évig keservesen kínlódva járt óvodába mindkét fiam.Tudom, hogy ennek lehettek egyéb okai is, de akkor is úgy érzem, hogy másként kellett volna kezelni ezeket a helyzeteket.
Kissé irritálónak tartom azt is, ami a szülõi értekezleten elhangzott az óvónõ részérõl.A lényege az, hogy õk ott az óvodában pontosan tudják, hogyan kellene gyereket nevelni, míg mi, balga szülõk csak botladozunk; nem vagyunk elég határozottak és következetesek.Azt kérték tõlünk, hogy úgy neveljük a gyerekünket, hogy mindenben alkalmazkodjunk az óvoda elképzeléseihez.Persze tudom, hogy nem rosszat akarnak õk, de kikérem magamnak az ilyen lekezelõ magatartást. Persze szép az, hogy a 3-4 éves kiscsoportosok milyen fegyelmezetten ülnek, sorakoznak ill. csinálnak bármit, amire utasítást kapnak,de könyörgöm, ne akarják uniformizálni ezeket a kis emberkéket. Hadd legyenek kicsit szertelenek, önfeledtek, ahogy az õ életkorukban ez természetes.
Nagyon köszönöm, ha válaszra méltat.
Karolin
Válasz >>>
Következõ 10 Óvónõ válaszol
|
|
