Enikõ minden próbálkozása kudarcba fulladt több, mint 3 éves kisfia szobatisztaságra szoktatásával kapcsolatban. Mit lehet még tenni?
Kedves Óvónõ!
Néhány hete kértem tanácsot Öntõl kisfiammal kapcsolatban, aki 3 éves elmúlt, és még egyáltalán nem szobatiszta (20061019220927. számú kérdés). Nem is érdekli a téma, nem is zavarja, a piszkos a pelenkája. Kb. egy hónapja kezdtük el, hogy itthon csak bugyiban volt, utcán pelenkában. A bugyiba "természetesen" állandóan bepisilt, elõfordult, hogy mondta: "Anya, pisilek", máskor mi vettük észre, hogy vizes a nadrágja, és nem is szólt. Természetesen folyamatosan kérdezgettem, kell-e pisilni, kakilni, mindig "nem" volt a válasz. Pisilés _után_ minden alkalommal rögtön és szívesen ráült a bilire, elõtte (úgy értem, amikor eltelt már hosszabb idõ az elõzõ "baleset" óta, és kértem, próbáljunk a bilibe vagy wc-be pisilni), soha. (Egyszer-kétszer sikerült csak erre rávennem, mindenféle ígérgetések után, de sürgõsen le akart mindig szállni róla). Próbáltam a kedvenc plüssállatával is eljátszani, mi történik, õ hogyan bilizik, wc-zik, sokat báboztunk, ez tetszett is neki, de hogy õ próbálkozzon, az már nem...
A fõ gond a kakilás volt. Kisfiamnak mindig ebéd, néha vacsora urán van széklete, napi rendszerességgel. Most bugyiban volt, és nem kakilt. 4 nap után kénytelen voltam glicerinkúpot adni neki (ilyen még sosem fordult elõ velünk). Fölkínáltam neki, hogy visszaadom rá a pelust, az sem kellett neki. Egyszer, amikor éppen bilin ült, belepottyant a pelusba egy kis székletdarab, azt együtt kiborítottuk a wc-be, õ lehúzta, nem tûnt úgy, hogy idegenkedne ettõl a dologtól.
Most - kb. három hete - újra pelenkás volt, és nem is beszéltünk a szobatisztaságról. Lassan újra lépnünk kellene valamit. Félek ugyanakkor a székletvisszatartástól. Mit tehetnék még, hogy kisfiam szobatisztaságát elõsegítsem? Úgy érzem, már mindent megpróbáltam, nagy türelemmel, és nincs semmi eredmény.
Elnézést a terjedelmes írásért!
Köszönettel:
Enikõ
Válasz:
Kedves Enikõ!
Levelét olvasva eszembe jutott még egy momentum, mellyel talán közelebb kerülhetünk a megoldáshoz: elképzelhetõ, hogy maga a bili nem felel meg valamiért kisfiának, s azért idegenkedik annak használatától. Az én kislányomnál is tapasztalható volt a szobatisztaságra szoktatás kezdeti szakaszában, hogy az elsõ sikerek után elkezdett tartani a bilitõl. Ráülni ráült, de amikor érezte, hogy jön a pisi, ijedten felpattant róla. Sokat gondolkodtam, vajon mi lehet az idõközben fellépõ probléma, amely meggátolta a további sikereket, míg végül rájöttem. A bili mérete nem volt megfelelõ, s így sokszor elõfordult, hogy popsija belelógott a nagyobb mennyiségû pisibe. Vettünk hát helyette egy nagyobb méretû, jópofa zenélõset, aminél viszont a zene ijesztette meg. Következõ lépésben nagyobb ûrtartalmú, nem zenélõs edénykét szereztünk be, annak viszont, mint utóbb kiderült, nem volt kellõen lekerekítve a pereme és kényelmetlenül törte a popit. Negyedikre aztán rátaláltunk az igazira, amit ma is nagyon szívesen használ. A bilivásárláshoz érdemes kisfiát is elvinnie magával, aki szintén beleszólhat a választásba. Elképzelhetõ, hogy míg egy mezei bilitõl idegenkedik, addig egy autós edénykére mindennél szívesebben ráülne.
Felkínálhat továbbá választható alternatívákat is, pl: bilit kér vagy párnás WC szûkítõt, így kisfia úgy érzi majd, nincs kényszerítõ helyzetben, hanem választási lehetõsége van. A székletvisszatartás elkerülése érdekében eleinte nyugodtan élhet azzal a lehetõséggel, hogy az idõ eljövetele elõtt minden magyarázat nélkül ráadja a bugyipelust és diszkréten háttérbe vonul, amíg õ elvégzi a dolgát. A kakilást érintõ szobatisztaságra szoktatás lehet egy késõbbi lépés is, eleinte érdemes csak a pisire koncentrálni.
Elõbbiek mellett javaslom Önnek Könyvszigetünk szobatisztasággal kapcsolatos kiadványainak megrendelését, melyek talán felfednek olyan aspektusokat is a problémát illetõen, melyek egyszerû levélváltások során nem biztos, hogy felszínre kerülnének.
