Kedves Óvónő!
Kislányunk júliusban volt két éves. Tavaly novemberben veleszületett vese-hólyag nagyműtéten esett át, előtte és utána is sokszor kellett (kell) pisit gyűjteni, ami állandó nyűggel jár. Most ott tartunk, hogy órákon át kergetős módszerrel, hatalmas hisztivel sikerül csak a begyüjtés. Gondolom ez is hozzájárul ahhoz, hogy a szobatisztaságra való szoktatás nálunk sehol sem áll. Semmilyen módzser nem jár sikerrel, teljes az elutasítás a kislány részéről. Az gyermekorvos is azon az állásponton van, hogy ne eröltessük. Bennem mégis ott mocorog a "kisördög" (a nagytesó 2 évesen szobatiszta volt), mivel, hogyan segíthetnénk neki, merre induljunk, mit csináljunk? Önnek mi a véleménye? Köszönettel, Ági
Válasz:
Kedves Ági!
Véleményem szerint első lépésben az eddig felgyülemlett félelmet és negatív érzéseket kell elfeledtetni a gyermekkel. Javaslom, egy darabig hanyagolják a témát, hogy oldódjon a feszültség és a görcs. Később, óvatosan elő lehet rukkolni a dologgal, ám egyenlőre csak beszélgetéssel, ill. mesébe ágyazva. A lényeg, hogy a szobatisztaság témája indirekt módon kerüljön szóba. Miután gyermeke reakcióiból arra lehet következtetni, hogy a korábbi negatív élmények hatása múlóban van, menjenek el együtt vásárolni, ahol a leányka választhassa ki a neki leginkább tetsző bilit, ill. bugyikat. Így u.is úgy érezheti, az ő akarata szerint zajlanak a dolgok, semmi nincs ráerőltetve. Ezt követheti ezután a kényszermenetes bilire szoktatás. Ha eleinte elutasítja, ne firtassa a kérdést. Hívja fel azonban figyelmét arra, hogy milyen jó, ha valaki már olyan ügyes, mint a nagytesó, akinek már nem kell pelus. Kínálja fel a lehetőséget, hogy: "Szóljál, ha kéred a bugyidat és a bilit, mert már annyira ügyes vagy!" Egyszóval : fontos a türelmes, lépésről-lépésre történő szoktatás, melynek hamarosan biztosan meg lesz az eredménye!
