Kedves Óvónéni!
Bölcsis történetem talán nem egyedi: kisfiam 3 éves, fejlettebb a koránál és már nem igazán tudnak mit tenni vele a bölcsiben. Ott abból áll a nap, (fõleg,hogy most jó idõ van)hogy délelõtt és délután is kint vannak az udvaron, ahol minden gyerek úgy foglalja el magát ahogy tudja. Motorozás, homokozó, vagy rohangálás. A gondozónõk üldögélnek csapatostul a padon és csak a szükségletek elvégzését, átpelenkázást intézik, meg a reggelit, ebédet, uzsit. Délben felszabadulnak, amikor a kicsik alszanak. Az én mozgékony fiam igényelné nemcsak a gyerekek társaságát, akik kisebbek nála és nem mindig tudnak együtt játszani, hanem a felnõttekét is még. Az sem zavarja õket, ha elesnek. Engem sem zavar, de azért meg szoktam nézni a sérülést. Õk még azt sem, hacsak valaki nem ordít nagyon. A verekedõ gyerekeket is csak akkor választják szét ha már valamelyik keservesen sír, addig még csak rájuk sem szólnak úgy beszélgetnek biztos van ennél fontosabb. Fiam már úgy érzem kezd az utóbbi hetekben visszafelé fejlõdni: utánozza a beszédhibás társait (szóltam, hogy figyelmeztessék, ha rosszul mond valamit erre az volt a válasz, hogy már minden gyerek azt az egy beszédhibásat utánozza, ne törõdjek vele), megtanult a fiam káromkodni, egyre agresszívabb, hiszen a bölcsiben másképp nem érheti el a célját, ott az erõsebb gyõz. A héten szóltam, ha elesik a gyerek legalább a sebet tisztítsák meg vízzel, ha már a fertõtlenítés nehéz, mert a homokozóban elfertõzõdhet. Erre a gyerekem elõtt kioktattak, hogy "nem kell mindent észrevenni, anyuka túl aggódó" Valóban. Ma mentem érte, a gondozónõ háttal ült a homokozónak, a fiam benne térdelve játszott, majd mikor kijött két húszforintos nagyságú alig beszáradt (elõtte vérzõ) seb volt a térdén, amit még csak észre sem vettek. Fiam nem is mert szólni, mert a múltkor hallotta ahogy engem kioktattak. Nem azért írom ezt le mert ki akarom adni a dühömet, hanem azért, mert kiváncsi vagyok a véleményére, hogy egyáltalán szóljak-e újból a gondozóknak, vagy most már a vezetõt keressem, mert egyre jobban féltem a fiamat. Szeptembertõl oviba megyünk. Ott mennyiben változik ez a helyzet, úgy hallottam, hogy délelõtti foglalkozások, amik régen voltak most a kiscsoportban nincsenek, de én azért reménykedem, hogy ennél jobban lekötik, elfoglalják játékokkal, feladatokkal, mesével, versekkel stb a gyerekeket.
Válaszát elõre is köszönöm.
Válasz:
Kedves Anyuka!
Elõször is szeretnék kitérni a bölcsõde és az óvoda közti legfõbb különbségre, mely talán választ ad kérdésére:
Míg a bölcsõdében elsõsorban csak megõrzik és gondozzák a gyermekeket, ( jól vagy kevésbé jól,) addig az óvodában komoly nevelõ-oktató munka folyik. A bölcsõdében dolgozó gondozónõk, - mint a nevük is mutatja ,- szinte teljességgel csak a gyermekek fizikai ellátására figyelnek. Ezzel szemben az óvodában diplomás pedagógusok foglalkoznak a gyermekekkel, napról-napra komoly szakmai felkészüléssel tervezve a fejlesztést. Bár az óvodai nevelõ-oktató munka már legtöbbször nem kötelezõ foglalkozás keretei között zajlik, ez azonban semmiképpen nem jelenti azt, hogy akkor semmit nem foglalkoznak a gyerekekkel. Az óvodapedagógusjátékba ágyazva, indirekt módon fejleszti a gyerekeket, nagyon is tudatosan!
Fentiek tükrében megnyugtathatom, kisfia óvodába kerülésekor az ott dolgozó, (feltételezhetõen jól felkészült) pedagógus kollegák biztosan a lehetõ legjobban segítik majd az egészséges szellemi és fizikai fejlõdést.
