Egy hatalmas nagy problémával küszködünk, és nem találunk megoldást! Segítséget szeretnék kérni.
Budapesttõl 50 km-re élünk egy kicsi faluban. Egy ovoda van, ahol mini, kicsi, középsõ csoport van, a nagycsoportosok másik ovodai épületben vannak. A kislányom 1999. november 3-án született, egy nagyon élénk, ügyes, aranyos baba. Egy nagy gondunk van: míg mozgásilag a kortárasitól sokkal ügyesebb, összehangoltabb, addig a beszédje nagyon zavaros, érthetetlen. Sok szót tud már, de nem tisztán ejti azokat se, hiába, hogy állandóan ismételgetjük. Ha valamit nagyon akar mondani, akkor halkan, gyorsan, és érthetelenül mondja. Én, mint aki minden nap Vele van, megértem, de más nem. Sajnos, a GYES alacsony összege miatt, s amiatt, hogy a közigazgatésban dolgozom, és most mindenütt meleg a talaj, visszamentem dolgozni, május 1-tõl. Mivel bölcsi a közelben nincs, és felvették az ovi mini csoportjába, május 6-tól hordom beszoktatásra az oviba a 2 és fl éves lányom. Elsõ nap csak 1 órát voltunk, élvezte naygon. Második nap egyik baba megütötte, már sírva jöttünk 2 óra után haza. Itt nálunk ott kell hagyni a gyereket, az a másik élete, mi nem segíthetünk semmit neki. Így szorgalmasan vittük, az elsõ héten sírva hagytuk ott, sírva hoztuk el. Enni az elsõ héten nem is evett, nem is ivott. Az ovónénikkel nem nagyon lehetett beszélni, ha volt is lehetõség rá, valahogy úgy éreztem, hogy nem iagzán szívesen foglalkozik ezekkel a problémákkal. Mert kicsi a gyerek, és nem érti a beszédét. Mondtam, hogy elhordom bárhova, ahova mondja, csak fejlesszem. Bár, bevallom, 3 hét alatt sokkal többet fejlõdtt a gyerek, mint az elmúlt fél évben. Az ovodai záróünnepélyen mindent mondott, és mutatott, énekelt és táncolt. Mint kis ovis, teljesen beilleszkedett, de a nap végére, ami nkei az ebédig értendõ annyira fáradt lesz, hogy van, hogy az asztalnál bóbiskolna el, és sír nagyon. Amikor megyek Érte, már kipirosodott szemmel vár. Az ottalvásról, az ovónéni szerint szó se lehet. Így viszont én nem mehetek el dolgozni, annak ellenére, hogy május 1-tõl várnak, s én a beszoktatás idejére türelmet kértem. Az ebéd után pisilés, kézmosás, és mennek is aludni, amit itthon is megtesz, 2 órát szundizik, ha hazahozom. Utána az oviban márcsak uzsonna van, és lehet Érte menni, amit meg is tudnánk oldani, mert a férjem délután addigra hazaér a munkából. Az ovónénivel próbáltam sokszor beszélni, és mindannyiszor csak azt a választ kaptam, hogy kicsi még, hogy fáradt, hogy nem lehet érteni a beszédét. A cumiját, rongyiját nem kéri az oviban, már nem is viszem Neki, a maga kis nyelvén el is meséli, hogy mi volt, hogy mit ettek, de, persze, csak én értem ezt. Hogy lehetne fejleszteni a beszédét? Nem buta a gyerek, a mondókákat nagyon hamar megtanulja, egy angol dalt elénekelt tegnap nekem, okos, és értelmes, persze, hogy kifárad, de utána alszik is. Nem tudom, hogy mit tegyek. Másik ovoda nincs a környéken, én viszont az állsommal játszom, ami a jövõre is kihathat, hiszen ha most elveszítem, ki tudja, mikorra találok másikat. Két tûz között vagyok. tudom, érzem, hogy a gyereknek jó az ovi, és utána délután, este talán még jobban, és értékesebben vagyunk együtt, de nem tudom, hogy jól teszem e. A 3 hét alatt mégcsak meg se volt fázva, hõsiesen eszi a multivitamin tablettákat, erõs lány. Mit javasolnak, mit tehetnék? Mit mondhtaok egy ilyen ovónéninek? A csoportban amúgy 18 gyerek van, 2 ovónéni, és 1 dadus van Velük, aki segíti Õket.
Nagyon köszönöm az esetleges gyors választ, nagy szükségem van a segítségre.
Köszönettel:
Kata anyukája
Válasz:
Kedves Anyuka!
Aggodalmát megértem és teljesen együtt érzek Önnel. A munkahelyi kötelezettségek bizony sokszor nehezen egyeztethetõk össze a családi gondokkal, jelen esetben Kata beszoktatásával. Mindemellett viszont mégis azt mondom, a probléma nem megoldhatatlan.
A kislány beszédfejlõdésében a közeljövõben várható ugrásszerû fejlõdés, hiszen a két éves kor az a vízválasztó, amikor a gyermeknek hirtelen megnõ a közlési vágya, ám ezzel nem mindig van összhangban aktív szókincse. Ez az utánzás révén bõvül. Nagyszerû lehetõség a fejlõdésre a társas környezet, jelen esetben az óvoda! Az Ön meglátása, miszerint Katának már ez alatt a három hét alatt is sokat javult a beszéde, egészen biztosan megalapozott! Nagyon hasznos lenne tehát, ha továbbra is minél több idõt töltene ott a kislány. Mindemellett természetesen Ön is segíthet a beszédfejlesztésben az otthoni együttlétek alatt. Ajánlatos sok mesét, verset, mondókát mondogatni otthon is, valamint hasznos az állandó beszélgetés is. Mivel a kicsi gyakran utánozza a felnõttet, (beszédében is!) ezért fontos, hogy lassan, érthetõen, tagoltan beszéljenek hozzá! Hamarosan Õ is hasonlóképpen fog próbálkozni. Hasznos lehet még, ha óvodásat játszanak otthon. Ilyenkor Kata az óvó néni, aki pont ugyanúgy próbál beszélni a baba óvodásokhoz, ahogy az oviban látja és hallja.
Végezetül pedig szeretnék rátérni a legfõbb problémára, a beszoktatásra. Nem értem igazán, hogy mi kifogásuk van az óvónõknek az ellen, hogy Kata ott aludjon. Így ugyanis elkerülhetõ lenne, hogy az amúgy is nagyon fáradt gyermeket ide-oda hurcolásszák ebéd után, amíg hazaér és ágyba kerül. Tapasztalataim alapján meggyõzõdésem, hogy Kata az oviban is pillanatok alatt el tudna aludni, ha erre lehetõséget adnának a pedagógusok. Mivel az eddigi beszoktatás is simán és viszonylag hamar megtörtént, így a következõ lépcsõfok mindenképpen az ottalvás kellene, hogy legyen. Ennek érdekében a következõket javaslom:
Az óvónõkkel egyszerûen közölje, hogy mostantól dolgoznia kell, így nem tudja a továbbiakban megoldani az ebéd utáni elvitelt.
Gyermekével pedig a következõ módon próbálja meg elfogadtatni az ottalvás tényét: Elõre beszéljék meg, hogy egyik nap együtt elmennek a játékboltba és megveszik a „Mesemanót”. Ezt a Mesemanót aztán minden nap vinnie kell magával az oviba, ahol meg kell hallgatnia a Manónak az alvás elõtti mesét. (Természetesen Katával együtt az ágyban fekve) Ezt követõen Katának nincs más dolga, mint elaltatni a Mesemanót. Garantált, hogy ez alatt az idõ alatt kislánya is álomba zuhan. Az elsõ pár napon még elképzelhetõ, hogy lesz sírdogálás, de mint ahogy a délelõtti bent tartózkodást is megszokta, ugyanígy lesz ez az ottalvással is.
Remélem, ezáltal sikerül kislányának is a lehetõ leggyorsabban beszoknia és Ön is mihamarabb munkába tud állni.
Sok sikert!
