Kedves Óvónéni!
A kislányom februárban töltötte a 3. évét, most szeptembertöl jár oviba.
Volt beszoktatás és sokáig ( kb.2 hónapig) csak ebéd után vittem haza.
November elején próbálkoztunk az ott alvással és eleinte úgy tünt nem
lesz gond, nyugodtan aludt az oviban. Ez tartott kb. másfél hétig. Most
nem akar ott aludni, és az elválás sem megy simán. Az oviba egyébként
nehezen szokott be, voltak sírások, de ez mára megszünt. Reggel
nyugodtan elindulunk az oviba (kb. 10 perc séta),átöltözés minden simán
megy. Minden alkalommal - sokszor még otthon - megkérdezi: ugye
elkísérsz az ajtóig? Amikor azonban ott állunk a csoportszoba ajtajában
, odabújik, átölel és nem akar bemenni. Az utóbbi két hétben úgy ment
be, hogy az óvónéni kijött és miközben néhány szót váltottunk a lányom
átkapaszkodott Örá és együtt bementek. Mikor délben mentem érte úgy
látszott sikerült a délelött folymán feloldódni és jókedvüen fogadott.
Az óvónéni azonban azt mondta, hogy egy ideje nem vesz részt a közös
foglalkozásokban,csak távolról figyeli, és elhúzódik a gyerekektöl,
hiába hívják játszani. Az óvónénik szerint a lányom egy kicsit besokalt
az óvódából, és azt javasolták pihentessük az ovizást egy ideig, és
akkor jöjjünk, ha már hiányzik neki.Mi erröl a véleménye, és mi lehet az
oka a lányom viselkedésének?
Válaszát elöre is köszönöm.
Válasz:
Kedves Anyuka!
Kérem, ne ezt a megoldást válassza! Bár biztosra veszem, hogy az óvónõk jót
akarnak a kicsinek, de a várva-várt eredmény valószínûleg nem úgy sülne el,
ahogy azt Önök szeretnék. Az otthon tartózkodás csak rontana a helyzeten,
hiszen így még azok a nem kis (!) eredmények is veszendõbe mennének, amiket
idáig elkönyvelhettek a beszoktatással kapcsolatban! Helyzetük egyáltalán
nem mondható rossznak, soraiból kiderül, hogy a kicsi már nem sír, az
óvónõihez is ragaszkodik, szereti õket. Az, hogy a többi gyerektõl és ezzel
együtt a közös tevékenységektõl még idegenkedik, ez teljesen normális. Ilyen
korban ugyanis még sokkal inkább a felnõtt centrikusság dominál, a társak
felé való odafordulás kevésbé. Az Ön által leírt megoldás helyett inkább a
következõt javasolnám: próbálja meg kideríteni, hogy kislányát milyen
negatív élmény érhette, ami miatt ilyen hirtelen elment a kedve az idáig
szeretett ovitól. Azt gondolom, ilyesmirõl mindenképpen szó lehet, hiszen a
beszokás hirtelen és megmagyarázhatatlan módon kezdett problémássá válni.
Kérdezgesse, érdeklõdjön, mi mindent és kiket szeret az oviban , miért,
kiket nem, mit szoktak csinálni a közös játékok során, ezt szereti - e és
miért...stb A kislány elbeszélésébõl remélhetõleg kiderül, mi vette el a
kedvét az ovitól és a probléma ezáltal megoldhatóvá válik.
