Már többször kaptam Öntöl jó tanácsot,olyat, ami gyakorlatban is hasznosítható, ezért külön köszönet illeti.
Most megint van két újabb problémám. (Ez a szép a gyereknvelésben :)) Az egyik gondom, hogy a kisfiam (6 éves) nem is az a legjobb szó, hogy önzö, de valamilyen szinten mégis az. Egy szobában vannak a testvérével, aki 2,5 éves és nagyon keményen számon tartja, hogy melyik játék kié. Még csak azt sem mondom, hogy nem engedi játszani vele (persze, ez is sokszor elöfordul), de nagyon konkrétan behatárolja a tulajdonviszonyokat. De ez vonatkozik az élet minden területére. Apa vett múltkor egy nagyon szép dinós könyvet pl. és mivel elég drága volt, nem tettük be az ö könyveik közé a gyereksztobába, de megnézhetik ha akarják, nincsenek eltiltva töle. Ugyanígy van ez sok dologgal, ami nem konkrétan az övé, de játszhat vele, megnézheti...stb. De ez nem elég,számára nagyon fontos, hogy tisztázzuk a tulajdonviszonyokat, természetesen úgy, hogy az adott dolog az övé legyen végül. Nem értem, hogy miért nem lehet egy könyvet úgy nézegetni, hogy tudja, bármikor megkaphatja, de azért nem az övé. Most fogjuk a két gyereket külön szobába költöztetni, és akkor a játékaik is külön lesznek, talán ez segít egy picit a helyzeten, ha jobban átlátja a dolgait. Vagy esetleg még jobban kisajátít mindent. Nem tudom. Nagyon keményen számon tartja azokat a játékait is, amiket még valóban ö kapott, de már nem neki valók, és a húga játszik/játszana velük. Ugyanakkor neki sokkal több játéka van. Rengeteg dologra megkérdezi, hogy ez lehet az enyém? Hiába próbálom vele megértetni, hogy nem, egyszerüen nem száll le a témáról. Kérem, segítsen nekem megérteni, hogy mi állhat ennek a hátterében, és miért csinálja ezt? Köszsönöm elöre is.
A másik problémám a kicsivel kapcsolatos. Itt inkább, mint gyakorló anyukától kérdeznék. Januárban lesz 3 éves, és még mindig nem alussza végig az éjszakát. Nem is az a gondom, hogy felébred, mert a nagyfiam is nagyon sokáig felkelt éjszakánként, hanem az, hogy felébred és kéri a kakaóját. Nem tartom jó dolognak, hogy egy 3 éves gyerek éjszaka kakaót igyon. Iszik lefekvéskor, éjjel (van, hogy 2-3x is) és természetesen ébredéskor. Aztán persze, egész délelött nem éhes. Söt, most már a délutáni alvást is összekapcsolná a kakóval. Ott is eljátszotta, hogy kért, volt, hogy kapott (de akkor beteg volt, nem akart enni, inni és, hogy ne száradjon ki, adtunk neki gyógytápszert) ennek az lett a következménye, hogy már a délutáni alvás is cirkuszos. Ordít a kakaójáért, veri magát a rácshoz, és hiába próbálom lecsillapítani bármivel, kínálok neki vizet, mesét, éneket, bármit, üvölt, hogy: "De kérem, a kakaómat, kérem a kakaómat!!!" Aztán elalszik és mikor felébred, akkor kezdi elöröl. "Csak egy picit, cak egy picit!!!" Próbáltam neki egy picit adni, megitta, és ugyanúgy örjöngött tovább, amíg nem kapott többet. Evés utána persze, nincs. Ugyanezt csinálná éjjel is, ha nem kapná meg a kakaó adagját. Komolyan megfordult a fejemben, hogy lehet, hogy "függöséget" váltott ki nála a kakaó? Teljesen tanácstalan vagyok. Ön szerint hogy lehetne véget venni ennek az áldatlan állapotnak? A héten délben már egyáltalán nem adtam neki kakaót, de iszonyatos hisztit rendezett minden egyes alkalommal.
Köszönöm a válaszát! Csilla
Válasz:
Kedves Csilla!
Köszönöm, hogy ismét hozzám fordult kérésével, örülök, hogy idáig is tudtam segíteni. Remélem, ez most sem lesz másként.
A kisfiú birtoklási vágya ebben a korban nagyon gyakori, árgus szemekkel figyeli, nehogy kishúga csorbítsa "tulajdonjogait". Ebben a kérdésben nagyon sokat segíthet a mese. Találjon ki egy történetet Palkóról, aki minden játékát irigyelte a többiektől. A gyerekek egy idő után már nem akartak vele játszani, mert mindent magának akart, semmit nem osztott meg a többiekkel. Végül magára maradt a szobájában egy halom játékkal. "Kisvasút... kinek kell? Én már ezerszer játszottam vele, Andris pedig milyen szép játékvárost épített köré. De jó lenne, ha ő is itt lenne és együtt játszhatnánk! ... Kistalicska ... ezt Panni tologatta állandóan. Milyen mókás volt, amikor azon versenyeztünk, ki tud több játékot elvinni benne anélkül, hogy kiborulna! De sajnos vele is irigy voltam, és most nem jön játszani. A játékcsörgővel mit kezdjek? A többiek kinevetnek az oviban, ha megtudják, hogy ilyen játékot tartok a szobámban. Bezzeg hugi mennyire szereti! De vele is irigy voltam.... Hmmm. Mit csináljak?" Folytathatja a történetet egy ablakon besuhanó tündérrel, aki elhozza Palkónak a jószívűséget. Otthagy neki egy naplót, amibe belerajzolhatja, melyik nap, kivel volt jó szívű, mikor kinek mit adott oda. Másnap reggelre kisfia is találjon az asztalán egy jószívűség-naplót. :)))
A kicsivel kapcsolatban szülői tapasztalataim alapján (én is így szoktam tenni) a következőket tudom javasolni: ha úgy látom, hogy kislányom valamiből túl sokat szeretne és már nem válna hasznára, ha ismét kapna repetát, azt szoktam mondani: "Sajnos elfogyott. De holnap feltétlenül vásárolunk, jó?" Az elodázás jó taktika, azonkívül a fentiekkel nagyszerűen be lehet határolni, hogy egy nap csak egy adag "jusson" a kicsinek.
Sok sikert!
