Kedves ovónõ, kicsi fiam másfél éves, dumál, magyaráz de nem beszél (cica, vauvau a szókincse...), sõt a megértés se egyértelmû még nála (legalábbis nem érzem, hogy a szavaim értelme eljutnának hozzá).
Mostanában dacosabb mint eddig, és ha veszélyben érzi magát, vagy a tárgyait, akkor bizony harapassal védi meg magát. Nehezen viseli, ha valaki megfogja azt dolgot ami az õ hatáskörében van, letolja a mások kezét (csúzdára lehetõleg ne másszon más, ha õ ott van...) NEm kirívóan agresszív, csak ha oka van rá akkor támad, de félek, hogy ez erõsödni fog. Õszintén szólva a harapás az ami jobban aggaszt, túlságosan kézenfekvõ fegyver. Hogyan lehet fegyelmezni egy olyan gyereket aki a kommunikáció hagyományos formáira még nem igazán vevõ? Számára a "nem"-nek mintha nem lenne értelme...Amikor a "ne harapj" felszólítás csupán anya viccességét jelzi?
Válaszát elõre is köszönöm,
Ildikó
Válasz:
Kedves Ildikó!
A beszédfejlõdés terén, - úgy gondolom, - nem lesz különösebb probléma, mivel gyermeke beszélõkedve megvan, szívesen próbálkozik a szavak kimondásával. Megfelelõen beszédes környezetben továbbra is aktívan fog fejlõdni a gyermek szóbeli megnyilvánulásának kelléktára.
Az agresszív viselkedés egyáltalán nem ritka ebben a korban, a harapás pedig szintén kifejezetten jellemzõ védekezõ eszközük a kicsiknek. Mivel õk még szavakkal és erõvel nem tudják megvédeni magukat, így hamar kitapasztalják, hogy a fogukkal kellõ „hatást” érhetnek el. Fontos, hogy ezt a meglehetõsen veszélyes módot a lehetõ leghatározottabban utasítsuk el. Biztos lehet benne, hogy közléseit szinte maradéktalanul megérti kisfia, az, hogy úgy tesz, mintha nem így lenne, az egyfajta ravaszságot takar.
Az agresszivitást semmiképpen ne engedje "elharapózni" :) , minden szavával és gesztusával egyértelmûen adja a tudtára a kisfiúnak, hogy ez tilos!
