Egy látszólag egyszerû dologban szeretném tanácsát kérni, amely számunkra azért problémát okoz.
Kisfiunk 2 éves és nagyon imádja a játékbabakocsikat és játékbabát.(Neki nincs egyik sem.) Ha a játszótérre valamelyik kislány lehozza ezeket a játékait õ azonnal ott terem, és amint lehet tologaja és a babákat csodálja. A játszóházban - ahová járunk - szintén vannak babakocsik és pl. legutolsó alkalommal, amikor az udvaron játszottunk õ egy kislánnyal együtt nagyon sokáig babakocsit tologatott. Én úgy gondolom ez nem abnormális egy 2 évesnél, és gondoltam veszek neki babakocsit és babát is (nincs babája, csak Teknõse, ami kicsit babaformájú, 2 keze, 2 lába, törzse, feje és sapkája van, + Hóembere +Teletubbie-ja). Párom azonban nagyon ellenzi a dolgot, mondván kisfiúnak nem valók ennyire lányos játékot. Egyébként a babakocsi helyett kapott egy bevásárlókocsit,hátha az is megteszi..., hiszen hasonlóan néz ki és és hasonlóan kell vele játszani is, és mégsem rózsaszínû babakocsi. Tele rakja plüss állatkákkal és tologatja, mintha babakocsi lenne. A párom attól tart, hogy a babakocsi/baba játékok, valamiféle személyiségtorzulást okoznak majd a kisfiunknál, aki egyébként szinte egész nap az autóival, (vonatokkal, villanyvasúttal) játszadozik.
Az lenne a kérdésem, hogy érdemes-e venni, szüksége van-e egy fiúgyereknek ilyen játékokra, vagy elég az,amikor másoknál jut hozzá ilyen játékokhoz. Lehet, hogy csak azért van oda érte, mert nekünk nincs és újdonság? Köszönöm.
Válasz:
Kedves Anyuka!
Azt gondolom, a probléma nem olyan nagy ,hogy személyiségtorzító hatása lehetne a késõbbiekre nézve. Férjét valahol mégis meg lehet érteni, hiszen szeretné kisfiát ízig-vérig,100%-osan fiús szerepkörben látni. Aggódni azonban mégsem kell!
Feltételezem, hogy a fiúcska környezetében van néhány kislány (testvér ill. gyakran látott ismerõs),aki(k)nek játékán keresztül megtetszettek neki a babák, ill. babakocsik. Ez nem szokott a késõbbiekre nézve komolyabb gondot okozni, legyen erre példa az alábbi néhány eset:
Egyik ismerõsöm gyermekkori emléke az a kisfiú volt, akinek annyira tetszettek a lányok babái, hogy állandóan elcsente õket, hogy játszhasson velük. (Öltöztette, cumival etette…stb.) Ez az akkori kisfiú mára már meglett férfiember, feleséggel, gyerekekkel és teljesen ép személyiséggel.
Sokszor gondolok vissza én is gyermekkorom egyik hõn áhított játékára, a pedálos Moszkvicsra, amivel szinte kizárólag fiúk játszottak, nekem kislányként mégis ez volt álmaim netovábbja.
Óvónõi pályám során nem egy olyan kislánnyal találkoztam, akinek kedvencei az autók voltak és olyan kisfiúkkal, akiket bizony lekötött a babás játék.
A babakocsi tologatása, mint tevékenység egyéb szempontból sem kifogásolható, hiszen 2 éves kisfia most éppen a gyakorlójátékok idõszakában van. Ez azt jelenti, hogy a játéktevékenységeket a funkció öröméért végzi. (pl. ami gurul, azt gurítani kell, így pl. a babakocsit, autót,…stb.) 1-2 évvel késõbb kezdenek el a gyerekek szerepjátékokat játszani, amelyek során, mint a név is mutatja, biz. felnõtt szerepeket játszanak el. Ilyenkor érdemes odafigyelni a gyermek játékára és esetleg indirekt módon olyan irányba terelni a történéseket, hogy a játékban a kisfiú mindig fiú szerepeket játsszon, a lány pedig lányt.
