Kedves Óvónő !
6 éves kisfiam viselkedésével kapcsolatban szeretnék tanácsot kérni. Az a problémám, hogy nehezen találja a helyét az óvódában. Kiveszi részét a foglalkozásokból, de nem igazán van barátja, nem nagyon szeret óvódába járni. Akármi történik (pl.azt mondja az egyik gyerek,hogy nem játszik vele, vagy csúnyán rajzol) sírva fakad, és másnap már nem akar óvódába menni. Ugyanez a helyzet akkor is ha nem nyer a társasjátékban, vagy nem sikerül neki valami úgy, ahogy ő elképzeli, földhöz vágja és sírva fakad. Nem is próbálja megoldani a problémákat.
Egyébként az értelmével nincs baj egész kicsi korától sok minden érdekli, főleg a természet (lepkék, bogarak) ezzel kapcsolatban sok mindent megtanult ezért sokat kirándulunk. A verseket is könnyen és szívesen megtanulja. Viszont a testvérét nehezen fogadja el. Az óvónők szerint a kudarcfeldolgozó képessége nem jó, ezért javasolják, hogy maradjon még egy évet oviba, amivel én is egyetértek.Ezért azt szeretném kérdezni, hogy mivel tudom segíteni a gyermekemet abban, hogy jobban boldoguljon a közösségben, hogy sikerüljön neki megoldani a problémákat és mit tegyek, hogy mire iskolába kell mennie javuljon a helyzet.
Előre is köszönöm a segítségét !
Éva
Válasz:
Kedves Éva!
Valóban fontos, hogy az iskolába készülő gyermek megfelelő kudarctűrő képességgel rendelkezzen, hiszen nehézségekkel, problémákkal biztosan fog találkozni a suliban. Ennek kialakításához a következőket tudom tanácsolni: spontán szituációkban, teljesen indirekt módon fejezze ki a gyermek felé: Ön is, apu is, a tesó is hibázhat, sőt hibázik is. Pl: Jaj, de buta vagyok, elfelejtettem borsót venni a boltban. Na mindegy, előfordul, hogy hibázunk. ... Hú, de ügyetlen vagyok, véletlenül kilötyköltem a felmosóvizet. Legközelebb megpróbálok jobban vigyázni. ... jaj de csúnyán írtam erre a papírra. Gyerekkoromban mondta is a tanító néni, hogy írjak szebben. Én nem voltam emiatt szomorú, hanem megpróbáltam szebben írni, és kaptam is egy piros pontot. Volt egy osztálytársam, a Peti, aki megsértődött, ha rászóltak, ő nem is kapott piros pontot. "
Játékok alkalmával is fejleszthető a kudarctűrő képesség. Pl: játsszunk iskolásat! Egyszer Ön legyen a tanító néni, egyszer pedig gyermeke. Adódjanak alkalmak, amikor a tanító néni kedvesen figyelmezteti a diákot: ezt a kört kicsit kerekebbre formázd! ... Nem számoltál pontosan, gondoljuk át még egyszer! ... stb. Beszéljék meg, hogy a tanító néni annak fog nagyon örülni, ha a gyerekek ügyesen megteszik, amit ő kér, és egyáltalán nem sértődnek meg emiatt.
A családi társasjátékozások előtt pedig beszéljék meg, hogy csakis akkor játszanak együtt, ha senki sem fog megsértődni, ha veszít. Ne hagyják állandóan nyerni a fiúcskát, szokja meg, hogy veszíteni tudni kell! Ha mindezt szó nélkül tűri, nagyon dicsérjék meg, és domborítsák ki, ő már mennyire ügyes és nagy fiú. Igazi férfi, aki semmiért nem haragszik meg.
Egy szóval, minél több szituációban igyekezzenek kiemelni a tévedés természetességét és annak elfogadását, így a gyermek lépésről-lépésre közelebb kerül a kudarctűrő képesség gyakorlati megvalósításához.