Kisfiam 6 éves, a húga pedig 2,5 éves. A problémám föleg a kisfiammal van. Még csak 6 éves, de már eljutottunk arra a szintre, hogy bármit mondok neki, egyik fülén be, a másikon ki. Nem fogad szót, nem is figyel arra, amit mondok neki. Ha bármire megkérem, vagy valamire azt mondanom neki, hogy nem lehet, a válasz minden esetben így kezdödik: "Jó, csak..." , "Igen, de..." Egyszerüen nem fogadja el, amit mondok neki. De igaz ez olyan esetekre is, mikor pl. a testi épségét veszélyezteti azzal, amit csinál, rászólok, hogy ezt nem , és akkor jön a fent említett válasz és a magyarázat, és csinálja ugyanúgy tovább. Másokkal általában nem viselkedik így. Ha pl. valamelyik Mama elviszi, ott semmi gond nincs vele, ha Apával van, szintén jól viselkedik, de én nem találom vele a hangnemet. Reggelente kb. 2 órát(!) vesz igénybe, mire felöltözik és fogat mos. Hiába kérem szépen, könyörgök neki, hogy menjen öltözni, mosson fogat, egyszerüen nem. Próbáltam azt is, amit itt olvastama honlapon, hogy "Mutasd meg, milyen nagyfiú vagy, lepjél meg azzal, hogy felöltözöl..." Kb. kettö napig müködött is. Aztán megint nem. Mikor aztán kiakadok, és kiabálni kezdek, akkor ö is sírva fakad. valahogy érzi azt, hogy nem kell neki megcsinálnia semmit, mert úgysincs következménye. Soha nem szoktam bántani, kiabálni szoktam vele (csak tudnám minek, mert semmit nem érek el vele), most már ott tartunk, hogy hiába küldöm be a szobájába, nem érek el vele semmit. Beküldöm, leültetem, fél perc múlva kirohan, hogy: "Átgondoltam, anya! Nem csinálom többet." Ennyi.
Most nyáron pár napig vendégeskedtünk egy ismerös családnál, ahol volt még 2 kislány. Egyik gyerekkel sem volt probléma, de az én fiammal igen. Kiette az összes csokit a szekrényböl, fürdésnél ki kellett küldenem többször a vízböl, mert hiába mondtam neki, hogy ne ugráljon, egyszerüen nem érdekelte. Az volt az érdekes, hogy általában, ha valaki más szól rá, az szokott hatni. De hiába próbált beszélni vele az ottlévö másik anyuka, neki is ugyanúgy feleselt, mint nekem. Tudom azt is, hogy minél jobban megszidom, annál dacosabb lesz, de nem igazán tudom, hogyan hathatnék rá.
A másik gond vele, hogy borzasztóan falánk. Ha pl. süti van, ott van a két kezében egy-egy süti, tele van a szája, és azt kérdezi, hogy: "Ha megettem, kaphatok még?" Tegnap Mama sütött pogácsát, küldött belöle a gyerekeknek. Mikor Papa ideért vele, éppen akkor kezdtek dinnyét enni. Kapásból nem kellett a dinnye, pogácsát kért. Kapott is, evett belöle, azt mondta, nem kér többet. El kezdett megint dinnyét enni, de meglátta, hogy a húga vesz egyet a pogácsából. Abban a pillanatban félrelökte a dinnyét és magához ragadta a zacskót, hogy ö pogácsát is és dinnyét is eszik. Nem értem, hogy mi van a viselkedése mögött. Csak remélni tudom, hogy az oviban nem csinálja ezt. talán az lenne a megoldás, hogy nem ehetne annyit, amennyit szeretne, csak annyit, amennyit elé teszek?
Örülnék, ha elmondaná a véleményét, hogy Ön hogy látja ezt a dolgot, és mivel tudnám Öt "megszelídíteni"?
Elöre is köszönöm: H. Lili
Válasz:
Kedves Lili!
Az első problémával kapcsolatban a következő tanácsot tudom adni:
Készítsenek katonaigazolványt, melybe minden egyes "hőstettért" (szófogadó viselkedésért) egy-egy "jóság pecsét" jár. Nap végén, amikor az édesapa hazajön a munkából, mutassa meg neki kisfia, ma mennyi hőstettet sikerült véghezvinnie. Közösen számolják meg. Az édesapának való bemutatás azért fontos, mert az ő személye, a felé való "elszámolás" valamilyen ok miatt nagyobb önkontrollt vált ki gyermekéből. (t.i: mellette fegyelmezett) Így ha ő nincs is ott az adott pillanatban, a gyermek magatartását mégis befolyásolni tudja e kis elszámoló igazolvány segítségével. Nagyon jó ötlet, ha meghatározott számú pecsétért nagyobb jutalmat helyeznek kilátásba. (Pl: állatkert, stb.)
A falánksággal kapcsolatban: véleményem szerint itt nem is annyira falánkságról, sokkal inkább egyfajta birtoklási vágyról beszélhetünk. Jól példázza ezt a kishúg és a pogácsa esete.
Hasznos lehet, ha a jószívűséget is jóság pecséttel jutalmazzák, így várhatóan ez a probléma is hamar megoldódik. Kívánom, járjanak gyors és tartós sikerrel!
