Levélírónk 3 éves kisfia egész nap sír, szorong az óvodában. Az óvónõk ilyenkor büntetésképpen eltiltják a csoportba járó nõvérétõl vagy egyszerûen büntetésbe küldik.
Üdvözlöm.
A kérdésem önhöz az lenne van egy 5 éves kislányom és egy 3 és fél éves kisfiam,2012 szeptemberében kezdték el mindketten az óvodát a kislányommal az elsõ perctõl kezdve zökkenõmentes volt a dolog de a kisfiam sírva kezdte és ez a mai napig nem változott. Õ egy eléggé érzelmes gyermek és azt vettem észre hogy nem igazán szereti sem a dada sem pedig az óvónõ hogy ilyen.A gond nem is azzal van hogy sír amikor otthagyom hanem inkább azzal hogy itthon is azon stresszel még hétvégén is hogy neki mennie kell.Már többször kértem az óvónõt hogy segítsen nekünk ezt a problémát megoldani mert egy elég eszes kisgyerek és õk gyakorlatilag azt sem tudják hogy"beszél"mert ha sír azzal büntetik hogy nem mehet oda hozzá a testvére és az óvónõ is közli vele hogy nem beszélek veled mert sírsz.Szerintem bizalmát vesztette az ott lévõ felnõttekkel szemben . Köszönöm válaszát. Még talán annyit hogy az óvodán kívül nagyon közvetlen mindenkivel és keresi a gyerekek társaságát az óvodába pedig ahányszor megyek értük azt látom hogy a kislányom játszik õ pedig vagy félre van ültetve vagy pedig sír.
Válasz:
Kedves Levélíró!
Nem értek egyet az óvónõk hozzáállásával, több szempontból sem:
Nem csak a kisfiúnak, de saját maguknak is segíthetnének azzal, ha kislányát nem tiltanák el kisfiától, hiszen a nõvérke igazi érzelmi támasza lehetne kisöccsének. Testvérét maga mellett tudván egészen biztosan feloldódna és megláthatná az óvoda szépségeit is. Feltétlenül kérje meg az óvónõket, hogy semmiképpen ne válasszák szét a testvérkéket, igenis meg kell engedniük, hogy lelki támaszt nyújtson a kislány. Csak zárójelben jegyzem meg, ezt a szerepet sokkal inkább a pedagógusoknak kellene betölteniük, mint a nõvérkének, de ha õk erre képtelenek (?), legalább a testvéri támasznyújtást ne akadályozzák.
Az is érthetetlen számomra, hogy az óvónõk miért nem partnerek a zökkenõmentes, könny mentes beszoktatásban? Ha valakinek, nekik igazán kellene tudniuk, mit érez egy érzékeny lelkû kisgyermek, aki az édesanyjától, eddigi megszokott családi életétõl egyik pillanatról a másikra meg lett fosztva. Ott áll egyedül, kiszolgáltatottan a csoportban, miközben épp csak arra lenne szüksége, hogy egy felnõtt és/vagy testvérkéje megfogja a kezét és szeretettel bevezesse az óvodai élet idegen világába.
Ha szükséges, egy fogadó óra keretében ezt feltétlenül beszélje meg az óvónõkkel! Kérdezzen rá, mit hogyan tesznek a beszoktatási nehézségekkel küzdõ gyerekek érdekében. Mondja el saját tapasztalatait, Ön hogyan, miként tudja megnyugtatni a fiúcskát, ha sír. Vigye be az otthon melegét idézõ egyik kis játékát, ami szintén megnyugtatólag hathat rá, ám ez természetesen nem pótolhatja a környezet személyes odafordulását, szeretetét.
