Levélírónk kislányát érzékenyen érintette, mikor korábbi, szeretett óvónõje máshová ment dolgozni és másik pedagógus jött helyette. Hogyan lehet oldani a gyermekben kialakult feszültséget?
Üdvözlöm!
Gyermekem középsõs óvodás,aki szívesen, örömmel járt ez idáig óvodába.Azonban egy hónapja szeretett óvónénie másik óvodába ment dolgozni. Kislányom sokszor mondja, hogy a "régi"óvónénit szeretné, az újjal teljesen elutasító.Már reggelente alkudozik, mert nem szeretne óvodába menni,sírva adom be az óvónõnek, aki sokára tudja csak megvígasztalni.Játéka is megváltozott,sokszor elmerengve ül a játékok felett.Gondoltam az óvodaváltásra is, de lehet, hogy ártanék vele, ha kiszakítanám a megszokott környezetébõl?Tanácsát szeretném kérni,hogyan tudnám gyermekemnek ezt a nehéz idõszakot könnyebbé tenni.
Válasz:
Kedves Levélíró!
Megértem aggodalmát, de a probléma remélhetõleg csak átmeneti lesz majd. Kislánya nagyon megszerette a régi óvónénijét, s annyira a szívéhez nõtt, hogy most úgy érzi, senki mást nem tudna elfogadni helyette. Valljuk be õszintén, mi, felnõttek is sokszor hajlamosak vagyunk így gondolkodni, ha egy hozzánk közel álló személyt vagy dolgot elvesztünk. Ám az idõ gyógyír lehet a problémára, hiszen kislánya napról napra jobban megismeri és megszereti az új óvó nénit, míg ezzel párhuzamosan halványul az emléke az elõzõnek. Véleményem szerint kár lenne óvodaváltáson gondolkodni, helyette támogatni, segíteni kell az új pedagógussal való jó kapcsolat kiépítését. Hogy mindezt hogyan képzelem el? Pl. hívják meg magukhoz vendégségbe egy kötetlen, baráti "családlátogatásra". Itt most nem a régi értelemben vett hivatalos pedagógusi vizitre gondolok, hanem egy igazán baráti játszódélutánra. Kislánya megmutathatja az óvó néninek játékait, otthonát, miközben saját felségterületén õ is magabiztosabban, bátrabban mer közelíteni az oviban még oly idegennek tûnõ óvó néni felé. Ha az elõbbi megoldás valamilyen okból nehezen kivitelezhetõ, akár az is célravezetõ lehet, ha az óvodai mûszak végén hazainduló óvó nénivel "véletlenül" összefutnak az utcán. Együtt mehetnek egy darabig, beszélgethetnek, barátkozhatnak óvodán kívül. Ilyen módon megismerheti az óvó néni "nem pedagógusi", hétköznapi arcát is, amely által közelebb kerülhetnek egymáshoz.
Ezen kívül beszélgessenek sokat az oviról otthon is, mondja el gyermekének: "Annyira örülök, hogy ilyen kedves óvó nénid van. Reggel is olyan nagy szeretettel várt téged! Szerintem te vagy az egyik legjobb barátja. ... Mit szoktatok játszani?" ... stb. Pozitív hozzáállásunkkal mi magunk is sokat segíthetünk gyermekünknek az új pedagógus elfogadtatásában. Sok siket kívánok mindehhez!
