Zsuzsa 3 éves kislánya szeptemberben kezdte az ovit, ám míg a korábbi, bölcsõdei beszoktatás simán ment nála, az óvodával már más a helyzet. Sírva tiltakozik ellene, aminek nem egyszer hányás a vége...
Kedves Óvonõ!
Nagy gondban vagyok,kislányom 3éves és most szeptemberben kezdtük az óvódát.2-hete járunk de nagyon sír a kislányom annyira,hogy hányásig.Utóljára akkor hányt sírás után mikor a kistestvére megszületett ez egy tiltakozás volt a részérõl.Nem alszik ott,de nem is fogom eröltetni.Mindig azt kérdezi az óvónöktõl,hogy mikor ebédelünk,azt hitték,hogy nagyon éhes és mikor az ebédhez került a sor nem evett.Kérdezte az óvónéni,hogy te voltál a legéhesebb és nem eszel,erre a gyerekem azt válaszolta,hogy azért várta az ebédet,mert utána jön anyúkám.Annyit kell tudni,hogy a gyerekem egy jámbor lélek,visszahúzodó törékeny kislány.Óvoda elött járt bölcsibe és nem volt semmi gond a beszoktatással egyhét után ott aludt már.Ja és hozzáteszem nem eszi meg az óviban az ebédet lassan 4.napja ,van egy játék kutyúsa amit viszünk az óviban és azt simogatja és ül az asztalnál.Nagyon szomorú mikor megyek érte.Kérdésem az lenne,hogy Ön szerint nem az óvónõkkel van a baj? Azt látom,hogy nem kellüen figyelnek arra,hogy zökkenõ mentessen mennyen a beszoktatás.Az,hogy hány a gyerekem a sírástól,az nem normális.Nem beszélve arról.hogy ahoz tényleg nagyon kell sírnia,hogy hánynia kelljen.Ilyenkor ha tudják és látják,hogy ez a gyerek nehezebben szokik be az óviba,nem jobban oda kellene figyelnijük az óvónõknek?Kérem adjon tanácsot,mit csináljak?Üdvözlettel Zsuzsa!
Válasz:
Kedves Zsuzsa!
Minden gyermek más és más: míg egyikük egyik pillanatról a másikra, gond nélkül beszokik, addig a másik csak hosszas sírdogálás, sok-sok szomorú hét után jut el idáig. Ha nehézségekkel, sírással teli az elsõ idõszak, az nem feltétlenül azt jelzi, hogy az óvónõ rosszul végzi a munkáját vagy hogy bármi gond lenne az ovival.
Kislánya valószínûleg megszokta, megszerette a korábbi bölcsõdét, így a bölcsirõl-ovira való átállás számára hasonlóan nehéz, mint egy családból kikerülõ gyermeknek beszokni az óvodába. Új közeg veszi körül, ismeretlen arcok, az bölcsõdeitõl eltérõ napirend, szokatlan környezet. Ezeket azonban egy idõ után meg fogja szokni, remélhetõleg meg is fogja szeretni. Ha mód van rá, javaslom, alkalmazza a fokozatos, apró lépésekben történõ beszoktatást, ami célravezetõ szokott lenni. Eleinte csak rövid idõre, késõbb picivel tovább és tovább hagyja ott az oviban a gyermeket. Kérje az óvónõk támogatását is a beszoktatás folyamatában, és ha szükséges, tapasztalataikat alaposan beszéljék át egy fogadó óra keretében.
