Levélírónk panaszos hangvételû levelében sok óvodai kérdésre, problémára kitér, melyekre õ maga egyelõre nem kapott választ gyermek óvónõitõl: " ...milyen \"elvek\" szerint nevelnek ma egy óvodában ?... Miért ültetik félre a mesébe belekotyogó kisgyermeket? ... Hogy történhet meg, hogy kakis fenékkel jön haza a gyerek az oviból? ... Miért kell törökülésben ülni a szõnyegen mesehallgatás közben? ... Miért nem mondanak soha semmit az óvónõk délután? ... és egyáltalán: Miért nem kedvelik az óvónõk a szülõket ??? "
Kedves Óvónõ,
Kislányom 4 éves lesz, most kezdte az ovit, elõtte 2 évig bölcsis volt.Vidám, okos gyerek, testvére nincs, ékiegyensúlyozottan élünk, és neveljük, ezt nyugodtan állíthatom. Kérdésem az, milyen "elvek" szerint nevelnek ma egy óvodában ? Egy átlagos, önkormányzati oviba jár, amit szimpátia, és mások elmondása alapján választottunk. (bár a napokban hallottam, hogy a régebbi szülõk egymás között"katonai kiképzõnek" hívják egymás között...) Ugyanakkor a gyerekek szeretik, otthon is mesél arról, milyen ruhában volt ma az óvónéni, milyen a haja, stb. Nem látok szorongást rajta, még nem volt bepisilés, és szívesen megy reggelente. viszont mesélt 1-2 esetet... az óvónéni mesélt, a lányom pedig belekotyogott, erre az óvónéni félreültette õt a babakonyhába, "ez nagyon roszul esett nekem anya.."- mondta a lányom. Másik eset: kakis fenékkel jött haza... kérdésem: egy 4 évestõl már elvárják, hogy ezt normálisan megcsinálja? Nem mennek utána a mosdóba? Én tudom, hogy 25 gyerek van, de 2 óvónõ, 2 dadus. Nemrég olvastam egy gyerekorvos tollából(Családi Lapban) azt, hogy kb. 5 éves korig nemigen lehet elvárni tûlük, hogy megfelelõen kitöröljék a popsijukat kakilás után, mert egyszerûen nem elég hosszú a kezük ehhez.
Az elõbb leírt esetre a kérdésem: az ilyen büntetések, hogy félreültetik a gyereket, normális ? Hogy hat ez egy érzékenyebb lelkû gyerekre ? A büntetés mellett dicsérnek is az óvónõk?
Miért kell az oviban törökülésben ülni, a combra tett kézzel, miközben az óvónéni mesél ? És ha ez neki nem kényelmes ? Miért nem mondanak soha semmit az óvónõk délután? Még akkor sem, ha a gyereknek seb van az arcán, és reggel még nem volt ott ?
Kérem, hogy objektíven válaszoljon a kérdéseimre. Tudom, hogy embert próbáló munka ez, sok a gyerek(ezt már láttam a bölcsiben is)és nincsenek megfizetve, de én egész nap nem látom a gyerekemet, és után szinte "vakon" nevelem, mert nem tudom mi történ vele.
Szeretném hangsúlyozni, hogy minden szülõtársamtól ezt hallom, (akiknek más óvódába jár a gyereke) pedig nincsenek különleges igényeink sem, és tudom hogy a gyereknek sincs mindig igaza.
Miért nem kedvelik az óvónõk a szülõket ???
Elõre is köszönöm megtisztelõ válaszát.
Válasz:
Tisztelt Szülõ!
Igyekezni fogok kérése szerint objektíven válaszolni, annak ellenére, hogy az Ön levele néhol bizony kicsit szubjektív.
Kérdezi, milyen elvek szerint nevelik a gyermekeket az óvodában? Optimális esetben demokratikus elvek szerint, demokratikus légkörben. Ez nyilván nem egyformán, egyforma mértékben igaz minden egyes óvodára, hiszen minden intézmény más és más. Más a pedagógus, a kisegítõ személyzet vagy akár az óvodavezetõ személyisége, mások a gyerekek, más a szokás rendszer és sorolhatnám.
A mesébe való belekotyogást semmiképpen nem tartom "büntetendõ cselekménynek", így elhatárolódok gyermeke óvónõjének hozzáállásától.
A kakis popsi problémájával kapcsolatban valóban elvárható, hogy ez ne történjen meg. Ennek kiküszöbölésére nem csak az adott mûszakban dolgozó 1 fõ(!) dadus és 1 fõ (!) óvónõ figyelmét kell felhívni, hanem a gyermekét is, hogy minden esetben szóljon, ha kakilt és kérjen segítséget a törlésben. A legnagyobb odafigyelés mellett is elõfordulhat ugyanis, hogy a nagy nyüzsgés közepette nem veszik észre a felnõttek, ha valamelyik gyermeknek széklete volt.
Az elõbbiekben már próbáltam jelezni, hogy a 2 fõ óvodapedagógus és a 2 fõ dajka délelõttös-délutános mûszakban váltja egymást, így, mint azt Ön is bizonyára észrevette, egyszerre csak 2 felnõtt dolgozik a gyerekek mellett, egy óvó néni és egy dadus.
Következõ kérdésére térvén: miért kell a gyerekeknek az oviban a szõnyegen törökülésben ülve, kezüket a combjukra téve hallgatni a mesét? A törökülésnek egyszerû, praktikussági oka van: képzelje csak el, mekkora helyet foglalnának, hogy férnének el egyszerre mindannyian a szõnyegen, ha nyújtva lenne a lábuk? Arról nem is beszélve, hogy onnantól kezdve, hogy a kezek-lábak szabadon "garázdálkodnak", sokkal inkább lenne egymás piszkálása, rugdosása és egyéb kópéságok, mint elmélyült mese hallgatás. Érthetõ, hogy Ön kívülállóként nehezebben látja át a praktikussági okokat, de higgye el, jó esetben ez nem a gyerekek "macerálásáért" van. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy gyermeke szeret odajárni.
A gyermekkel kapcsolatos kérdések, problémák egy része megbeszélhetõ "futtában", a gyerek "feje felett", ám sokkal hasznosabb, ha idõt és fáradtságot nem kímélve igénybe vesszük a fogadó órák adta lehetõségeket. Javaslom, éljen vele! Ennek idõpontjáról érdeklõdjön az Óvodapedagógusoknál.
