Katalin 4 éves kislánya kezdetben örömmel és lelkesen vetette bele magát az óvodai életbe. Kb. 3 hete azonban gyökeres változáson ment át: kétségbeesetten, sírva tiltakozik az óvodába járás ellen, amit édesanyja nem tud mire vélni. Vajon mi történhetett?
Kedves Óvónõ!
Az én kislányom (márciusban lesz 4 éves) szeptemberben minden zokszó nélkül kezdte az ovit. Elsõ perctõl kezdve imádta, már alig várta, hogy menjünk, hogy gyerekekkel legyen, pedig csak a játszótéren találkozott más gyerekekkel vagy az unokatesóival játszott. Nagyon ritkán vigyázott rá nagyszülõ, mindig én voltam vele (na és persze az apukája). Van egy öccse(õ két éves lesz), aki bölcsibe jár (õ sírt az elején, de most már szeret ott lenni,megtalálta a biztonságot).
Kislányom kb. 3 hete nem szeret oviba járni, volt, hogy üvöltött,hisztizett (ami nála sose fordult elõ, csak kicsi hiszti), rúgkapált, nem akart oviba menni. Mindig az apja vitte, imádja és most vele és az öccsével is undok, csak engem akar, ezért én hozom-viszem. Nekem nem hisztizik, csak sírdogál, de van amikor már este pityereg. Azt mondja bántják a "rossz" gyerekek, nem akar senkivel se játszani és egyszer egy fél mondattal az egyik óvó nénirõl is azt mondta, hogy az óvó néni nem szereti õt. Teljesen tanácstalan vagyok. Az én mosolygós,életvidám kislányom minden reggel lehangolt, délután kisírt szemekkel vár, alig eszik. Még egy hónapja az ügyeletes óvó néni is úgy fogadta, hogy "itt van az én mosolygós tündérkém..." Sokszor már az udvarra se megy ki.
Próbálok a lelkére beszélni,de nem használ.
Mit tehetnék?
Válaszát elõre is köszönöm.
Üdvözlettel:
Katalin
Válasz:
Kedves Katalin!
Az óvodai beszoktatás során gyakorta elõfordul, hogy a sírás, kétségbeesett tiltakozás nem az ovikezdés elején, hanem csak a késõbbiekben tör felszínre. Úgy gondolom azonban, hogy kislányánál nem is annyira általános beszoktatási nehézségek, sokkal inkább konkrét elriasztó esetek váltották ki a tiltakozást. Hogy ezek mik lehetnek, arra Önnek kell rájönnie. Javaslom, beszéljen az óvónõkkel (különösen azzal a kolléganõvel, akirõl kislánya lesúlytóan nyilatkozott), és kérdezzen rá részletekbe menõkig az óvodában folyó eseményekre. Voltak-e konliktushelyzetek és ha igen, akkor kivel és miért? Kik lehetnek az ún. "rossz" gyerekek? Elképzelhetõ esetleg, hogy épp az udvaron történnek olyan atrocitások, amik miatt a kislány már nem is akar kimenni? Erre különösen hívja fel az óvónõk figyelmét, hiszen õk testközelbõl sokkal több mindent észrevehetnek!
Hasznos lehet továbbá, ha otthon bábozással, játékosan próbálják feleleveníteni az óvodai eseményeket (így az udvari játékot is), amik talán támpontot adhatnak az óvoda elleni tiltakozás miértjére.
