Ezt tapasztalta Levélírónk 2,5 éves kisfiánál, aki korábban könnyen kezelhetõ, szófogadó kisgyermek volt. Hogyan lehet egy válást könnyebbé és elfogadhatóbbá tenni egy gyermek számára? Íme a válasz...
A párommal már régen nem egyeztünk, és hiába próbáltuk többször is helyrehozni a dolgokat, nem ment. Így november közepén a két és fél éves kisfiammal elköltöztem a szüleimhez.A problémám az, hogy az addig könnyen kezelhetõ gyermekem azóta hisztis, akaratos, mindig ellenkezik, és csak azért sem azt csinálja, amit mondok neki, viszont amit tiltok, azt elõszeretettel. Sokszor mondja azt is, hogy nem szeretjük õt, pedig állandóan mondogatom neki, hogy én is, és apa is imádjuk. Sokat kiabál, verekedni akar, csúnyán beszél, stb. Nem tudom, hogy hogyan magyarázzam el az õ szintjén a dolgokat, és azt sem, hogy hogyan reagáljak a szófogadatlanságára?! Kétségbe vagyok esve, mert szeretném, ha minél kevésbé sérülne, de azt is, ha újra szófogadó lenne, és nem állandósulna az agresszív viselkedése. Hogyan neveljem? Mindig büntessem, amikor rosszat csinál? Hiszen akkor állandóan büntetésben lehetne! De szerintem az sem megoldás, ha mindent elnézek neki. Kérem, adjon tanácsot!
Válasz:
Kedves Levélíró!
Gondoljon csak bele kisfia helyzetébe:
- Az egyformán szeretett szülõk egyikét gyakorlatilag elvesztette, hiszen apukáját jóval ritkábban látja.
- Elképzelhetõ, hogy a nagy terhet jelentõ válás nyomán Ön sem tud olyan türelmes és nyugodt lenni kisfiával, mint korábban.
- A gyermek a legapróbb rezdülésekbõl is észreveszi, hogy anyuka és apuka között ellentét feszül. Két olyan ember között, akiket valószínûleg egyformán szeret.
- Nem csak a család szerkezetében, de otthonukat és napi ritmusukat tekintve is nagy változás állt be, hiszen elköltöztek az Ön szüleihez. Biztos vagyok benne, hogy a jóságos nagyiék nagyon szeretik a fiúcskát, de ez sem feledtetheti a fentiek miatti lelki bizonytalanságot.
És az elõbbiek csak a jéghegy csúcsa... Mit lehet tenni? Csak azt tudom javasolni, hogy igyekezzen a régi jól bevált életritmust alapul véve újraértelmezni a mostani életüket. Konkrétan: igyekezzen a lehetõ legjobb emberi-baráti kapcsolatban maradni volt férjéval, és ezt a gyermek elõtt érezhetõen fejezzék ki. Soha ne veszekedjenek, vitatkozzanak a kisfiú jelenlétében, és ha mód van rá, szervezzenek kezdetben minél több közös családi programot. Erre azért van szükség, hogy ne legyen olyan nagy szakadék, hirtelen váltás a gyermek régi és új élete között. Az elválásban is tartsák be a fokozatosságot: eleinte pusztán az új otthon megszokása, elfogadása legyen a cél, miközben apuka még aktívan legyen jelen a kisfiú életében. A következõ lépcsõfok lehet a fokozatosan (!) egyre csökkenõ közös programok száma, ám a szülõk közti baráti hagvétel és közös nevezõ ekkor is nagyon-nagyon fontos! A nem hirtelenséggel, hanem fokozatosan történõ szétválás nem csak a gyermek, de a szülõk lelki egyensúlyának helyreállításában is sokat segíthet. Ez pedig jótékony hatással van a gyermek felé tanúsított türelmes magatartásra is.
Kívánok az elkövetkezõ idõszakra kitartást, türelmet, hogy a gyermek érdekében mindenféle személyes ellentétet háttérbe tudjanak szorítani.