Levélírónk tanácstalanul figyeli, hogy 6,5 éves nagyfia nehebben megy óvodába azóta, mióta kishúga is odajár.
Az én kisfiam 6 és fél éves, a kis testvére 3, most kezdett el õ is oviba járni. Ugyanabba a csoportba, mint a fiam. A nagyobbik testvérük 3-as iskolás. Amióta a pici is jár, a fiam nem akar oviba menni, pedig még beszoktatás zajlik, és õt is hazahozom délelõtt vagy délben. Minden nap sír reggel, nem akar elengedni, még napközben is azt mondogatja az óvónõnek, hogy hiányzom neki. A picivel semmi gond, néha õ vigasztalja. Nem tudom, h mitévõ legyek. Türelmes vagyok, próbálok érdeklõdni, h mi a baj, de csak azt feleli, h nem akar menni, meg hogy hiányzom neki. Jövõre iskolába megy, idegen környezetbe. Ebbe a csoportba 4. éve jár, szereti az óvónénit, dadust, minden társát. A kishugával is nagyon jól kijönnek. Kérem adjon tanácsot! Hogy segíthetnék neki? Köszönöm! Egy elkeseredett anyuka
Válasz:
Kedves Levélíró!
Kisfiát minden jel szerint az zavarhatta össze, hogy egy kedves családtagja ( kishúga) folyamatos jelenléte állandóan a szeretett otthonra és annak hiányára emlékezteti õt. A levelében említett tényezõk ( azaz szereti az óvó néniket, dadus nénit és társait) alapján joggal remélhetõ, hogy az új helyzetbe való belerázódás nyomán visszaáll lelki egyensúlya.
Úgy vélem, csupán arról van szó, hogy meg kell szoknia az új felállást, azaz kishúga is a csoport tagja. Amint ez természetes lesz számára és ebben már nem érez semmi rendkívülit, helyreáll lelkében is a béke.
