Kedves Óvónő!
Kislányom, Kíra januárban lesz 4 éves. Az ovit tavaly januárban kezdte, a beszoktatás kb. 1 hónap alatt kisebb-nagyobb nehézségekkel történt. A beszoktatás után szívesen ment oviba, részt vett ügyesen a foglalkozásokon, tornaórán, pozitív élményekkel jött haza.
Az oviszünet után szeptemberben nem volt gond az ovikezdés, szintén örömmel ment oviba. Kb. 1 hónapja az egyik kislányt, aki a barátnője volt -bár az óvónő szerint nem volt jellemző, hogy a kislánnyal eljátszott volna, elég problémás kislány volt- kivették az oviból. Azóta úgy vettem észre, hogy igazán nem volt lelkes az ovi miatt, de különösebb gond még nem volt, részt vett ügyesen az "óvódai-életben".
Kb. 2 hete állandóan kijárt a WC-re kakilni, sokszor 8-10 alkalommal is, nem mindig kakilt, hasmenése nem volt. Pár napig itthon tartottam a doktornőnk javaslatára. Itthon semmi gond nem volt, de hétfőn már az ovi felé menet is kakilnia kellett, meg nem akart oviba menni. Kiderült egész nap sírt utánam és WC-re járt. Ma reggel szintén úgy "szedte le" rólam az óvónő.
Teljesen tanácstalan vagyok, a családban semmi változás nem történt, harmónikusan élünk, kiegyensúlyott kislány volt Kíra.
Az óvónőnk tanácsára nem "témázunk" az ovin. Este elalvás előtt szokott mesélni, akkor említette, hogy kik a barátai, és hogy az oviban nincs barátja. Ezért gondolom, hogy lehet, hogy összefüggésben van a barátnő hiánya, vagy hogy most nem találja a biztos pontot az oviban.
Teljesen tanácstalan vagyok, én is csak találgatok, hogy mi lehet a baj!
Kérem Kedves Óvónő, segítsen jó tanácsával, mert nagyon kétségbe vagyok esve!!
Válaszát előre is köszönöm: Szilvi
Válasz:
Kedves Szilvi!
Mivel levelében pontosan feltérképezte a probléma előzményeit, körülményeit, így nagy valószínűséggel megállapítható, hogy valóban a barát nélküliség, az óvodai magány okozza a lelki kiegyensúlyozatlanságot. Soraiból kitűnik, jó pedagógiai érzékkel Ön is ezen a területen keresi az okokat.
Hogy mit lehet tenni? A feladat kettős megoldást kíván: egyrészt a beszoktatási procedúra újbóli elkezdését (mintha most kezdené az óvodát), másrészt ezzel párhuzamosan a csoporton belüli társas kapcsolatok kialakításának segítését. Ez elsősorban óvónői feladat, kérje ebben a pedagógusok együttműködő segítségét, másrészt viszont Ön is tehet az ügy érdekében. Ha mód van rá, gyermeke hívja el a számára szimpatikus csoporttársakat az otthonukba, ahol ő, mint házigazda, bátrabban és kezdeményezőbben mer a többiek felé közelíteni, így teremtvén alapot a baráti kapcsolatok létrejöttéhez.
Sok sikert!
