Kedves Óvónéni!
Nagyon udvarias hangvételû, mosolygós összetûzésem volt kisebbik gyermekem óvónénijeivel.
A történethez tartozik,hogy van egy 14 éves és egy 5 éves kisfiam. 4 éve elváltam, (ez egy külön történet) de apuka különösen a kisebbik gyerekkel tartja a kapcsolatot. Így mi most 3-an élünk egy lakótelepi panellakásban. Kisebbik csemetém igazi eleven rosszcsont. Nagyon kedves, megértõ, segítõkész gyerek, de a korlátokat nagyon nehezen tûri. Végtelen szeretetéhsége van és ugyanilyen végtelen a korlátozatlanság utáni igénye. Az otthoni viselkédési problémáink szerintem eléggé megoldottak. Kisebb-nagyobb konfliktusaink vannak, de ha türelmes vagyok és bírom cérnával a saját hosszú fárasztó napom után, akkor simán és egyszerûen leszerelhetõk a szófogadatlanságok és hisztik. Most a kellemes együttléteket és csupa öröm estéket nem említem.
Az óvónénik (inkább csak az egyik) szerint az óvodában sajnos eléggé szófogadatlan és hamar hisztizõ gyermekkel áldottam meg õket. Sõt kétségbe vonták azt is, hogy otthon ugyanezeket nem teszi meg. Esetleg nem mondok igazat. Nem tudom ez kinek lenne az érdeke. ("Leplezem gyermekem viselkedését.")
Mindenesetre nem tudom hogyan oldjam meg ezt a problémát. Szeretnék jó viszonyt fenntartani az óvónõkkel. Az óvodai csoport ahova fiam jár 31 fõt számlál. Az egyik óvónéni sokat betegeskedik. Tavaly pl. 3-4 hónapot hiányzott.
Igazából azért fordulok Önhöz, mert szeretném tudni milyen lehetõségeim vannak a helyzet javítására. Esetleg arra, hogy komolyan vegyenek, és elhiggyék amit a kisfiamról állítok. Vagy elhiggyék, hogy az óvodai munkát is szeretném segíteni, csak fogalmam sincs mit tegyek. Ha megsértõdnék -és õk is rám- azzal csak a gyerek életét nehezítenénk meg. Ezt mindenképpen szeretném elkerülni. Fõleg mivel a kisfiamnak inkább plusz figyelemre, mint figyelemmegvonásra van szüksége.
Gondolom a családi problémák miatt õ sokkal késõbb tanult meg beszélni (2 éves koráig nem tudott szavakat sem), még mindig elég pösze (kb 5-6 hang tévesztése) a szobatisztaság is nehezen ment, és éjszaka még mindig gyakran bepisil. Ha még nehezítjük a helyzetét, akkor nem tudom hova jutunk.
Bocsánat egy kicsit sokat írtam, de még így is eléggé leegyszerûsítettem a helyzetet.
Válasz:
Kedves Anyuka!
Bizony nem lehet könnyû egy két gyermekét egyedül nevelõ édesanyának, aki a napi fárasztó munka után is igyekszik maximális türelemmel és szeretettel odafordulni csemetéihez. Az, hogy a demokratikus nevelés minden eszközét bevetve Önnek sikerül „kordában tartani” a kis nyughatatlan lurkót, feltétlenül azt bizonyítja, hogy a szeretetteljes odafordulás csodákra képes. Ám próbáljon Ön is belegondolni az óvó néni nehéz helyzetébe is, akinek nem csak egy-két gyerekre, hanem még plusz harmincra kell odafigyelnie teljes odaadással és persze a felelõsség minden súlyával. Egyszóval egyikük helyzete sem könnyû, így mindenképpen szükség lenne a nehézségek megoldásának közös keresésére. Erre legjobban egy fogadó óra alkalmával lehetne sort keríteni. Kérjen erre alkalmat az óvónõ(k)tõl. Ennek során Ön mondja el, pontosan hogyan oldja meg az egyes konfliktus helyzeteket otthon és kérdezzen rá, az oviban hogyan történik mindez. Ezt követõen próbáljanak egy olyan megoldási módot megbeszélni, mely az Ön jól bevált nevelési eljárását és az óvodai körülményeket is egyaránt figyelembe veszi. Közös erõvel biztosan hamar sikerül kiküszöbölni a nehézségeket.
