Kedves Óvónõ!
Kislányom 3 hónap múlva lesz 5 éves. Most jár középsõ csoportba. Az óvodai beilleszkedéssel van problémánk. Tavaly mikor elkezdte az óvodát úgy tûnt minden simán megy, 2 és fél hónap múlva kezdõdtek a problémák. Nem csinált semmit az oviban, csak járkált és nézelõdött. Az óvónénik javaslatára néhány hetet otthon maradt, a téli szünet után újra járt az oviba. Lassan kezdett a társaival is játszani, de a közös foglalkozásokban nem akart résztvenni. Ez azóta sem változott, csak nagyon ritkán hajlandó bekapcsolódni a tevékenységekbe. Egyébként minden dalt, mondókát megtanul, itthon elmondja mit csináltak a többiek - sokszor azt mondja Õ is csinálta, pedig nem így van - a közös játékokat el kell itthon játszani. Az óvónénik arra figyelmeztettek, ha ez nem változik, problémák lesznek majd az iskolában. Mi az Ön vélemyénye, mit lehetne tenni ? Mennyire befolyásolhatja az óvodai viselkedését, hogy nincs testvére, a családban csak felnõttekkel találkozik, születése óta szinte csak a szüleivel ( javarészt velem)játszik. Egyébként a számára szimpatikus idegenekkel gyorsan teremt kapcsolatot. Én úgy látom értelmes, okos kislány, itthon szívesen játszik egyedül is, szeret feladatokat megoldani (Tappancs, Buci Maci újságokból).
Válaszát elõre is köszönöm: Maci-anyu
Válasz:
Kedves Anyuka!
Levelébõl kitûnik, hogy kislánya, bár nem az a túl extrovertált (kifelé forduló, szerepelni vágyó)
gyermek, ám a közös tevékenységek óriási élményként hatnak rá. Ezeket az élményeket elraktározza, és a biztonságos otthoni környezetben újra és újra végigéli, játékában felidézi. Az, hogy a kislány visszahúzódóbb típus, önmagában nem probléma, hiszen nem vagyunk egyformák. Valakiben nagyobb a szereplési vágy, míg másokban kisebb és inkább a háttérbõl figyelik a dolgokat.
Igazi problémát csak az okozna, ha még távoli szemlélõként sem lenne részese a közös tevékenységeknek. Így azonban világosan látható, hogy nagyon is érdeklik a dolgok, csupán a sok ember elõtti "szereplés" ténye riasztja a leánykát. Ez ellen legtöbbet az óvónõ tehetne. Kérje meg, hogy gyermekét is lássa el kezdetben kisebb, majd fokozatosan nagyobb szerepekkel, feladatokkal. Fontos, talán ez esetben legfontosabb dolog az ezért kapott dícséret, ill. a csoport többi tagjának elismerése. Pl: tapsoljuk meg "Zsuzsit", amiért ilyen ügyes volt!... vagy: egy gyermeke által készített rajzról mindenki mondja el, hogy mi az, ami szép benne… stb. Az önbizalmat erõsítõ megoldási módok tára végtelen. Biztos vagyok benne, hogy az óvónõnek is sok hasonló ötlete van erre.
Amit pedig Ön, mint szülõ tehet, az a következõ: ha módjukban áll, rendezzenek saját otthonukban egy-egy játszódélutánt, melyre legkedvesebb óvodástársait meghívhatja kislánya. Így egyre mélyebb, erõsebb társkapcsolatok alakíthatók ki. Ennek birtokában talán kislánya is hajlandó lesz, ha máshogy nem, kezdetben barátjával karöltve egy-egy közös feladatban való részvételre, kisebb szereplésekre. Késõbb erre már egyedül, önállóan is örömmel fog vállalkozni.
