Ilona 6 éves ikerfiai a mai napig nehezen viselik az édesanyjuktól való reggeli, óvodai elválást, ha pedig valamelyikük lebetegszik, másikuk sem hajlandó aznap oviba menni.
Tisztelt Óvónõ!6 éves fiú ikerpár édesanyja vagyok.4 éves korukba kezdtük az óvodát,és azóta szinte minden reggel sírva megyünk.Azt el kell mondanom,hogy nagyon sokat betegek,hol az egyik,hol a másik és egymás nélkül nem hajlandók óvodába menni.Általában egymás után betegszenek meg így a betegség idõtartama több egy hétnél.Ez a reggeli sírás csak addig tart amíg el nem jövök.Bármikor elmehetek az óvoda elõtt,köszönnek,ha odamegyek puszit adnak és játszanak tovább.Azt szeretném megkérdezni,hogy miért nem akarnak óvodába menni holott egész nap semmi baj nincs velük? A reggeli készülõdé alatt el akarják hitetni velem hogy betegek.Kitalálnak olyanokat,hogy fáj a feje,hasa,torka,szédül,nem lát stb....Várom mielõbbi válaszát!
Tisztelettel:Csáti Ilona
Válasz:
Kedves Ilona!
Gyermekei,- az ikerkenél oly gyakori módon,- intenzíven ragaszkodnak egymáshoz, és a testvértõl való (akár idõszakos) elszakadást lelki teherként élik meg. Hasznos lenne tehát, ha minél jobban nyitnának a többi csoporttárs felé is. Ha mód van rá, szervezzenek a többi kis baráttal óvodán kívüli találkozókat, programokat, (játszódélutánok, játszótér, kirándulások, stb.) ami közben építhetik a társas kapcsolatokat.
Feltételezem, hogy a jelenleg is fennálló beszoktatási problémák miatt nem tervezeik idén szeptembertõl az iskolakezdést, ez szociális szempontból nem is lenne tanácsos. Az elkövetkezõ egy évben viszont mindent el kellene követni a lehetõ legeredményesebb szociális fejlesztésért. Vegyenek részt minél több óvodán kívüli foglalkozáson ( pl: edzések, mûv. házak programjai), ami tovább oldhatja a fiúcskák zárkózottságát.
