Levélírónk ezeket tapasztalja 5 éves kislányánál, ám ennek okáról csak sejtései vannak. Vajon mi állhat a háttérben és mi lehet a megoldás?
Tisztelt Óvónõ,
Kislányom most lesz 5éves, kisfiam pedig 1éves. Problémám a kislányommal lenne, elég érzékeny, értelmes kislány, de sajnos néha elég hisztis, amit nem igazán tudunk mostanában lekezekni. Régebben a szobájába küldtük, megnyugodott, bocsánatot kért, és ment tovább a nap, de msot valahogy kicsúsztak kezembõl a dolgok. Néha kiabálok is vele, pedig nem szeretném. Pár hete, többször elõfordul, hogy (picit) bekakil a bugyijába, pedig anno a szobatisztasággal semmi gond nem volt, 2-2,5 éves korában lezajlott nappal-éjszakára is, õ kérte, és baleset is alig volt, kakivel pedig sosem. Véleményem szerint ennek most lelki oka van, de nem tudom mi okozza. A kistesó miatt? ha megszidom, mert rossz, sokszor mondja, hogy õt nem is szeretjük. Sokat szeretgetjük játszunk vele, hétvégén összeújva alszunk délután, ilyenkor éjjel is átjöhet, ha akar, mégis folyton azt hajtogatja, hogy "anyahiánya" van, meg "anya játsz velem". Oviban nincs rá panasz, szeretik az óvónénik, a hisztijét leszámítva kedves aranyos, jó dumás kislány, sztem ott nem is hisztizik. Bár minden reggel megkérdezi, nem marhat e itthon kell e oviba menni, de mikor már ott vagyunk gond nélkül bemegy, tehát csak nekem szól a dolog. meg a hiszti is. De tegnap pl. itt volt egy kis barátnõje az oviból, egy darabig elvoltak, stb, aztán egyszercsak a kislányom õrült hisztibe kezdett, mert nem olyat játszottak amit õ akart, én meg rettenetesen szégyelltem magam. Szerencsére utána minden jóra fordult, jót játszottak, és végül mindenki jó élménnyel zárta, de engem nagyon bánt.
Hogyan lehet egy 5 éves kislányt fegyelmezni, hogy mellette érezze, szeretjük? A kistesó állhat a bekakilás mögött? Létezik, hogy ez kb 1 évvel a születés után jön ki? Nem szeretném, hogy beskatulyázza magát hogy õ "rossz" mert nem az, de így már néha nem merek vele ide-oda menni, mert nem akarom, hogy mások elõtt hisztizzen... Mi a jó ebben az esetben, tényleg anya és foglalkozás hiánya van? Hol a határ a közös játékban az elkényeztetés és a szeretgetés között?
válaszát elõre is köszönöm.
egy kétségebeesett anya
Válasz:
Kedves Anyuka!
Úgy vélem, kislánya hisztijének két oka is lehet: az egyik, igen, a testvérféltékenység, a másik pedig az ilyen korban gyakori öntudatra ébredés. Rájön, hogy õ már nagylány, önálló elképzelésekkkel, önálló akarattal, amit egyre jobban igyekszik érvényesíteni. Látja ezt csoporttársaitól, kortársaitól, kis barátaitól is, amit természetesen õ is kipróbál. Elõbbiek mellett azért érdemes átgondolni, nem történt-e esetleg családi életükben olyan változás, ill. esemény ( konfliktusok, haláleset, költözés, válás, óvodán belüli változások, stb.) , ami kizökkentette kislányát korábbi lelki egyensúlyából. Ha a válasz egyértelmûen nem, akkor elképzelhetõ, hogy a fentiek váltják ki ezt a tiltakozást, dacos magatartást, így a bekakilást is.
Javaslom, igyekezzen a szeretetteljes gesztusokon (ölelés, együtt alvás, babusgatás) túl a gyermekkel való egyéni foglalkozásra, kettesben való játékra is kellõ idõt, energiát szánni. Tudom, hogy ez korántsem egyszerû feladat egy két kisgyermekes édesanyának, de valahogy mégis be kellene szorítani a dolgos, mozgalmas mindennapokba. Ha mód van rá, naponta játsszon kislányával kettesben, és ez a fél óra, óra csak kettõjükrõl szóljon!
