Levélírónk furcsáll bizonyos megnyilvánulásokat, melyeket 11 hónapos kisfiánál tapasztal, nem tudja, vajon normálisnak tekinthetõ-e mindez...
Tisztelt Óvónö!
A problémám a következö lenne, bár lehet, hogy nem probléma. Van egy 11 hónapos kisfiam, aki 1 hónapja jár. Mostmár egész stabilan halad elöre, gugol, térdel stb. Mióta elkezdett járni, intenzíven pakol mindent és széttép. Többször rászólok, hogy nem szabad, de ekkor felém fordul, kinyomja a pocakját és töle szokatlan emelt hangon kiabálni kezd, a "hö" szótagot nyújtva hangoztatja. Ezt követöen tovább folytatja a pakolást. A további tanácstalanságom pedig az, hogy játszás közben hangosan sikítozik, kiabál. Több anyukát megkérdeztem, mindegyik elmondta, hogy az ö gyermeke is hasonlókat produkál mert most próbálgatják a hangjukat, csak nem ilyen hangosan. Már üzletbe sem tudunk bemenni, mert folyamatosan hangoskodik, és ha nem veheti le a polcról a neki tetszö dolgokat, akkor a fent leírt "hö"-zés van. A következö bajom pedig az, hogy gyermekem tatája megtanította az asztalt paskolni és azóta minket, az asztalt, a falat és saját magát (térdét) is paskolgatja. Nem tudom, hogy a fent leírt viselkedés ebben a korban normális-e, ha nem, akkor tudna-e esetleg adni nevelési tanácsot? Több internetes oldalt áttanulmányoztam, azonban ezzel a problémával foglalkozót nem találtam. Ismerösöm szerint kezelhetetlen lesz a gyermekem és véleménye szerint 1 éves kor után ezek a problémák nem lesznek már javíthatóak. Ez a kijelentés nagyon aggaszt. Kérem szíveskedjen mihamarabb válaszolni, mert nagyon el vagyok keseredve és tanácstalan vagyok, hogy ezek a dolgok egyáltalán problémák-e, vagy teljesen természetes viselkedés ebben a korban! Válaszát tisztelettel várom: egy nagyon ag-
gódó anyuka.
Válasz:
Kedves "nagyon aggódó Anyuka"!
Ne aggódjon se kicsit, se nagyon! :) Az Ön által leírt dolgok teljesen normálisak, semmi kétségbeejtõt nem találok benne. A "hö" jelentése egészen egyszerûen azt jelenti, hogy: nem, csak baba nyelven. A pakolás, rámolás, a környezet feltérképezése nem más, mint tapasztalat szerzés az õt körülvevõ világról. Egy kisbabának még minden, számunkra természetes dolog maga a csoda. A papír, ami sercegõ hanggal eltépõdik a keze nyomán, a könyv, amit hatalmas huppanással lehet ledobni a földre, a váza, amibõl kifolyik a víz, a tarka videó kazetták, amiket le lehet dobálni a polcról mind-mind maga a csoda. A kisgyermek nem szereti, ha önmaga kibontakozásában bárki is meggátolja, ezért a tiltásra ellenkezésbe kezd. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy az égvilágon mindent engedjünk meg neki, de ésszerû határokon belül segítsük õt környezete felfedezésében.
A furcsa hangok, ill. a paskolás is a gyakorlójáték egy-egy fajtája. Gyakorolja az adott hangot, mozdulatot, élvezi, hogy környezetében változást tud létrehozni.
Ha pedig igaz lenne, amit ismerõse mondott (t.i: 1 éves kor után már nem nevelhetõ a gyermek), akkor mit érne ez az egész fórum és maga a pedagógia??? Szó sincs ilyesmirõl! A személyiségfejlõdés hosszú, sok-sok éves folyamat eredménye, amiben aktív része van mind a szülõknek, mind a pedagógusoknak.
Ne aggódjon tehát, hanem élvezze ennek a kibontakozásnak minden pillanatát.
