Veronikát aggasztja, hogy 2,5 éves kisfia szemmel láthatóan szenved a bölcsibe járástól: a hányás, kisírt szemek, alvászavar és viselkedési problémák mindennapossá váltak.
Tisztelt Ovónõ,
Elõre is köszönöm, és nagyon várom válaszát! Találtam ugyan hasonló leveleket, de mégsem tudom a választ a problémánkra.Kisfiam 2,5 éves, 1 hónapja kezdtük a bölcsödét.A helyzet egyre rosszabb. Eleinte csak kb. minden másnap hányt, most már 3 egymást követõ napon, a legutolsó napon már itthon is,és közben mondogatja,hogy nem kell bölcsibe menni.A bölcsiben nem eszik semmit, miután egyik délben szó szerint a tányérba hányt, megkértem a nevelõket,hogy ne erõltessék, most pár szem ropit adnak neki. Egész nap sír, és hajtogatja,hogy haza menni. Mikor 3-kor érte megyek, olyan az arca mint egy profi bokszolóé,szinte ki se lát a szemein, az egész napos sírástól. A gondozók elmondása alapján,nem játszik vagy csak minimálisat, ül egész nap, szorongatja a párnáját és várja,hogy lefekhessen aludni,mert tudja,hogy utána jövök érte, ennek ellenére sokszor nem alszik egy percet sem, vagy ha mégis,akkor max. 1 órát,korábban itthon 2,5 órákat aludt. Éjszaka most már gyakran kiabál és felsír. Itthon többször elmondja, hogy: itthon vagyunk-itthon vagyunk. Sajnos itthon is nagyon sokára enged fel,feszült,apukájához például többször odamegy és ráüt, kezelhetetlen és hisztis. A helyi nevelési tanácsadóban azt mondták,hogy azonnal hagyjuk abba a bölcsit, mielõtt elkezdene dadogni vagy visszamaradna a beszéd fejlõdése, vagy más súlyos károsodás érné. A bölcsiben és a nagyszülõk pedig azt mondják,hogy neki több idõ kell amíg betörik,ez még csak 1 hónap volt, majd megszokja. Én most már teljesen tanácstalan vagyok, féltem a gyomrát is.Sikerült elintéznem,hogy csak 6 órában dolgozzak, így összesen 6,5 órát tölt a bölcsiben. Mit javasol? Hagyjuk abba? Folytassuk? Próbáljunk keresni másik bölcsödét? Hálás köszönettel: Veronika
Válasz:
Kedves Veronika!
Mindenképpen a bölcsõde felfüggesztése mellett teszem le a voksomat. Egy 2,5 éves kisgyermeknek még elsõ és legfontosabb érzelmi kapcsolata az édesanyjával van, az õ társaságára, az otthoni meleg, biztonságot adó légkör védõburkára van leginkább szüksége. Ez életkori sajátosság, ilyen idõs korban az anyuka, szülõk, testvérek jelenlétét igényli a kicsi, s nem pedig a bölcsõdei "közösséget". (Szándékosan tettem idézõjelbe, mert ebben a korban még szó sincs konkrét értelemben vett közösségrõl, csupán kisgyerekek egy helyen való tartózkodásáról. ) Elõbbiek okán szociális értelemben nincs komolyabb jelentõsége a bölcsõdének, sokkal inkább gyermek megõrzõ jellege van. Csak és kizárólag akkor folytassák a bölcsit, ha megélhetési, ill. komoly egzisztenciális okok állnak a háttérben. Ha megoldható, inkább maradjon otthon gyermekével, mielõtt valóban komolyabb érzelmi sérüléseket szenvedne a kisfiú.
