Levélírónk 3 éves kislánya egy teljesen angol nyelvû óvodába jár, ám édesanyja ma már úgy véli, nem volt szerencsés a választás. A problémát csak tetézi, hogy az ott dolgozó óvónõ sem kellõen kiegyensúlyozott, határozott.
Kedves Óvónõ!
A kislányom 3.5 éves. Szeptember óta jár egy 100%-ban angol nyelvû oviba. Az Apukája - akivel már nem élünk 1ütt-, német anyanyelvû (magyarul egyáltalán nem beszél). Mi angolul kommunikálunk (mármint az apukája meg én); egy éve másik kapcsolatban élek a legnagyobb boldogságban (egy magyar fiúval) közös háztartásban.
A lányom óriási (magyar) szókinccsel rendelkezik. Rendkívül kommunikatív és nagyon gyorsan vág az esze.
A problémáink a következõk:
1. Elment a lányomat beszoktató óvónõ az oviból (saját hibáján kívül). 2 másik ottmaradt. Az elsõ héten még nem, a második héten azonban a lányom 'szétesett'. Az új óvónõre a gyerekek rávágják az ajtót, nem figyelnek rá - olybá tûnik nekem, hogy nincs tekintélye-, megütik, kiabálnak Vele. A lányom elkezdett nyafogni. Esténként sírdogál, hiszti rohamai vannak, állandóan rajtam tekereg szegény és kérdezget, hogy ugye nem megyünk oviba. Azt mondja, hogy elment az óvónõ, neki ott nincsenek kis barátai. Lépten nyomon gyerekeket szólít le az utcán és játszana velük. A csoportjába 12 gyermek jár, ezek közül 2 magyar. A többi Tündérrózsa a világ minden tájáról. Nem tudnak még egymással kommunikálni; amire a lányomnak egyre inkább igen nagy szüksége lenne. A 12 gyerekbõl általában 7-en vannak bent permanensen. Részletes keresgélés után a neten és a szakirodalomban úgy látom, hogy ennyi gyerek nem elég a 'közösséghez' (ott kezdõik, hogy nem járhatnak el egy jó körjátékot %-/) Angolul már elkezdett beszélni. Mondatokat alkot alapszókinccsel.
Kérdésem: Hagyjam-e az angol oviba vagy keressek neki egy magyar óvodát, ahol ’körtáncolni lehet’ tehát a saját anyanyelvén túl van közösség és van egy ’gyerekeket vezetni képes’, szeretetteljes óvónõ? Ha ezt megtenném, nem lenne-e sok ennyi változás egymás után? Ha ennyire kommunikatív, inkább hátrány az angol, mint elõny? Talán keressek kétnyelvû ovit? Jaj.
Hozzá tartozik az igazsághoz, hogy 3 évet otthon voltam vele. Meglehetõsen ’felnõtt-központú’, talán az elõbbi ténytõl, talán nem. Kicsit olyan, mintha nem az óvónõje, hanem a barátja is elment volna. Az új óvónõt alapvetõen kedveli, de nem tudja a lányomat ’megfogni’ ahogyan láthatóan a többi gyereket sem. Ennivalót dobál, nem marad a helyén, olyan dolgokat mûvel, amit elõtte soha.
2. Minden este én mosom meg a lányom fogát. Mindig Õ, csak este én. Egyre „nyögvenyelõsebben és tiltakozósabban” fogadja a dolgot, és mindent megtesz, hogy kibújjon alóla. A szép estéket lezáró balhé egyre jobban kibuktat Õt is engem is. Magának akarja megmosni (de szerintem még nem tudja elég alaposan). Sajna az alaposságra szükség lenne, mert bár hibátlanok a fogai, az Édesapjától örökölten a fogorvos véleménye szerint – nagyon kell vigyázni a fogaira, mert szuvasodásra fokozottan hajlamos.
Próbálkoztam már – „Fogynyûvõ-manó kergetéssel a szájában”, „érdekes dolgot láttam sztorival közben becsempészett fogmosással” stb. Hogyan legyen kedves Óvónõ, mert a hajam már ebbe õszül bele?!
Köszönöm a válaszát! 1 Anyucika
Válasz:
Kedves Anyuka!
Elképzelhetõ, hogy a 100%-ban angol nyelvû óvoda valóban nem a legjobb kislánya számára. Nem tud igénye szerint kommunikálni társaival, s a gondokat tetézi az óvónõ kiegyensúlyozatlansága, bizonytalansága. Valóban nem egy ideális helyzet...
A kétnyelvû óvoda gondolata jónak tûnik, tekintettel arra, hogy az édesapával való kapcsolattartás miatt az angolra, egyéb tekintetben pedig a magyar nyelvre elengedhetetlenül szüksége van a gyermeknek. Úgy vélem, érdemes lenne keresni egy ilyen intézményt, szem elõtt tartva azonban az óvónõk személyét, ill. egyéb olyan tényezõket is, melyektõl valóban "jó óvoda" az óvoda. Tanácsos lenne mindenre kiterjedõ alapossággal feltérképezni a következõ ovit (elõször csak Ön egyedül, késõbb kislányával közösen is), hogy elkerüljék a további kudarcokat, nehézségeket.
A fogmosás nem állítja könnyû helyzet elé a szülõket, hiszen az önállósodni vágyó gyerekek egyes egyedül maguk akarnak megbirkózni a feladattal. Az alaposságra való törekvés teljesen érthetõ az Ön szempontjából, jómagam is mindig besegítek hasonló korú kislányomnak a következõképpen: elsõ körben hagyom, hogy egyedül kibontakozzon. Kislányom ilyenkor kérni szokta, mondjam meg, mit mond most a fognyûvõ manócska. Én elõadom, hogyan kiabál a sok elkergetett manócska, ám a végén egyikük megszólal: "Ne féljetek, srácok! Én jól elbújtam oldalt, hátra, engem nem talált meg a fogkefe!" Ekkor felajánlom kislányomnak, hogy segítek megkeresni. Belekukucskálok, és én is megdörgölöm a nehezen elérhetõ helyeken a fogacskákat. Így mindenki boldog: kislányom is, aki az elején kiélvezhette az önállóságot, és én is, hiszen a végén besegíthettem a tökéletesség kedvéért. Próbálja Ön is hasonlóan, mesével-játékkal biztosan könnyebb lesz!
Sok sikert!
