Kisfiam most töltötte be negyedik életévét.Másfél évesen kezdtük a bölcsödét.Már az elsõ napon nagyon könnyen beilleszkedett,soha nem volt semmi gond vele,sõt nagyon nyugodt,kiegyensúlyozott gyerek volt.Májusban költöztünk falura és ide jár óvodába is a kisfiam.Eleinte nagyon nehezen ment a beilleszkedés,nem úgy mint az oviba.Az óvónõk a költözéssel,környezetváltozással magyarázták és majd elmúlik.Mostmár ott tartunk,hogy a gyermek teljesen megváltozott.A többiek nem tudják elfogadni Õt,mert ütögeti a többieket,nem tud játszani közösségben,itthon nem fogad szót,nehezen lehet rávenni bármire/rendet rakjon,felöltözzön,kezet mosson/.Szinte meg sem hallja ha kérek tõle valamit.Visszabeszél és üvöltözik velem és az apjával.Társaságban meg teljesen megvadul és nem lehet bírni vele.Már megpróbáltam szinte mindent bevetni,hogy megértsem és figyeljen rám,de tanácstalan vagyok.Most költözünk vissza a városba és oda fog járni oviba.Már elõre félek tõle.Februárban meg érkezik a kistesó és egyre nehezebben bírom a gyermekem kérlelését.Kétévesen önállóbb,és " értelmesebbnek tûnõ" gyermek volt.Én tudom hogy most is az,csak rettenetesen akaratos,makacs és talán túl sokat engedtem neki.
Már arra is gondoltam,hogy külön tornára iratom,hogy levezethesse agresszívítását.
Kérem segítsen,mit tegyek,hogy megint kiegyensúlyozott gyerekem lehessen,mint régen.
Elõre köszönöm válaszát!
Válasz:
Kedves Levélíró!
Gyermeke agressziója valószínûleg tényleg a környezetváltozás - okozta lelki megterheléssel magyarázható. Sok a változás a kisfiú életében, mint ahogy most is újabb közösségbe való beilleszkedés vár rá, az érkezõ kistestvér születésérõl nem is beszélve.
Nem írja, hogy a családban hogyan telnek a mindennapok, mennyire kiegyensúlyozott a légkör. Arról sincsenek továbbá információk, hogy a városból vidékre, illetve a vidékrõl ismét városba való ingázásnak milyen okai vannak. A családi körülmények is nagymértékben befolyásolhatják ugyanis az óvodás kori agresszió megjelenését. Érdemes lenne ilyen szempontból is „átrágni” a helyzetet, hátha könnyebben magyarázatot találnak a problémákra.
Javaslatom a következõ: a demokratikus nevelõi elveket szem elõtt tartva igyekezzenek a gyermekhez egyenrangú félként közelíteni, sokszor és sokat beszélgessenek vele. Fontos, hogy lehetõleg soha ne veszítsék el türelmüket, ám a nem megfelelõ viselkedést nyugodtan, ám annál határozottabban utasítsák el. Ha a gyermek úgymond "üvöltözik", egyszerûen ne vegyenek róla tudomást! Közöljék vele, hogy csak a normális hangon közölt dolgokat hallják meg, és cselekedjenek is aszerint! Ekkor a gyermek kénytelen lesz rájönni, hogy "módszerei" nem váltak be, nem érte el velük a kellõ eredményt. Elõbb-utóbb minden valószínûség szerint rádöbben, hogy stílust kell váltania, ha azt akarja, hogy szülei figyeljenek rá.
Remélem, hogy fentiekkel sikerült hathatós eredményt elérni a kisfiúnál.
