Kedves Óvónõ!
Két kisfiam van, a nagyobb decemberben lesz 3 éves, a kisebb 1 éves. Ahogy olvasgattam a leveleket, elgondolkodtam, hogy vajon normális dolog-e, hogy minket rengeteg érint közülük. Egyedül az alvásproblémáinkat tudtuk megoldani egy könyv segítségével.
Óriási probléma, hogy szinte egyáltalán nem eszik. A reggeli-esti kakaó biztos, azonkívül esetleg egy kevés corn fleks, és legfeljebb csipeget.(jó esetben)Ez már a kezdetektõl fogva így van.
A következõ a cumi. Most már sikerült eljutni, hogy csak alvásnál legyen, de sokszor nappal is "megszerzi" és nehéz Tõle elvenni.
Problémás a szobatisztaság is. Csak a pisilésnél szól, de alvásoknál, kakinál még kell a pelus. Ennek ellenére jár oviba szeptembertõl, mivel az unokatestvérével együtt tudtak kezdeni. (Persze csak délelõtt) Az elsõ héten alig bírtam hazahozni, azóta viszont nem akar menni. 3 hétig itthon volt, (betegség, szünet...) de sokszor sír reggelente. Az óvónõkkel azt beszéltem meg, hogy akkor megy, mikor kedve van, de nem tudom jó-e így?
A kistestvérét pedig állandóan bántja, és egyszerûen lehetetlen fegyelmezni más területen is. Egyébként is elég eleven volt az unokatestvérei közt is (9 van akikkel rendszeresen találkozunk), és volt konfliktus abból, hogy állandóan verekedett. Sem szépszóra, sem fenyítésre nem reagál,és egyszerûen nem tudom mit tegyek vele. És mindezek ellenére tudom, hogy érzékeny, kedves, bújós kisfiú, akit nagyon lehet szeretgetni, szeretni. A kisebbel semmi probléma nincs, sokszor úgy érzem, háttérbe is szorul a bátyja miatt. Nem tudom, ezek mondvacsinált problémák-e, vagy esetleg szakemberhez kellene fordulnom? Válaszát elõre is köszönöm.
Válasz:
Kedves Levélíró!
Úgy gondolom, a rendszeres óvodába járás az Ön által felsorolt problémákat egyik pillanatról a másikra meg fogja oldani. Az óvodai élet egész napirendje úgy van felépítve, hogy a kisfiánál tapasztalható nehézségek maguktól érthetõ módon kiküszöbölõdnek. Pl. rengeteget vannak a szabadban, sokat mozognak, amit közös étkezés követ. A többi, jó étvággyal étkezõ gyermek látványa, valamint a sok mozgás elõbb-utóbb kisfiánál is meghozza a kedvet az evéshez. Ez is, mint a „nagy óvodásokhoz illõ” WC-be kakilás, rövid idõn belül természetes lesz az Ön gyermeke számára is. Ezt látja a többiektõl, így Õ is hasonlóan akar majd cselekedni. Az agresszívebb viselkedést valószínûleg szintén pozitív irányba befolyásolná az óvodai élet, hiszen egy közösségben elengedhetetlen, hogy a csemeték el ne sajátítsák az alapvetõ viselkedési szabályokat. Ellenkezõ esetben nem csak az óvónõkkel, de a gyerektársakkal is ellehetetlenítené saját helyzetét. Ezt pedig a gyermek is érzi, hogy neki sem jó.
Egy szó, mint száz, az óvodába járás folytatását én személy szerint nagyon tanácsolom. Az „akkor jöjjön oviba, amikor kedve van” hozzáállást pedig semmiképpen nem helyeslem. Bár az óvónõknek így kétség kívül kényelmesebb, ám a gyermek életében nem alakul ki az állandóság, egy biztos napirend. A többheti távollét után természetes reakció, hogy nehezen zökken vissza a korábban épp, hogy megszokott kerékvágásba, ám ez nem ok a beszoktatás felfüggesztésére. Az eleinte tapasztalható sírdogálás minden bizonnyal rövid idõn belül meg fog szûnni, hiszen minden nap újabb és újabb élményeket, barátokat tartogat gyermeke számára
Fentiek mellett, javaslom, próbálja ki azokat a tanácsaimat is, amelyet másoknak, hasonló problémáikkal kapcsolatban adtam. Ezek segítségével, remélem, hamar megoldódnak a gondok!
