Már nem tudom megszámolni, hogy hányszor kértem (és kaptam!) Öntõl tanácsot. Elõször is ezt szeretném megköszönni.
Ismételt egy problémával fordulok Önhöz. Férjem munkájából adódóan hamarosan az ország túlsó felére kell költöznünk. Kisfiam õsszel lesz 4 éves. Nem sokat járt oviba, csak két hónapot. Amire igazán megszokta volna, addigra el is kezdõdött a nyári szünet. Ebbõl a szempontból szerencsésebb, hogy nem kötõdik annyira. Ettõl függetlenül biztosan megviseli a költözés. (Bár nem teljesen ismeretlen városba költözünk, sok ismerõsünk van ott.) Az óvódaváltással kapcsolatban szeretnék kérdezni. Mivel kisfiam tojásérzékeny, elég nehéz volt neki óvódát találni. (Megjegyzem, nem értem, miért,hiszen rengeteg allergiás gyerek van, és a kórházból megoldható lenne az étkezésük. Legtöbb helyen csak úgy fogadnák, ha itthonról visszük neki az ebédet.)
Végül van egyetlen óvóda az egész nagy városban (megyeszékhelyrõl van szó!), ahol foglalkoznak ételallergiás gyerekekkel. A gond az, hogy az ovi a város túlsó végén van. Eddig itt úgy járt oviba, hogy ebéd után elhoztam. Ott viszont ez nem megoldható a távolság miatt. Õ eddig nem szokott ebéd után aludni. (Bár lehet, hogy a többi kisgyerekkel együtt Õ is elaludna.) Nem tudom, hogyan tudnám számára könnyebbé tenné az óvódaváltást. Az elsõ pár hétben el kellene hoznom ebéd után, és ha megszokta az új ovit, akkor szoktatni az ottalvásra? Vagy egybõl kezdjük azzal, hogy ott alszik? Dobjam be a mély vízbe? Ilyenkor, ha óvodát váltunk, akkor is van beszoktatás? Vagy lehet kérni az óvónõktõl, hogy az elsõ pár napban ott lehessek egy kicsit? Hogyan tudnék neki segíteni, hogy a lehetõ a legkevésbé zavarja õt össze, és viszonylag könnyen viselje a környezetváltozást?
Lenne olyan lehetõség, hogy még egy évig itt maradjunk ebben a vároban, és csak jövõre kelljen átköltözni, de véleményem szerint ez csak a probléma elodázását jelentené. Így is biztosan nehéz lesz neki, de ha még egy évet jár itt oviba, akkor még nehezebb lesz az elszakadás, és minél idõsebb, annál nehezebben éli meg ezt a dolgot. (Kérem, nyugtasson meg, hogy jól látom. Engem is eléggé elkeserít a helyzet.)
Elõre is köszönöm válaszát, a további munkájához pedig sok sikert kívánok:
Csilla
Válasz:
Kedves Csilla!
Magam is osztom jól átgondolt, megfontolt véleményét, amennyiben megoldható, valóban jobb még frissiben váltani. A beszoktatás megkönnyítésében Ön is, ill. az óvónõk is sokat tehetnek. Feltételezem, hogy a pedagógusok is igazi partnerként állnak majd gyermeke fokozatos beszoktatása kérdéséhez. Ehhez a következõ tanácsokat tudom javasolni: az elsõ egy-két napban, amennyiben ennek szükségét érzi, maradjon az oviban a gyermek "elérhetõ közelségében", ám állandó látótávolságon kívül. (pl: folyosón) Így a gyermek biztonságérzete megmarad, s amennyiben eljön az alkalom, feltûnés és búcsúzkodás nélkül (!) elhagyhatja az ovi területét néhány órára. A gyermek ilyenkor többnyire észre sem veszi édesanyja eltûnését és lelkesen tovább folytatja a játékot társaival. Ezekben az elsõ napokban még javaslom, hogy ne aludjon ott a gyermek, ám rövidesen erre is nyugodtan sort lehet keríteni. ( Amiatt nem érdemes aggódni, hogy vajon elalszik-e majd, feltételezhetõen igen, hiszen az ovi mozgalmas és újszerû élmény áradata valószínûleg kellõen kimeríti majd. Mindemellett az óvodai napirendhez való alkalmazkodás is megkívánja a délutáni pihenõ elfogadását.)
Elõbbiek tükrében tehát megnyugtathatom, aggodalomra valószínûleg semmi ok, a beszoktatás kellõ odafigyeléssel minden zökkenõ , probléma nélkül megvalósítható.
Végezetül szeretném megköszönni, hogy oly sokszor bizalommal fordult hozzám, szíves állok rendelkezésére a jövõben is.
