Levélírónk 6 éves kisfia reggelente sírva tiltakozik az oviba menetel ellen, sõt a nemrégiben elkezdett logopédiai foglalkozásokon is zokogásban tör ki.
Kedves Óvónõ!
A kisfiam szeptemberben volt 6 éves, nagycsoportos óvodás. Az a probléma vele, hogy nem akar óvodába járni. Fõleg a hétvége után azzal kezdi a hétfõ reggelt, hogy ordítva kel fel, és nem megy óvodába, majd csak holnap. Annyira nem akar járni, hogy többször is elõfordult, hogy éjszaka bepisilt, sírva kelt fel, hogy nem akar óvodába menni. Az óvónõk pedig azt monják, hogy nincs vele semmi baj, minden feladatot megcsinál, csendes, de ügyes gyerek. Egész nap nincs vele probléma.
Ugyanez a helyzet, ha idegen helyre viszem, ismeretlen emberek közé. Logopédushoz kell járni vele, már négyszer voltunk, és mindig elkezd sírni. Elõször úgy sírt, hogy alig bírta abbahagyni, és késõbb is mindig sírásra állt a szája.
A harmadik problémánk pedig az,hogy otthon ha mondom neki, hogy meg kell csinálni valamit, mindig lehajtja a fejét, és hallgat. Huzogatja a száját, a szemét, minden dolog felidegesíti, és nagyon mérges lesz. Mit csináljak?
Válasz:
Kedves Levélíró!
Levele alapján úgy tûnik számomra, kisfia az átlagosnál érzékenyebb lelkû, kissé bizalmatlan gyermek, aki bánatát, szorongását, félelmeit a végtelenségig próbálja leplezni, elrejteni a külvilág elõl, ám néha elszakad a cérna és tiltakozni kezd. Mivel 6 éves gyermekrõl van szó és nem egy 3 éves beszoktatási problémájáról, az óvoda elleni tiltakozásnak mélyebb gyökerei vannak, mintsem hogy ezt egyszerû levelezés alapján fel lehetne tárni.
A logopédustól való idegenkedés szintén egyfajta bizalmatlanság a külvilág felé, melynek okait mindenképpen ki kellene deríteni. Feltétlenül keressenek fel gyermekpszichológust, aki segíteni fog eligazodni a kiváltó okok és a megoldáshoz vezetõ út útvesztõjében.