Gabriella aggódik, hogy a korábban bújós, kedves és kiegyensúlyozott kisfia az iskolakezdés óta egyre kezelhetetlenebb, agresszívebb.
Kedves Ovono!
Sajnos eljutottam arra a pontra, hogy segitseget kell kernem, mert nem tudom hogy mit csinalok rosszul a gyermekem neveleseben. Angliaban lakunk, Manchesterben. Kisfiam 4.5 eves, ami otthon ugyan meg ovodaskor, de itt mar iskolaba jarnak a gyerekek. Nagyon konnyen megszokta uj kornyezetet, mar masfel eve kint vagyunk. kb fel ev utan adtam be az angol ovodaba, egyreszt mert koteles voltam masreszt mert varni akartam kicsit amig megszokja az uj kornyezetet. Az ovodaban minden nagyon szepen siman ment, az en gyerekem nem akkor sirt mikor otthagytam hanem amikor haza kellett jonnie. Ugyanazzal a csoporttal ment iskolaba szeptembertol, s mivel a parom is dolgozik, ezert kenytelen voltam beadni breakfast es afterschool klubba(majdnem olyan mint a napkozi), igy reggel 8tol este 6ig iskolaban van. Minden szepen ment amig terhes nem lettem. Beszeltunk rola otthon, s elmondtuk neki hogy hamarosan jon a kisbaba a csaladunkba. A reakcio az volt, hogy ket hetig majdnem minden nap bekakilva jott haza. A baleset mindig reggel tortent, amikor leadtam. Szoval nem volt nehez kitalalni, hogy meg volt ijedve, hogy nekem mar nem kell o tobbet, mert majd jon az uj baba. Aztan megint beszeltunk rola, es mondtam neki hogy majd szuksegem lesz a segitsegere, meg beszeltem a napkozis tanitonenivel is, aki segitett, s minden rendbe jott. Utobbi idoben viszont agresszivve (a tanarno szerint) valt, amit sajnos nem tudok kezelni. Elszakitotta egy kisfiu kabatjat, es ami szamomra hihetetlen, azt allitja, hogy az en gyerekem jatszott a kessel ebed kozben, rafogta egy masik kisfiura, es azt mondta hogy meg fogja vagni. Megdobbentem, mert egy ket vitan kivul semmit nem lat otthon, foleg nem agressziv viselkedest. Csak a disney csatornat nezi ha tvt nez, es ezt a keses dolgot meg aztan vegkepp nem lathatta semelyikunktol, mert arra kulon odafigyelunk, hogy mit hogyan kezelunk a jelenleteben. Szoval tanacstalan vagyok, hogy mi tortenik vele, miert valtozott meg ennyire az en kis pihe-puha bujos kisbabam. Kerem szepen sziveskedjen tanacsot adni, hogy mit tegyek, mert itt allok egy masik picurral a pocakomban, es meg ezzel az eggyel sem tudok megbirkozni. Szeretnek neki segiteni, de ha kerdezem az iskolai dolgokrol, egyszeruen nem akar beszelni. csak annyit mond nyafogva, hogy ne anya.
Tanacsat elore is koszonom.
Gabriella
Válasz:
Kedves Gabriella!
Feltételezem, hogy a probléma legfõképpen a testvérféltékenységbõl ered, ezért tanácsos lenne ebbõl az irányból (is) keresni a megoldást. Javaslom, hogy most egy darabig ne hozza szóba a kistestvért, inkább teljes arccal kisfia felé forduljon. A kistesó érkezésével kapcsolatos érzelmi elõkészítéssel ez esetben, úgy vélem, még várhat egy darabig. Igyekezzenek minél több közös, családi programot szervezni, és ha lehetséges, az este 6 órai iskolából való hazahozatalt hozzák elõbbre legalább 2 órával . Az érzelmi labilitás ebbõl is eredhet, hiszen a túlzottan kevés otthon töltött idõ miatt elhagyatottnak, mellõzöttnek érezheti magát, még a kistestvér szorongató gondolata nélkül is.
Bízom benne, hogy elõbbiek segítségével hamarosan helyreáll kisfia lelki békéje, egyensúlya, kívánom, hogy így legyen!
