Levélírónk aggódva figyeli 6 éves unokáját, aki egy ideje félénk, visszahúzódó lett. Vajon lehet-e köze mindehhez annak a sok változásnak, amelyek a gyermeket érték mostanában?
Tisztelt óvónõ. Unokám márciusba lesz hat éves.Ez évben váltott óvodát. A korábban szívesen ment óvodába. Most gyakran elõfodul, hogy reggelente sír nem akar menni. Az óvodában már nincs vele probléma. öt éves koráig nagyon nyitott gyerekkel felnõttel barátkozó gyermek volt. Már egy ideje visszahúzódó,félénk. Nem akar menni sehová. Korábban mindig ment szüleivel mindenhová. Most inkább otthon marad. A mult évben kistestvére született. Odafigyelünk rá,vele is ugyanúgy foglalkozunk mint a pici születése elõtt. Korábban napokat töltött nálam egyedül is. Most hiába hívom nem jön édesanyja nélkül. Szeptemberbe iskolás lesz, új lakásba új városba költöznek. Kérem adjon tanácsot, hogyan tudnánk segíteni, hogy bátortalanságát legyõzze, új környezetébe beilleszkedjen majd. Esetleg szakember segítségére lenne szüksége? Válaszát köszönöm
Válasz:
Kedves Levélíró!
Bár nem túl részletesen írt családi körülményeikrõl (azaz: miért volt szükség óvodaváltásra? Miért nem szereti a kislány a jelenlegi ovit? Miért kell hamarosan költözni? ... stb.), de feltételezem, hogy ezen körülmények összessége hatott rá ilyen negatívan. A mai világban sajnos gyakori, hogy egzisztenciális, ill. anyagi okok miatt kénytelen lakóhelyet váltani a szülõ. Az ezzel járó feszültségeket, amelyek az anyukát, apukát nyomasztják, sokszor megérzi a gyermek is. A változások szinte mindig érzelmi labilitást okoznak a gyermekeknél, elõfordulhat, hogy szorongóvá, bátortalanná teszik õket.
A megoldás mindenképpen az lenne, hogy vigyenek a lehetõ legtöbb állandóságot a család életébe. Az állandó, megbízható napirend, a napról-napra, hétrõl-hétre ismétlõdõ programok érzelmi biztonságot adnak a csemetéknek. Vonják be a kistestvér körüli teendõkbe is (már amiben õ is segíteni tud), hagyják, hogy kedve szerint õ is aktív részese lehessen a babás hétköznapoknak.
Ha az elkövetkezõ idõszakra tervezett költözés semmiképpen nem kerülhetõ el, javaslom, fokozatosan barátkoztassák meg a kislánnyal leendõ lakóhelyét. Kiránduljanak arrafelé minél többet, fedezzék fel a környékbeli játszóteret, boltokat, amik vonzóvá teszik számára a környéket.
Elõbbiek mellett nem ártana a jelenlegi óvodával kapcsolatos ellenérzések okait is feltárni, vajon ki vagy mi okozza mindezt? Beszélgessenek, játsszanak, foglalkozzanak a kislánnyal minél többet, így kerülvén minél közelebb érzékeny kis lelkéhez és a megoldáshoz.
