Ilyen tapasztalatokról számolt be levelében Anita 5,5 éves kislányával kapcsolatban. Mit lehet tenni?
Kedves Óvónõ!
Két kislányom van a nagy 7 és fél a kicsi 5 és fél éves. A kisebb gyekõcömmel van probléma. Mindig elég dacos kislány volt, születése pillanatától nagyok kellett küzdenem az összhang megtalálásáért. Ez a mai napig igy van. Ha minden úgy történik ahogy az neki jó: minden rendben. De ha valamit másként kérek: dühöng, csapkod, hangosan bömböl, durva szavakat vág hozzám. Ilyenkor csillapithatatlan. Ez olykor egy órát is eltart. Az óvodában jó kislány, jól viselkedik, de szinte senkivel nem játszik. Nincsenek barátnõi. Egymagában hintázik. Az óvónõje szerint a szocializációján kellene javitanom. A nagyobbik lányom egy nyitott, barátkozó, kiegyensúlyozott gyerek akinek rengeteg barátja van.
Mire figyeljek, vigyem pszichológushoz? Tudom, hogy nincs két egyforma gyerek. De a kisebb lányomhoz nem mindig találom a kulcsot.
A gyermek szocializációjáért óvodai szinten lehetne a legtöbbet tenni. Kérje meg az óvónõket, igyekezzenek segítséget nyújtani kislányának, hogy eredményesen bekapcsolódhasson társai játékába. Napi szinten érdeklõdjön a pedagógusoktól ennek eredményeirõl, tapasztalataikról.
5,5 éves korban már korántsem jellemzõ az egyedül játszás, így ha a gyermekét jól ismerõ óvónõk is ekként vélekednek, érdemes lenne gyermekpszichológus segítségét is igénybe venni.
