Bea aggodalommal szemléli, hogy 3 éves fia piszkálja, kötözködik a többi gyerekkel, sõt nem egyszer bottal hadonászott feléjük.
Tisztelt Óvónõ! Kisfiam, Dani februárban múlt 3 éves. (Van egy 18 hónapos kishúga.)Alapvetõen jó kisgyermeknek tartjuk, de idõnként egyáltalán nem fogad szót. Pl.a játszótéren nála kisebb gyerekek vannak csak és folyton "piszkálja" õket. Hol a motorjával megy nekik, hol a hajukra szórja a homokot, vagy az arcuk felé hadonászik valamilyen bottal, vagy épp a sapkájukat veszi le a fejükrõl és eldobálja. Ma például azt mondta, azért böködte bottal az egyik kisfiút, mert nem szereti. Elõfordul, hogy az anyukák lábára rámegy a motorjával. Ha kishúga éppen csúzdázik, nemis tudok a közelében lenni, mert a kicsire kell figyelnem.De igyekszem rászólni, szépen kérem, hogy ilyet ne csináljon,mert nem szabad, a másiknak fáj, és ez neki sem esne jól,ha vele történne. Ha látom mire készül és ottvagyok igyekszem megakadályozni. De bizony sokszor kell szólnom, és néha már kellemetlenül is érzem magam, mivel a többi gyermekkel ilyen gond nincs. És van úgy, hogy már a többi anyuka is rászól és figyelmeztetni, hogy ezt v.azt ne csinálja, mert butaság. Van egy vele egykorú kis barátja, õ is hasonló viselkedésû, és bizony néha vele is "agresszíven" viselkedik. Lökdösi hátulról az utcán. A sógoroméknál van egy hathónapos kisbaba. Ha elmegyünk hozzájuk, minden plüssállatot rászór a babára, felmászik hozzá a nagyágyra, löködi, húzza a ruháját. Hiába szólunk rá, vesszük le az ágyról, fél perc múlva ugyanúgy folytatja, és a vége az, hogy rossz szájízzel hazamegyünk. A húgával szembeni féltékenysége (nem adja oda a játékait) enyhülni látszik, idõnként szépen eljátszanak, de azt vettem észre, hogy egyre jobban dirigálja, hogy a kicsi mikor, mit csináljon, melyik szobába, ilyenkor húzza-vonja magával. Egy idõben elég sokat kiabáltam vele, mert már x-edszer kértem valamire, vagy szóltam, hogy ne csinálja, de csak azért is. Most megfogadtam megpróbálok nyugodtan, nem kiabálva, nem veszekedve bánni vele. De nagyon nehéz. Vannak napok amikor szinte nincs vele különösebb gond, de néha...
Van úgy hogy beszélek hozzá, és látom rajta, hogy azt gondolja mondjad csak, engem nem érdekel és csak néz rám és mosolyog (szinte vigyorog). Ilyen akkor is van mikor WC-re megyünk este és teljesen elhagyja magát, riheg-röhög, alig lehet elvinni, szinte csak lóg, még a WC-re sem tudom ráültetni, mert lecsúszik róla. (Még mindig kiságyban alszik, ezért szoktuk ölbe kivinni WC-re.)
Tud egyedül is öltözni-vetkõzni, de legtöbbször nekünk kell öltöztetni. Nagyasztalnál eszik velünk, szépen. Bár néha kényeskedik, hogy õ nem tudja megfogni a kenyeret, ilyenkor nyüszög. Hisztisnek nem mondható.Amúgy értelmes, szépen beszél, szeret könyveket nézegetni, ahogy lapozza a mesekönyvet még mesél is.Szeret énekelni is bár sokszor csak valamiféle sajátos halandzsa nyelven. Imádja az autókat, kívülrõl tudja a márkákat.
Nem tudom igazán hogy minden 3 éves ilyen, vagy valamit elrontottunk, vagy csak unatkozik és azért viselkedik így. Óvodába még nem jár, majd csak szeptembertõl.
Hogyan lehetne rávenni, hogy szófogadóbb legyen és ne piszkálja a többi kisgyermeket? Köszönettel: Bea
Válasz:
Kedves Bea!
Úgy vélem, sokkal határozottabban és következetesebben kellene bánni a kisfiúval. Itt nem arra gondolok, hogy emelje fel a hangját, hanem az alábbiakra: csak egyszer kérje meg valamire, és ha szemmel láthatóan dacból nem akarja csinálni, helyezze kilátásba a következményeket. Pl: " Soha többet ne hadonássz a bottal, mert azonnal hazamegyünk!" Fontos, hogy tartsa be ígéretét, így biztosan komolyan fogja Önt venni a "mondd csak, úgyse érdekel" reakció helyett.
A BOTOZÁSt egyébként sajnos sok szülõ nem utasítja el kellõ határozottsággal, pedig NAGYON-NAGYON VESZÉLYES!!! Bevallom, én magam is szóltam már rá olyan fiúra, aki "jópofaságból" egy bottal hadonászott kislányom szeme elõtt. A dolog pikantériája, hogy az anyuka végig mellette volt, csupán nem mert (!) rászólni a gyerekre, nehogy nyilvánosan hisztizni kezdjen. Természetesen nem feltételezem, hogy Önöknél is hasonló okból nincs kezelve a probléma, de hogy kezelni kell és a legnagyobb határozottsággal, az nem kérdés!
Ugyanígy nem szabad megengedni, hogy egyéb módon piszkálja, bántalmazza a többieket, szokja meg, hogy nem alá-fölé rendeltségi viszonyban van velük, hanem egyenrangú kapcsolatban.
Ha ezt nem akarja megérteni, a kilátásba helyezett következményeket maradéktalanul tartsa be a gyermekkel szemben! Eleinte sírás és dac lesz a válasz, de ha látja, hogy ezzel nem, csak a fegyelmezettséggel ér célt, biztosan változtat majd viselkedésén.
