Egy Kolléganõ tollából íródott az alábbi kérdés, mely a hatékony fegyelmezés hogyanjáról kérdez.
Kedves Óvónõ!
Kezdõ kollegaként tennék fel egy kérdést, hátha egy tapasztalt, kívülálló szakember objektívebben tudja megítélni a helyzetet.
Kiscsoportom van, viszonylag kis létszámmal (15 fõ). Ebbõl csak 5 lány. A probléma a fiú gyermekek kezelhetetlensége. A lányok a koruknak megfelelõen érettek, érdeklõdõek, okosak, jó magatartásúak, de a fiúk 1-2 kivétellel sajnos szinte kezelhetetlenek. Játszani nem tudnak, pedig már fél éve szoktatjuk, tanítjuk õket a játékok használatára. Dobálják, szájukba veszik, kiköpik, szétszórják, tapossák a játékokat, vagy csak õrült módjára körbe körbe rohangálnak velük, majd elesnek, felbukfenceznek bennük. Eközben folyamatosan sikítanak, ordítanak, és nagyon sok idõbe telik, mire ebbõl az állapotból kizökkenthetõk, és a figyelmük irányíthatóvá válik. A csúnya beszéd, köpködés, csúfolódás, sajnos mindennapos probléma, mert egymást utánozzák, és néha úgy érzem, falra hányt borsó minden figyelmeztetés, rászólás, megbeszélés vagy netán "büntetés" (külön ültetem, megbeszéljük...) Nem érdekli õket semmi, sem mese, sem bábozás, a játékokkal csak az elõbb említett módokon szeretnek játszani. Pedig kezdeményezek, gyakran közéjük ülök, játékhelyzeteket indítványozok, megmutatom, hogyan kell játszani. Ez a legtöbbjüket pár percre köti le csak, és hamar visszatérnek az elõzõ, ultrahangon visítós, pörgõs, rohangálós "üzemmódba". Az agresszió is mindennapos. "Megütött..." , pedig higgye el, folyamatosan neveljük le róla õket. Minden hiába. A frontális, egész csoportos vers-vagy játéktanulás kb. 3 percig megy, mert egyik másik elkezd körbe rohangálni, sikongani, dobálni magát a szõnyegen... Amit persze rögtön követnek mások. Sajnos van 1-2 gyerek, aki szabályosan ideggyenge hatást kelt, ordít, sikít, hangosan röhög, rángatózik, ütésre lendül a keze, földhöz vág dolgokat, hajához nyúlkál, mintha tépné. (Nem ritkán az óvónõket is megütötték, szerencsére errõl már sikerült leszoktatni õket...)
Más pedig 1 percre sem tud nyugton maradni, dobja magát a szõnyegen, fel-felsikkant, kirohan-berohan, és gyakorlatilag egy értelmezhetetlen mondata nincs. (3 éves elmúlt, de esze az van, mert árulkodni, manipulálni azt tud...) Nem tudom pontosan, mi az a határ, ameddig ez a fajta viselkedés "normálisnak" mondható, mert gyógypedagógusi végzettségem nincs. Nem szeretek rásütni olyan bélyegeket senkire, hogy például "hiperaktív", de tényleg nem tudom, hol lehet a határ.
De felõröl az állandó túlzott zaj, folyamatos hangos fegyelmezés, és a többi, normális körülmények között játszani, okosodni,tanulni vágyó gyermeket is.
Kérem, ha van valami jól bevált tanácsa, ossza meg velem. Köszönettel, Enikõ.
Válasz:
Kedves Enikõ!
A gyerekek játékában való személyes részvételt nagyon hasznos, jó dolognak tartom, így sokkal könnyebben, indirekt módon kordában tartható a nyugodt játékhoz szükséges légkör. Épp egy másik kolléganõ is az alapzajszint elérésével, megtartásával kapcsolatban kérdezett, esetleg érdemes lenne ezt a levelezést is átolvasni, ajánlom figyelmedbe.
Leveled nyomán sem tudok mást írni, mint hogy érdemes játékosan, játéktevékenységbe ágyazva hatni a gyerekekre a folyamatos fegyelmezés helyett. A figyelem fenntartása fokról-fokra egyre tartósabb lesz. Eleinte csak néhány percig tart, de megfelelõ motivációval fokozatosan mind hosszabb idõre köthetõk le a gyerekek.
Biztos vagyok benne, hogy óvó néniként sok-sok ötletes játékkal és varázslattal le tudod majd kötni a figyelmüket. Sok sikert!
