A 4 éves kisfiú lépten-nyomon a nemrég átélt, varázslatos szülinapjáról mesél, az óvodában is mindig ez a téma. Pontosabban, csak volt, mert az óvónõk, unván a történetet, egészen egyszerûen megtiltották, hogy a továbbiakban errõl beszéljen a gyermek.
Kedves Óvonõ!
Kisfiam most 4éves, 1évet járt bölcsõdébe, és már 1 évet oviba. Nagyon szeret oviba járni, mert rengeteg barátja van a csoportban a bölcsibõl. Egyedüli gyermek, sajnos apuka kint dolgozik, nagyon ritkán látja. Vasárnap ünnepeltük a születésnapját, természetesen hétfõn csak errõl beszélt, mivel még apa is itthon volt. Este elmesélte, hogy az óvonéni megtiltotta, hogy a szülinapjáról beszéljen, mert már nagyon unják. Engem ez egy kicsit zavar, normális, hogy ilyet mondanak egy 4éves gyereknek? Minden nap arról panaszkodnak, hogy milyen hangos, amit én is tapasztaltam, de csak az oviban. Itthon normális hangerõvel beszél, az oviban miért nem? Miért van az, hogy az oviban ilyen? Nagyon rendes, szófogadó gyerek, nem hisztis, megérti, ha azt mondom nem, nyugodt természetû. Délután, ha megyek érte és megkérdezem milyen volt a nap, csak azt a választ kapom semmi különös. Ennyi lenne a nap? Én reagálom túl a dolgokat, vagy a fiam egy kezelhetetlen gyerek?
Válasz:
Kedves Anyuka!
A választ Ön is tudja: szó sincs arról, hogy kisfia kezelhetetlen lenne, sokkal inkább arról, hogy lelkesedésében nagyobb hangerõvel beszél. Az óvodás gyerekek ilyenek, természetes, hogy érzelmileg túlfûtött állapotban kicsit hangosabbak. (Ha igazán õszinték akarunk lenni, még mi, felnõttek is így teszünk.)
Levelének tanúsága szerint ezt az óvónõk rendkívül rosszul kezelik: a gyermek lelkébe belegázolva, egészen egyszerûen bele akarják fojtani a szót. Ez finoman szólva sem helyes nevelõi magatartás! Ha a csemeték érdektelenséget, mi több, elutasítást tapasztalnak a felnõttek részérõl, elõbb-utóbb õk is közönybe burkolóznak. Ennek egyenes következménye lesz, hogy már nem akarnak beszélni, mesélni élményeikrõl, és jön a „semmi különös nem volt az oviban“ rövidre zárás. Elõbbiek miatt beszámolójukon és játéktevékenységükön keresztül nem élhetik át újra és újra a korábbi kellemes élményt, ami megakadályozza õket abban, hogy ezeket a tapasztalatokat építõ módon személyiségfejlõdésük szolgálatába állítsák. Az óvónõk sajnos megbéklyózzák ezzel a személyiségfejlõdést, és ez nagy hiba. Javaslom, mindenképpen beszéljen velük egy fogadó óra keretében (a lényeg, hogy ennek a kisfiú semmiképpen ne legyen fültanúja!), és kérjen tõlük szakmájuktól elvárható érdeklõdõ, nyitott és emberséges hozzáállást!
