Levélírónk egy 3 éves kisfiúval kapcsolatban kérdez, akinek családi
háttere meglehetõsen zûrös. Barátnõje gyermekére, agresszív
megnyilvánulásai miatt, folyamatos a panasz az óvodában. A probléma
nem új keletû, a gyermek már bölcsõdében is támadta társait.
Tisztelt Óvónõ!
Barátnõm kisfia 3 hete jár oviba, 3 éves, elõtte bölcsibe járt. Az ovi, ahóva jár, az most ideiglenesen egy iskolában van, nincs sok játék az udvaron és a csoportszobákban.
A lényeg, hogy a kisfiú járt magánbölcsibe is és államiba is, mindkét részrõl panasz volt a gyerekre mert harap, lekapja a ruhát, sapkát a gyerekekrõl az oviban, ugyanaz a helyzet a játszótéren is. A szülõk elváltak, a fiú apja ritkán látogatja, Németországban él. Az anyuka sokat foglakozik vele, a kisfiúnak van egy nagykorú bátyja, együtt laknak. Az anya jár hétvégén iskolába, ilyenkor bébiszitterre hagyja a gyereket. A kisfiú mindig emlegeti a bébiszitter Kriszti kislányát, aki 6 éves, szeret vele lenni.
Az anyuka tanácstalan, álítólag megszorították a gyerkõc nyakát és folyton kiültetik a padra az izgága, elviselhetetlen magatartása miatt. Az iskola mellett, amiben mûködik,van egy játszótér is, ahová nem viszik ki a 3 éves kiscsoportosokat. Az anyuka már az ovi váltáson gondolkodik, hasonló cipõben jár egy kislány is, aki a kisfiú csoporttársa volt az állami bölcsiben. Jelenleg megfigyeli az anyuka kint az udvaron játszó gyerekét, és szól a vezetõségnek, ill. az óvónõknek ( az óvónõk folyton panaszkodnak a kisfiúra)
Mit tegyen? Váltson ovit és ha ott is így viselkedik, akkor pszichológushoz kell vinni? Köszönöm segítségét!
Válasz:
Kedves Levélíró!
Tekintettel arra, hogy a gyermekkel kapcsolatos magatartási,
fegyelmezési gondok korántsem az óvodában kezdõdtek, így
valószínûsíthetõ, hogy a problémák sem az óvodából származtathatók. Elõbbiek miatt az intézményváltást indokolatlannak tartom.A
gyerek agresszív megnyilvánulásai, támadó magatartása miatt
feltétlenül ajánlott gyermekpszichológus segítségét kérni a
megoldásban. Ezen túlmenõen az édesanyának el kell gondolkodnia azon
is, hogy kellõ türelemmel, megfelelõ nevelési elveket gyakorolva áll-e
a kisfiú mellé. A liberális, a látszat békesség kedvéért mindent
megengedõ nevelés éppúgy kiválthat agresszív megnyilvánulásokat, mint
a diktatórikus, kemény szülõi attitûd. Bármelyik is jellemzõ az
édesanyára, feltétlenül érdemes lenne átgondolnia, hogy nevelése, és
ezzel együtt gyermekei élete zsákutcába futhat, ha idejekorán
nem változtat.
Most, hogy a fiú immár nem csak támadó, de törvényszerûen elszenvedõ
is lett a gyerekközösségben, az édesanya jobban átérzi, mit élnek át
azok a gyerekek, akiket fia idáig bántalmazott. Ennek az agressziónak
megálljt kell parancsolni, melyhez elsõ lépésként, úgy vélem, az
édesanyának kell rendeznie a gyermekeivel való kapcsolatát, majd ennek
nyomán a kisfiúban tomboló lelki viharok is lecsendesíthetõk. Az
elõbbiekhez feltétlenül ajánlom gyermekpszichológus segítségét igénybe
venni.