Évi elkeseredett hangú levelében 5 éves kisfia óvodai kálváriájáról ír, ahol mindig az õ gyermeke van kikiáltva fekete báránynak. A szülõk már óvodaváltáson gondolkodnak, ám ez sem egyszerû kérdés.
Kedves Óvónõ!
Nagyon el vagyok keseredve, és teljesen tanácstalan vagyok. Sajnos hosszú, sokszori próbálkozás után sem találjuk a közös hangot az óvónõkkel. Fiam 5 éves lesz most májusban, és odáig jutottunk, hogy nem akar oviba menni. Ma reggel azért, azt mondta, hogy mert az oviban mindig rosszul viselkedik, itthon viszont nem.
Ez ma reggel úgy jött elõ, hogy el van tiltva egy hétre attól, hogy abban az igazából nagy sarokba játsszon, ahol szerelõs, építõs játékok vannak. Tudni kell róla, hogy õ mindig szerel, épít, nagy a fantáziája. Van két barátja az oviban, de sokat harcolnak, vitáznak, és - ez az én véleményem - mivel hárman vannak, ebbõl sokszor adódik konfliktus.
Mindig azt hallom, hogy a fiammal van gond. Igazából, hogy ez a helyzet kialakult hosszú történet.
Röviden a háttér: van egy ikertestvére, aki a másik csoportba jár. Vele nincs gond, beilleszkedett a csoportba, megtalálta a helyét, az óvónõk mindig dicsérik. Az ok, amiért külön vannak, az az, hogy az óvoda vetette fel az ötletet, mielõtt elkezdték, mi pedig beleegyeztünk.
Andris fiam viszont a mai napig nem találja a csoportban a helyét. Tavaly más óvónõje volt, akihez nagyon ragaszkodott. Õ elment, és most nincs, akihez tartozna. Jobban mondva van egy Tomi nevezetû barátja, akihez nagyon kötõdik, nekem úgy tûnik, mintegy helyettesítõ valaki Bálint testvére és az elment óvónõ után. De Tomi is elmegy nemsokára (jövõre iskolába), tudja ezt, és mostanában e miatt sokszor bánatos, és minden reggel megkérdez engem, hogy ugye, én mindig itt leszek neki, nem hagyom el. Sokat beszél a halálról, amit nem ért. Az óvónõk ezt sem szeretik. Szinte minden nap történik valami, és azt látom, hogy ki van kiáltva fekete-báránynak.
Van egy nagyon durva modorú óvónõ is, aki ma egyszerûen kijelentette, mikor rákérdeztem, hogy miért is van ez a tiltás, aki egyszerûen közölte, hogy nincs ideje, mert ugyanúgy vannak másik gyerekek és szülõk, nincs ideje mindig velünk foglalkozni.
A csoport vezetõ óvónõje javasolta, hogy menjünk el tanácsadásra, és javasolta, hogy szerinte kell gyógypedagógus a fiamhoz. El is mentünk a tanácsadóba, ott azt mondták, hogy a fiam igazából attól szenved, hogy ilyen óvónõje van. Azt tanácsolták, hogy keressünk másik óvodát, mert a helyzet itt - ahogy õ látja - csak rosszabb lesz. Egy kis faluban lakunk, Németországban. 3 ovi van, egy vezetõje az 3 ovinak, és a csoportok vezetõje. Elõször szerettük volna, hogy a két fiú egy csoportba járjon, elutasították helyhiány miatt. Egy megoldás van, elmenni másik oviba. Elmentünk a 3 ovi vezetõjéhez, elmondtuk a kérésünket, aki szerette volna, hogy üljünk le beszélni az Andris óvónõjével, és hátha meg tudjuk oldani a dolgot. Belementünk, és a megbeszélés után úgy döntöttünk, mivel készségesnek tûnt az óvónõ, hogy akkor maradunk. Az elsõ hetek egész jól mentek, de most megint kezd baj lenni, fõleg e miatt a tiltás miatt. Nem hiszem, hogy megoldás lenne utasításokat adni az óvónõknek, hogy hogyan mikor mit csináljanak, és felül sem akarom bírálni a döntésüket. De sajnos, nem tudok egyet érteni sok döntésükkel, amikor egy-egy helyzetet eltúloznak. Sokszor nem értem, hogy miért nem lehet egyszerûbben elintézni a dolgokat: itthon max. kétszer szólok valamiért, elmondom, hogy mi lesz a következménye, ha nem teljesül, és be is tartom. Az oviban rájuk szólnak, ha rosszalkodnak és fogalmuk sincs a gyerekeknek, hogy lesz-e következménye a dolognak, és ha igen, akkor mi.
Általában abból is adódnak a problémák, hogy mivel Tomihoz nagyon ragaszkodik, mellette akar ülni, és ha nem lehetséges, akkor nem hajlandó azt csinál, amit a csoportos foglalkozásokon a többiek. Habár az óvónõ elmesélése szerint ez nála kb. - ez a mérgelõdés - 2 percig tart, majd csatlakozik a csoporthoz, és mindent rendesen csinál, figyel, nem zavarja a foglalkozást. Lassan már tényleg azt érzem, hogy pszichológusra van szükségünk, mert én sem tudom ezt a helyzetet kezelni, nem hogy a fiam.
A másik ovival pedig az a helyzet, hogy van hely, de csak egy. Két külön oviba járnának a fiúk, ami elég nehézkes is lenne. De lehet , hogy nem marad másik megoldás.....
Egy dolog: itt az óvodai csoport elég nyitottan van kialakítva. Andris csoportjához 2 óvónõ és egy dadus tartozik. Igazából szinte csak a dadussal találkozunk reggel és délután is, a többiek napközben úgy 12.15-ig vannak. Sok a helyettesítés, és a csoportnak van egy vezetõ óvónõje, aki a csoporttal napi max. 3 órát van. A többi idõben az oviban lévõk felváltva vigyáznak a gyerekekre. Sokszor e miatt más-más információt kapok a gyerekrõl, és sokszor fogalmuk sincs, hogy mi is történt nap közben. Pl. megkérdeztem, hogy elment-e Andris a zeneovis foglalkozásra, a válasz nemleges volt, nem akart. Aztán a gyerek azt mondta, hogy volt ott, Bálint is azt állította, hogy ott volt Andris, és Andris füzetében is új lapok voltak. Szóval a gyerek elment zeneoviba, és az óvónõnek fogalma sem volt, hogy hol van. Ez van a tiltással is: két óvónõ másként mesélte el a dolgokat - más-más miatt nem mehet oda játszani a fiam. Az egyik dolog kedden, a másik szerdán történt. Szóval, nehéz kibogozni sokszor, hogy mi is a helyzet az oviban, mert sokszor egy-egy dologról mást mondanak az óvónõk maguk is.
Elnézést, hogy ilyen sokat, és talán csapongva írtam le gondolataimat, de most nagyon zaklatott vagyok attól, hogy teljesen tehetetlennek érzem magam, és nem tudok a fiamnak segíteni.
Válaszát elõre is köszönöm!
Évi
Válasz:
Kedves Évi!
Mindenek elõtt, javaslom, kérjen idõpontot egy fogadó órára az említett óvónõvel. Kérdezzen rá a levelében említett dolgokra, problémákra. Mondja el neki õszintén, melyik eljárással miért nem ért egyet (pl. a barkács saroktól való eltiltás) , és hogy Önnek otthon milyen módszerek válnak be. Ez természetesen nem kioktatás, sokkal inkább a nevelési elvek összehangolása, egyeztetése, amire igenis nagy szükség van!
Ha ennek nyomán sem tapasztal semmiféle pozitív változást, ismét üljenek le a vezetõvel, és kérje Andris áthelyezését Bálint csoportjába. Elmondása szerint a tesó csoportjában kiegyensúlyozott, derûs csoport légkör uralkodik, így joggal remélhetõ, hogy ez Andris életébe is pozitív változást fog hozni. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy az ikrek külön csoportba járatásával jómagam nem értek egyet.)
A két gyermek két külön óvodába járatása valóban nagyon nehézkes és bizonytalan kimenetelû vállalkozás lenne, így ezt nem tartom a legjobb megoldásnak.
