Emese tudatos és lelkiismeretes szülõként igyekszik mindent megtenni 5 éves kisfia egyéni fejlesztéséért. Az óvónõk azonban további fejlesztéseken való részvételt sürgetnek.
Kedves Óvónõ!
Van egy lassan 5 éves kisfiúnk, akivel kapcsolatban az óvónéniknek szinte már az óvoda elkezdése óta (3,5 évesen kezdte) olyan problémáik vannak, hogy a csoportban (vegyes életkorú) nem az életkorának megfelelõen viselkedik. Kezdetben sokszor elvette a játékokat másoktól, inkább egyedül játszott (nem volt bölcsis), ragaszkodott bizonyos dolgokhoz - napi rutin stb, valamint szerintük a figyelme is könnyen elterelõdik. De amúgy imádta a gyerekeket kezdettõl fogva, csak inkább mellettük játszott. Boldogan ment mindig oviba. A szociális viselkedése azóta sokat javult, most már többet játszik együtt másokkal, az elkalandozó figyelmével azonban még mindig vannak problémák, illetve úgy gondolják, hogy a játéka sem az életkorának megfelelõ, leginkább autózni szeret, ha viszont hívják az óvónénik, akkor szívesen megy mondjuk társasozni, körjátékozni. Magától viszont nem kezdeményez szerintük. A testkontaktust is kerüli velük, és a szemkontaktusa sem tartós (apukája pont ilyen). (Az egyik csoporttársa anyukájának viszont valamelyik nap spontán megfogta a kezét, és elkezdett valamit magyarázni neki lelkesen. Most erre mit lehet mondani?) amiket tanulnak énekeket az oviban, azokat tudja, még német dalt is, és szavakat, egyszerûbb utasításokat (nemzetiségi ovi).
Ezen kívül a finommotorikája és a mozgása is elmarad az életkorához képest. Az utóbbi számomra nagyon meglepõ, mert szerintünk kifejezetten ügyes,pl. 2 alkalom után gyönyörûen síel.
Tavaly év végén az óvónõk tanácsára elmentünk egy mozgásfejlesztõ központba, ott pedig itthoni TSMT terápiát írtak elõ nekünk, szinte minden nap tornázunk az elõírt feladatsor alapján. Az ehhez kapcsolódó mondókákat is nagyon hamar megtanulja. Rendszeresen járunk kontrollra, ott nagyon elégedettek a kisfiam teljesítményével. Ezenkívül járunk csoportos ovis tornára is, ahol szintén nagyon ügyes, azt csinálja, amit mondanak neki, nem kalandozik el. (A múltkori alkalommal is kiemelték, hogy valamit csak õ tudott helyesen végrehajtani) Itthon nincs probléma vele, kifejezetten szófogadó, szépen együttmûködõ kisfiú, sokat segít is, nagyon kedves, nyílt szívû, sosem verekszik. Mostanában sokat legózik, és egyre ügyesebb dolgokat épít. Itthon nem vesszük észre, hogy ne lenne kitartása. Szereti a feladatlapokat, nagyon szeret gondolkodni, elmélkedni. Már tudja, a mese és a valóság közötti különbséget. A finom-motorikája szerintünk is egy kicsit fejletlen, de én nem gondolom, hogy annyira drámaian, a rajzai felismerhetõek. Az emberrajzai arányosak, mondjuk pálcikák, de a test már nem, rajzol arcot, szemet, orrot, hajat, fület. Megjegyzem, hogy a család nagy része nem egy rajzoló bajnok, gondolom, ez is számít valamit.
Az óvónõk ragaszkodnak ahhoz, hogy a TSMT torna mellett még nevelési tanácsadóba is vigyük el õt, mert úgy gondolják, hogy õk kevesek ahhoz, hogy kellõképpen legyen fejlesztve. Én megmondom õszintén már túlzásnak tartom ezt, igazából csak az oviban vannak gondok, sehol máshol. Nem szívesen feljlesztgetném most még õt agyba-fõbe, mert lassan már nem marad idõ arra, hogy gyerek legyen, fusson, másszon, biciklizzen, bohóckodjon, és már nekem sem marad arra idõm, hogy az anyja legyek, hanem már úgy érzem, mintha egy kiképzõtiszt lennék. Nem értem, hogy a torna miért nem elég egyenlõre, fõleg, hogy most jön a tavasz és a nyár, hiszen még van 2 éve az iskoláig.
Tudom, hogy így ismeretlenül nehéz, de kérem, írja meg, mit gondol errõl.
Nagyon köszönöm!
Emese
Válasz:
Kedves Emese!
Így a messzi távolból, látatlanban természetesen nem tudok (és felelõtlenség is lenne) bármiféle "diagnózist" felállítani, ill. kategorikusan kijelenteni, hogy kisfiának milyen fejlesztésre van valóban szüksége, és mi az, amire kevésbé. Ha másért nem is, talán emiatt érdemes lenne ellátogatni a Nevelési Tanácsadóba, ahol felmérnék, hogy milyen területeken indokolt, ill. indokolt-e egyáltalán a kiemelt, külön fejlesztés.
Elõbbiek mellett egyetértek Önnel abban, hogy a célirányos fejlesztés közepette sem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a gyereknek maradjon ideje gyereknek lenni, azaz játszani. Két legyet üthet egy csapásra, ha olyan játékokat kezdeményez számára otthon, amik bár egyáltalán nem tanulás-ízûek, ám a fejlesztõértékük mégis szikla szilárd alapokon nyugszik. Feltétlenül ajánlom figyelmébe az "Iskolaérettség játszi könnyedséggel" termékcsomagok valamelyikét, melyek megtekinthetõk, ill. megrendelhetõk a fenti, képes linkre kattintva. Ebben a csomagban található "Játékos suliváró" c. könyvem is, melyet éppen ilyen célzatosággal írtam meg.
