Éva legnagyobb gyermeke még csak 3 éves múlt, de édesanyja bevallása szerint a rengeteg foglalkozás, törõdés ellenére is sokszor fegyelmezetlen, nehezen kezelhetõ, olykor durva is. A szülõk most próbálnak erélyesebb, határozottabb nevelést alkalmazni...
Tisztelt Óvónõ!
Külföldön élünk több mint 3 éve. Elsõ fiunk nemrég múlt 3 éves. Kezdettõl nehéz esetnek számitható, babakorában az alvás körül voltak gondok, majd ahogy nõtt a viselkedésével. Akaartos, angyon öntörvényû gyerek, bár rendkivül értelmes. születése óta nagyon nagy figyelmet, szeretetet kap, tulajdonképpen egyfolytában, ezen az sem változtatott, hogy közebn született eg yöccse, és egy húga. Mai napig Õ kapja a legtöbb odafigyelést, minteg yki iskényszeriti, ugyanis, ha lanyhulna elviselhetetlenné válik a viselkedése. A 3 gyerek körüli teendõk eltörpülnek a vele való folgalakozás, és rá való energiaráforditás mellett. Már elmúlt 3 éves mikor szobatiszta lett,a kkor viszont egycsapásra, önként, mi nem erõltettük a témát. Az éjszakai pelus viszont maradt. Nyáron azt a tanácsot kaptam, hogy fogjuk szigorúbban, mert bár körülményeink, a külföldön való tartózkodásunk és az évenkénti egyszeri pár hónapos otthontartózkodás nagy megterhelés fiunk számára, viselkedése részben erre is visszavezethetõ, de a nagyobb szigor elkellene. Igy most kb 2 hónapja szigorúbb, következetesebb vagyok a nevelésénél. Bár eddig is igyekeztem az lenni, de most tudatosan törekszem erre. A fiunk továbbra is nehezen tolerálható magatartást tanusit, provokálja az éles helyzeteket, trágár kifejezéseket használ, agressziv, durva, engedetlen. Az angolnyelvû oviban nincs vele gond, szeretik, együttmûködõ. Idehaza is vannak jó pillanatai, de ez leginkább vagy talán kizárólag akkor, ha csak vele foglalkozunk, neki mesélünk, lekötjük minden szabad energiáját.Teljes embert kiván a nap minden percében. A fõ aggodalmam most az, hogy kb 2 hete kezdõdött az a folyamat, hogy ha idehaza van, és ahogy megfigyeltük megszidjuk, sarokba állitjuk, vagy meglegyintjük ( hangsúlyozom, legyintjük, nem szokásunk verni a gyereket)azonnal bepisil. Az oviban eddig ez nem történt meg, sõt akkor sem ha nem idehaza vagyunk.Tehetetlenek vagyunk. mi a megoldás,??Megjegyzem, szeretõ közeget biztositunk a gyerekeinknek, õk az elsõk, minden más háttérbe szorul, a férjem kitûnõ apa és férj, és az átlagnál több idõt foglalkozik a gyerekekkel maximális energia és erõbedobással.
várom válaszát, tisztelettel, Éva
Válasz:
Kedves Éva!
Levele alapján feltételezhetõnek tartom, hogy a fenyítést követõ bepisiléseket az váltja ki, hogy a gyermek szokatlannak tartja az egyik pillanatról-másikra bekövetkezett szülõi szigort. Ez idáig megszokta, hogy Önök nem ilyen eszközökkel próbálnak hatni rá, hanem plusz törõdéssel, még több figyelemmel és most megrémíti a hirtelen arculatváltás. Úgy vélem, esetükben a nevelõi attitûd megváltoztatása (hirtelen jött szigor) nem biztos, hogy célravezetõ , ezzel csak fokozzák a problémákat. Helyette próbálkozzanak az alábbiakkal: ha a gyermek kissé fegyelmezetlen magatartást tanúsít, igyekezzenek errõl elterelni a figyelmét s helyette felelõsségteljes feladatokat kínálni neki. (Pl: terítésnél az evõeszközök kikészítése, mert "csak te tudod, melyiket melyik oldalara kell rakni", a bevásárolnivalók összeírása, "összerajzolása", "játékfelügyelõi" megbízatás: ellenõrizni, hogy minden játék a helyén van-e, .... és még sorolhatnám. A lényeg, hogy érezze nélkülözhetetlenségét, fontosságát a családban, hogy az õ feladatvégzése nélkül összedõlne a világ. :) Errõl ne felejtsék el minden alkalommal megerõsíteni õt: "Jaj de jó, hogy te már ilyen nagy és okos vagy, mi lenne velem a segítséged nélkül."
Biztos vagyok benne, hogy a fenti módon látványos javulást érhetnek majd el a fiúcskánál.
