Levélírónk 20 hónapos kisfia gyakran agresszíven közelít gyerektársaihoz, veri és csipkedi õket. A szülõk értetlenül állnak a probléma elõtt, hiszen családi gondok nincsenek a háttérben.
Kedves Óvónõ!
Kisfiam 20 hónapos. Nagyon okos, értelmes, érzékeny, de mindemellett rendkívül akaratos, exhibicionista gyerek. Gyakran hisztizik, dobálja a játékait, és olyan dolgokat csinál, amit tudja, hogy nem szabad, direkt bosszant minket, ha valamit nem engedünk, de ezekre leginkább nem reagálunk. Sokat foglalkozunk vele (mondókázás, közös játékok), sokat szeretgetjük. Nincs semmilyen családi problémánk. Nagyjából 2 hónapja ok nélkül verekszik. Ha meglát egy gyereket az utcán, játszótéren, odamegy hozzá és megüti, megcsípi. Minden ilyen irányú megnyilvánulását szigorúan tiltjuk. Leszidjuk, elmagyarázzuk, hogy nem szabad és bocsánatot kéretünk vele a bántott gyerektõl. Sajnos teljesen eredménytelenül, mert továbbra is folytatja. Megütni nem szoktuk, nem is fogjuk. Most kezdi a bölcsit és ott (teljesen jogosan) nem nézik jó szemmel ezt a viselkedést. Félek, hogy emiatt gondok adódhatnak a beilleszkedéssel. Nem tudom, hogy ez az agresszivitás mibõl fakad. Ön szerint mikor érdemes felkeresni egy gyermekpszichológus a fenti problémával? Mit lehetne még tenni, hogy javuljon a helyzet?
Köszönettel!
Válasz:
Kedves Levélíró!
Õszintén adjon választ magának az alábbi kérdésekre: nem engednek meg túl sokat a gyermeknek? Biztos, hogy kellõ határozottsággal utasítják el a verekedést, durváskodást? Nem hunynak szemet túl gyakran a gyermek erõszakossága felett? Elképzelhetõnek tartom ugyanis, hogy a problémákat a látszólagos békesség érdekében alkalmazott liberális ( túlzottan engedékeny) nevelés okozza. Javaslom, legyenek határozottabbak, és a dobálózást, erõszakos megnyilvánulásokat következetesen, szigorúan állítsák le! A gyerek meg kell, hogy értse: soha, semmilyen körülmények között nem bántalmazhat senkit! Ha a másik oldalról próblják szemlélni a dolgot, talán könnyebb lesz betartani a szigort, azaz: Önök mit érzenének, ha saját gyermeküket érné ilyen atrocitás? Bízom benne, hogy fentiekkel sikerül megoldani a problémát, és végül nem lesz szükség gyermekpszichológus segítségére.
