Kisfiam három éves múlt; egy hete kezdtük meg az óvodai beszoktatást. Az elválással - legalább is egyelõre - nincs gond (bár igen érzékeny), egyébként is csak délig marad - már ami a beszoktatás elsõ idõszakát illeti. Három gondom van: 1. egyáltalán nem akar pisilni az óvodában (mint mondja, õ csak itthon "szeret"; 2. ezzel szorosan összefügg, hogy csak nyár elejétõl lett szobatiszta nappalra (éjszakára még pelenkát teszek), s gyakran elõfordul, hogy délután, ha mélyen alszik, bepisil + kakilásnál is pelenkát használ (egyszerûen nem hajlandó se bilire, se WC-re ülni); 3. az óvodában egyáltalán nem eszik.
Most még ezek bent nagy gondot nem okoznak, hisz csak 2-3 órát tartózkodik ott, de mi lesz pár hét múlva, amikor "élesben" megy a dolog, hisz dolgoznom kell menni?? (Egyébként a szobatisztaságot soha nem erõltettük, és soha nem róttuk s rójuk meg, ha a nadrágba megy... jól tettük, tesszük?? tanácsát várom: tisztelettel: Erika.
Válasz:
Kedves Erika!
Az Ön által említett problémák bizony elég gyakoriak. Az óvodai WC-zéstõl való idegenkedés így a kezdet kezdetén nem meglepõ, hiszen a szokatlan, új környezet puszta ténye is gátolhatja a kisfiút a „kibontakozásban”. Elképzelhetõ, hogy mivel még az óvó néni személye is elég idegen számára, csak úgy, mint az óvodai szokásrendszer, nem tudja, hogy ki szabad-e menni, ki szabad-e kéredzkedni, ha úgy érzi, hogy kell. Fontosnak tartom, hogy beszélgessen el a kisfiúval arról, hogy ha pisilnie kell, bátran szóljon az óvó néninek, aki segíteni fog neki a WC-zésnél. Hozzá lehet fûzni: „- Lehet, hogy még meg is fog dícsérni, hogy milyen ügyes vagy!” Ezzel párhuzamosan, javaslom, hogy a pedagógusoknak is beszéljen a problémáról. Kérje meg õket, hogy bizonyos idõközönként küldjék ki, ill. kísérjék ki pisilni a kicsit, mert valószínûleg nem mer szólni. Hangsúlyozza, hogy egy kis dícséret mennyire felbátorítaná a fiúcskát. Az óvónõk valószínûleg készséggel segítenek majd. A szobatisztaság tekintetében már jó úton haladnak, az eddig alkalmazott demokratikus nevelési stílust csak helyeselni tudom. Véletlen „balesetek” elõfordulhatnak, szidásra, megrovásra itt valóban nincs szükség.
A további türelmes, kitartó szoktatás hamarosan meghozza a gyümölcsét és a bili használat szorgalmazásával biztosan megoldódnak a „nagy dolgok” is.
Az óvodai étkezés elutasítása is a beszoktatás egyik jellemzõ problémája, azonban biztos lehet benne, hogy a teljes napos ottlét során pozitív irányba fognak változni a dolgok. Az egész napos programok, a rengeteg mozgás, szabad levegõ bizony meghozza az étvágyat, valamint a gyermekben lévõ gátlások, feszültségek is napról-napra egyre jobban feloldódnak majd.
